Hogy bukkantak rá a kínai Csin császár agyaghadseregére?

1974 márciusában, Kína Senhszi tartományának északkeleti részén, a Lishan-hegy közelében, egy hosszan tartó szárazság kellős közepén néhány gazda kiment egy mezőre, hogy kutat ásson. Megdöbbenésükre azonban csak egy marék edénytöredéket és néhány bronz nyílhegyet találtak – de semmi olyat, ami szomjukat olthatta volna, vagy táplálhatta volna a terményt.

Talán a gazdák vissza is temették volna különleges leleteiket, ha Csao Kang-min nem ért volna oda, aki, amint értesült a történtekről, azonnal a helyszínre sietett. Az egykori földműves, akiből később Senhszi tartomány múzeumi kurátora lett, tudta, hogy az edénytöredékek és nyilak jelentős leletek, hiszen onnan nem messze találták meg Csin Si Huang-ti, a kínai Csin-dinasztia legendás alapítójának, Kína nagy egyesítőjének és első császárának feltételezett, de még fel nem tárt nyughelyét.

Csao felügyelete alatt a gazdák visszamentek a mezőre, és némi ásás után feltárták két agyagkatona szobrát, amelyek mindegyike valamivel több mint másfél méter magas volt. Öt évtized elteltével a kínai régészek mintegy 2000 harcost tártak fel, emellett 130 szekeret, 520 lovat és 150 harci lovat, a becslések szerint további 6000 harcos pedig még mindig feltáratlan.

A hsziani-i Csin Terrakotta Hadsereg Múzeum állandó kiállításán a szobrokat úgy hagyták a helyükön, ahogy impozáns katonai alakulatként kiemelkedtek a földből. Egyedi méretük és súlyuk miatt – egy-egy alak súlya 123 és 272 kilogramm között van –, nem beszélve a hadsereg kollektív hatásáról, joggal emlegetik őket a világ nyolcadik csodájának.

Több, mint 2200 év a föld alatt

Csin Si Huang-ti agyaghadseregét a feltételezések szerint Kr. e. 247 és 208 között készítették, vagyis több mint 2200 évvel ezelőtt. Bár eredetét nagyrészt titok övezi, az egyik elsődleges forrás – a Shih Chi néven ismert kortárs történelmi szöveg – szerint a császár mindössze 13 éves korában rendelte el készítésüket, jelezve, hogy már örökségén gondolkodott.

A hadsereg létrehozásával csak a kínai Nagy Fal vetekszik. A szakértők úgy vélik, hogy ehhez több mint 700 000 munkásra volt szükség, a terrakottatömbök mozgatásával megbízott hétköznapi munkásoktól kezdve a képzett mesteremberekig, akik minden harcost egyedi fegyverekkel, páncélokkal és arcvonásokkal láttak el.

Mindegyik alakot lábtól felfelé építették fel, testrészeiket különféle agyagból alakították ki; a fejeket pedig külön készítették el. Mielőtt a szobrok a kemencébe kerültek volna, további faragott részletekkel látták el őket – a hajtól a ruháig.

Az ókori görög és római szobrokhoz hasonlóan eredetileg a terrakotta harcosokat is élénk színekre festették. Amint kivették őket a kemencéből, majd bevonták lakk alapozóval, akkor kezdődött a szobrok festése, többek között a katonai rangjukat jelképező színekkel is. Bár az idő múlásával a festék nagy része megfakult, halvány nyomok legalább két harcoson megmaradtak.

Mit rejthet még a császár sírkamrája?

A hadsereg célját illetően a régészek és történészek a Shih Chi szöveget veszik alapul, tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy a szobrok Csin Si Huang-ti sírját díszítik, illetve őrzik az örökkévalóság végezetéig, megvédve azt a császár ellenségeitől. Az uralkodó saját temetkezési kamráját – amely a hadsereg közelében található – a kínai kormány lezáratta, annak ellenére, hogy számtalan történelmi lelet lehet még bent.

A temetkezési kamra belsejének egyetlen leírása egy másik ősi történelmi dokumentumból maradt fenn, melyet a Han-dinasztia krónikása, Sze-ma Csien jegyzett fel, amely szerint a kamra „száz tisztviselő palotájához és festői tornyaihoz" hasonlít, és amelyek színültig lehetnek műtárgyakkal és kincsekkel. A mennyezetet állítólag az éjszakai égboltot ábrázoló csillagképek borítják, alattuk Kína legnagyobb folyóinak, a Jangcének és a Sárga-folyónak a kicsinyített másai.

Csao Kang-min szerencséje

A Terrakotta Hadsereggel kapcsolatos talán legérdekesebb történet magának a múzeumnak a létrehozása. Miután Csao Kang-min rájött, mire bukkantak, nem tudta eldönteni, hogy értesítse-e a kormányzatot. Kína éppen akkor élte a kulturális forradalom korát, ez volt az az időszak, amikor mindenkit, akit ellenforradalmárnak bélyegeztek, üldöztek, és az ősi kínai műtárgyakat megsemmisítettek, hogy az új, kommunista jövőnek egyengethessék az útját.

Csao maga is áldozatul esett az országos boszorkányüldözésnek, így attól tartott, hogy ha rajtakapják, hogy felfedezte a Csin-dinasztia örökségét, végleg elbocsátják. Szerencséjére azonban a kínai kormány, amely 1974-re tovább lépett a kulturális forradalom üldöztetésein, éppen ellenkezőleg cselekedett, elismerte Csao érdemeit, majd átvette az ásatási munkálatokat, és létrehozta a bolygó egyik leglenyűgözőbb régészeti múzeumát.

Most is a Terrakotta Hadsereg került ki győztesen.