Vannak olyan filmművészeti alkotások, amelyek különlegességük folytán azonnal kultfilmekké válnak, hála a forgatókönyvnek, az operatőri munkának, a rendezőnek és a színészi alakításoknak. Sorozatunk második részében két nyolcvanas években játszódó, kihagyhatatlan filmet ajánlunk nektek, az Oldboy-t és a Donnie Darko-t.
Kultfilmek, amiket látnod kell!
Oldboy
A dél-koreai filmgyártás különleges gyöngyszemmel tarolta le a világot 2003-ban. A Chan-wook Park rendezte tizennyolc éven felülieknek szóló thriller főszereplője Oh Dae-soo (Min-sik Choi), aki minden magyarázat nélkül egy szépen berendezett, egyszemélyes cellában találja magát, ahol egyetlen kapcsolata a külvilággal egy külsőleg szabályozott televízió, aminek köszönhetően megtudja, hogy felesége halott és ő az első számú gyanúsított.
Lassan telnek az évek az őrület határán egyensúlyozva, míg tizenöt év után egyszer csak se szó se beszéd szabadon engedik. Oh Dae-soo valakinek nagyon keresztbe tett, de fogalma sincs, hogy kinek és mit ártott. Ezért bosszútól és az elvesztett évek súlyától fűtve hadjáratot indít, hogy felgöngyölítse a rejtélyt és megbüntesse elrablóit.
Ez eddig leírva semmiben sem különbözik egy zs kategóriás távol keleti filmtől, de ami kultfilmmé teszi ezt az alkotást, az nemcsak a legjobb hollywoodi és hong kongi minőségű akciójelenetek, vagy a dél-korai filmekre jellemző különleges látványvilág, hanem a főszereplő mély lélektani változásainak ábrázolása. Ezek és a titkokról szép lassan leomló leplek különböztetik meg az Oldboy-t egy szimpla trancsírozós filmtől. Sokkoló és merész alkotás 120 percben, ami a játékidő letelte után is még sokáig kísérti a nézőt. Megtekintése éppen ezért nem mindenkinek ajánlott, de a különlegességek kedvelőinek kötelező.
Donnie Darko
Richard Kelly elsőfilmes rendezése az általa írt forgatókönyvből az alacsony költségvetés ellenére hatalmasat szólt. A tizenhét éves különc kamasz Donnie Darko (Jake Gyllenhaal) szülei nyomására pszichológushoz jár és gyógyszereket szed múltbéli tettei és különös látomásai ellen. A film az X-akták és a Twin Peax hangulatában feszegeti a valóság és a képzelet határait, miközben egy szálon erősen foglalkozik az időutazás és a féreglyukak kérdésével.
Ezért is nehéz a képsorokat végig belengő sötét hangulatú filmet bekategorizálni, mert pszichotriller, sci-fi, dráma és társadalomábrázolás egyben. Jake Gyllenhaal tökéletesen hozza a felnőttek és elvárások világában elveszett kamaszt, akit világképe kialakulásában erőteljesen befolyásolnak szülei, irodalomtanára, kirekesztő iskolatársai, a szeretetről papoló, álszent életmód tanácsadó (Patrick Swayze), az első szerelem, a magányt megtestesítő Halál Nagyi és a képzeletbeli? nyúl jelmezbe öltözött figura, Frank, akinek bajlós jóslata, miszerint 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc van hátra a világvégéig.
Az alacsony költségvetés ellenére olyan neves színészeket szerződtettek a már említetteken kívül, mint Drew Barrymore, Noah Wyle és Maggie Gyllenhaal, akik tökéletes összhangban vannak a film különös atmoszférájával.
A Donnie Darko folyamatos feszültségben tartja a nézőt, aki kapkodja a fejét, hogy melyik idősíkon, és vajon a főszereplő képzeletében vagy a valóságban járunk-e, miközben a forgatókönyvíró-rendező szándékos lyukakat hagy a történetben a nézőre hagyva a megoldásokat és a végleges konklúziót, amiből mindenki a saját élethelyzetéhez és felfogásához mérten más következtetéseket von le. Nagyon egyedi és nem mindennapi film, ami elgondolkodtat, megrémít és beszippant.