Törökország közép-nyugati részén, egy kis völgyben 2600 éve áll egy magányos fríg szobor, az úgy nevezett Aslan Kaya, vagyis Oroszlán-szikla. Erodálódott homokkő felületén mára olvashatatlan az ősi, rejtélyes felirat, de a homlokzat ábráin még kivehetők a faragott szfinxek, oroszlánok és istennők, kapuzata azonban a dinamittal felfegyverzett modern kincskeresők kezébe került.
Egy rejtélyes szobor olvashatatlan felirattal
Az emlékmű homlokzatán egy felirat is látható. William Mitchel Ramsay régész, aki 1884-ben először írta le Arslan Kaya-t megjegyezte, hogy a szöveget „magas, keskeny fríg karakterekkel írták, amelyek nem fejthetők meg olyan távolságból, ahonnan a létrával nem rendelkező bámészkodó szemléli."
Persze azoknak sem volt sokkal jobb a helyzete, akiknél történetesen volt létra. „A felirat teljesen el van mosódva" – írta később Ramsay, feltehetően valamivel magasabbról szemlélve a szöveget.
Jó pár vállalkozó kedvű önjelölt nyelvész ugyan megpróbálta elolvasni az évek során, de többnyire bebizonyosodott, hogy Ramsay-nek igaza volt: az általános konszenzus az, hogy a görög „τματερα" feliraton valószínűleg μ betű lehetett, de attól függ, hogy az ember mit lát pontosan, hogy mikor és honnan nézi a feliratot.
A fények játéka
„Sok múlik ugyanis a fény kedvező szögén a fényképek készítésekor" – írta Mark Munn, a Penn State-i ókori görög történelem és régészet professzora és a szikláról készült új tanulmány szerzője.
„A közelmúltban Arslan Kayánál tett látogatásom véletlenszerű időpontja lehetővé tette számomra, hogy különböző fényképeket készítsek, amelyek igazolják ezeket a feltételezéseket.
Munn tehát a saját maga által készített fényképeket összehasonlította a korábbi kutatók által gyűjtött legjobb fotókkal, majd megpróbálta megállapítani, hogy pontosan milyen betűket faragtak ki oly sok idővel korábban.
Utalás egy istennőre, akit csak „Anyaként" neveztek
Úgy véli, az eredmény egy felajánlás „Materan"-nak – amely „egy istennő neve vagy címe, Matar (anya) tárgyesetben. Ez pedig utalásként is felfogható arra a képre, amely egykor közvetlenül a neve alatti fülkében volt látható."
Ez a bizonyíték ugyanakkor meglehetősen figyelemre méltó. Arslan Kaya ugyanis messze nem az egyetlen utalásunk erre a titokzatos anyaistennőre az ókori Frígiából, de mégis egyedülálló: „ugyanis a nagyobbak egyikében sem volt látható az Anya képe kifaragva" – mondta Munn az ArtNetnek - valószínűleg azokon a helyeken mozgatható szobrokat helyeztek el."
„Arlsan Kaya abban egyedülálló, hogy ez az egyetlen olyan fríg emlékmű, amelyen az Anya képmása és az őt megnevező felirat is szerepel" – mondta.
Segítség a fríg nyelv pontosabb értelmezéséhez
A fríg emlékművek egyéb példái alapján valószínűleg a név egy hosszabb felirat része lehetett, amely feljegyezte, hogy eredetileg ki állította az emlékművet, és egy jelzővel is felruházta az istennőt.
Ehhez hasonló az úgynevezett Areyastis emlékmű is, amely körülbelül 40 kilométerre délnyugatra található Arslan Kayától, ahol az istenséget „materan areyastinként" említik.
Nem világos, hogy ez utóbbi szó pontosan mit jelent – és őszintén szólva, ez az oka annak is, hogy az embereket miért foglalkoztatják ezek a feliratok. „A [fríg] nyelv még mindig nem értelmezhető pontosan, ezért minden új bizonyíték fontos az ókori anatóliai nyelvek és kultúrák tudósai számára.
A frígek által beszélt, és az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó fríg nyelvet Kis-Ázsiában beszélték a klasszikus antikvitásban (nagyjából a Kr. e. VIII–Kr. u. V. század között). Egyes nyelvészek szerint a fríg nyelv a görög nyelv közeli rokona volt.