A gízai piramisoknak figyelemre méltó, csodálatos története van. Most pedig egy izgalmas felfedezés segítséget nyújthat az ókori egyiptomi piramisok építésének kérdéseivel kapcsolatban – méghozzá az űr segítségével.
Titkok az egyiptomi piramisok építése körül
A több ezer éves gizai nekropolisz, mely a Nagy Piramist, a Hafré-piramist és a Menkauré-piramist is magában foglalja, több évtized alatt épült. Ma évente milliók keresik fel ezeket az ősi építményeket, amelyek Kr. e. 2600 és Kr. e. 2500 között épültek, és amelyek hivatalosan az UNESCO Világörökség részét képezik.
A piramisok komoly helyet foglalnak el az emberiség történetében: ezek az építmények ma az ókori Egyiptomot szimbolizálják, és számos mű alapjául szolgáltak az irodalomtól a mozifilmekig.
Új felfedezések a láthatáron
Bár a szakértők évszázadok óta tanulmányozzák Egyiptom kultúráját, az elmúlt hetekben új titkokra derült fény az ókori Egyiptommal kapcsolatban olyan szakértőknek köszönhetően, akik ma is a kérdéses időszakot vizsgálják.
Az ókori Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye a gízai komplexum. Ezzel kapcsolatban pedig máig a legizgatóbb és legégetőbb kérdés az, hogy pontosan hogyan épültek fel ezek a hatalmas építmények.
Dr. Eman Ghoneim, egy egyiptomi amerikai geomorfológus (aki a Föld felszínét és alakját tanulmányozza) közzétette mérföldkőnek számító felfedezését, amely kimutatta, hogy a Nílus egyik ősi ágát használhatták fel a terület átalakítására és a piramisok építésére.
A Nílus ma is közel esik a komplexumhoz, de így is körülbelül 10 kilométerre húzódik a gízai piramisoktól.
Kiszáradt folyóág
Dr. Ghoneim-et kutatásai során a műholdfelvételek arra a felismerésre késztették, hogy a Nílus egy már kiszáradt ágát, amely Gizán keresztül vezethetett át, használhatták a piramisok építéséhez szükséges anyagok szállítására.
Mint mondja, ez azt is megmagyarázza, hogy a piramisok itt miért vannak ilyen formán csoportba rendezve; így ugyanis könnyen megközelíthetőek voltak az ókori Egyiptom más fontos helyszíneihez képest.
Dr. Ghoneim kutatása a világűrből származó radarműholdak adatait használta fel a Nílus völgyének tanulmányozására, amelyek „felszín alatti láthatatlan információkat hordoztak".
Az ősi Ahramat-ágként emlegetett folyórész a Nílusnak egy 64 kilométer hosszú ága volt, amely a nyugati sivatag fennsíkjának lábánál folyt. Ez Egyiptom azon régiója, ahol az ókori egyiptomi piramisok többsége található.
Dr. Ghoneim a Communications Earth & Environment tudományos folyóiratban a következőket írja: "A Nílus árterének és sivatagi peremeinek képei és a nagy felbontású radar emelkedési adatai a Lisht déli része és a Gízai-fennsík területe között bizonyítékot szolgáltatnak egy nagy ősi folyóág egykori létezésére, amely 31, az Óbirodalomtól a második átmeneti korig (Kr. e. 2686–1649) vagyis a III-XIII. dinasztiák idejére datálható piramist határolt."Erre a mára kihalt ágra a továbbiakban Ahramat-ágként hivatkozunk, ami arabul a "piramisok ágát" jelenti."
Hozzáteszi: "Ennek az ágnak a nagy mérete és a piramiskomplexumokhoz való közelsége mind arra engednek következtetni, hogy ez az ág aktív és működőképes volt a piramisok építésének időszakában. "Ez a vízi út az ókori Egyiptom fontos helyszíneit köthette össze, beleértve a városokat is, ezért fontos szerepet játszott a régió kulturális tájképében."
Dr. Ghoneim elmélete azonban további bizonyítékok hiányában egyelőre csak hipotézis.
A szakembereket régóta foglalkoztatja a kérdés: hogy épültek fel ezek a hatalmas építmények?