A kereszténység számos egyházában kiemelkedő jelentőséggel bírnak az ereklyék. A Krisztus testét átdöfő Szent Lándzsa azonban mind közül az egyik legizgalmasabb ereklye, mivel birtoklása a hatalom szimbóluma. A különleges fegyver hosszú utat járt be Longinus századostól Hitlerig.
Így lett egy legionárius fegyverből a végzet lándzsája
Jézus Krisztus a Golgota hegyén szenvedett kereszthalált. – Ez a kereszténység történetének olyan történése, amelyet mindenki ismer, amelyet részletesen dokumentált mind a négy evangelista. A keresztre feszítés – ez, az ókori Rómában használatos legsúlyosabb, legkegyetlenebb kivégzési mód, mellyel a rabszolgákat és a gonosztevőket büntették – hosszan tartó kínokkal járt, előfordult, hogy az elítéltek napokig szenvedtek a keresztfán.
Adott esetben azonban – mivel a zsidó törvények értelmében a halottakat még az elhalálozás napján el kellett temetni, a rómaiak pedig nem akarták háborgatni a helyi vallási törvényeket – meggyorsíthatták a halál beálltát az úgy nevezett crurifragium gyakorlatával, ami a sípcsontok eltörését jelentette. Így az elítéltek már nem tudták tovább megtartani a testüket és a légzőszervek bénulása miatt megfulladtak.
A történet szerint Jézus esetében is ezt a gyakorlatot követték volna, ám mire a kereszthez értek, ő már halott volt. Hogy erről megbizonyosodjanak, egyikük, egy százados oldalba szúrta lándzsájával. A történetnek ezt a részét viszont már csak egyetlen evangelista, János említette, de a centurio, Longinus nevét ő sem jegyezte fel, ez csak egy IV. századi apokrif evangéliumból, Nikodémustól maradt az utókorra. Krisztus testének átdöféséhez viszont számos legenda kapcsolódik.
Legenda a Jézus testét átdöfő lándzsáról
Az egyik történet szerint, amikor a százados átszúrta Jézus oldalát, a sebből vér és víz folyt le a fegyveren, amely Longinus beteg szemébe csöppet, így meggyógyítva azt. A százados ezt követően megtért, majd a légióból leszerelve az apostolokhoz csatlakozott, megkeresztelkedett, a Krisztus vérét kiontó lándzsát viszont megtartotta. Később azonban Szent Péternek ajándékozta, aki a szent fegyvert magával vitte Rómába. Így került a lándzsa a Római Birodalom fővárosába.
Az egykori százados, akiből később püspök lett, Keletre, Kappadókiába ment, hogy ott terjessze az igét. Egy másik legenda szerint az egyik római helytartót démonok szállták meg, mire Longinus azt állította, ha őt megölik, a helytartó megszabadulhat démonjaitól. Így is tettek, az öreg századost lefejezték, vére pedig kiűzte a gonoszt a helytartóból. Longinus maradványait, aki vértanúhalála miatt kiérdemelte a szentséget, ma a Vatikánban őrzik.
A Szent Lándzsa kalandos története
Valamikor a Nyugat-római Birodalom alkonyán, a keresztény Heléna császárné – aki maga is számos ereklyét kutatott fel – megtalálta a lándzsát Rómában, és fiának, Nagy Konstantin császárnak ajándékozta.
Kicsit később Theodorik birtokolta a szent fegyvert, aki ennek segítségével tudta visszaverni Attila hun seregeit. A pápa később Nagy Károlynak ajándékozta az ereklyét, aki nem kevesebb, mint 47 győztes csatában tartotta magasra a fegyvert, de szerencsétlenségére, a lándzsa egyben a végzete is lett. Azt mondják, hogy a halála is e fegyverhez kapcsolódik, ugyanis miután egyszer véletlenül leejtette, néhány perccel később meghalt.
Nagy Károlytól I. Ottó császár örökölte meg a végzet lándzsáját, aki 955-ben az augsburgi csatában a magyaroktól védelmezte meg a szent Római Birodalmat. 996-ban viszont éppen az ő unokája, III. Ottó volt az, aki a fejedelemből királlyá váló, majd később szentté avatott István királynak ajándékozott egy darabot a Szent Lándzsából, amely a hatalom erejének szimbóluma volt, így István király pénzt is veretett a lándzsa képével, az úgy nevezett Lancea Regis dénárt, illetve a fegyver ábrázolása az uralkodó koronázási palástján is látható.
Ottó Szent István mellett a lengyel I. Bolesław hercegnek is ajándékozott egy általa készíttetett másolatot, melyet ma a krakkói II. János Pál-székesegyház Múzeumában őriznek. A magyar lándzsa sorsa azonban a múlt homályába vész. Amikor ugyanis Orseolo Péter III. Henrik német uralkodó segítségét kérte 1041-es trónfosztása után, a király magához vette a lándzsát a ménfői csata során, és nem tudni, hogy az valaha is visszakerült-e a magyar királyi kincsek közé.
Egy lándzsa – több ereklye
Mint a szenvedéstörténet egyik legfontosabb ereklyéje, a végzet lándzsája hamarosan több helyen is felbukkant, mára pedig több ország is állítja, hogy nála van az eredeti.
1492-ben a Vatikán úgy jutott az ereklyéhez, hogy Bajazid szultán VIII. Ince pápának ajándékozta, mint egy, a Szentföldről zsákmányolt relikviát. Tettének persze politikai célja volt, a szultán ugyanis nem akarta, hogy a Vatikán szabadon engedje féltestvérét, Dzsim herceget. A pápa nagyon örült az ereklyének, így szegény herceg végül itáliai földön halt meg. A vatikáni lándzsát – melyet ma a Szent Péter bazilikában őriznek – egyébként sem a szakértők, sem maga az egyház nem tartja eredeti példánynak.
Egy másik eredetinek vélt lándzsadarabot, melyet még Szent Tádé apostol vitt magával Armeniába, és amelyet előbb a Geghard kolostorban őriztek, ma az echmiadzini Manoogian Múzeumban látható, Örményországban. Ez egy XVII. századi ereklyetartóban van elhelyezve, s bár ránézésre meglehetősen régi darab, első említése csak egy XIII. századi kéziratból maradt fenn.
Valamennyi ereklye közül azonban a bécsi Hofburgban őrzött lándzsa a leghíresebb, a feltételezések szerint ez az, amely Nagy Konstantin tulajdonában is volt.
Hitler és a világ sorsának kulcsa
1909-ben maga Adolf Hitler is látta az osztrák fővárosban kiállított Szent Lándzsát, s a feljegyzések szerint, szinte transzba esett a relikvia láttán. 29 évvel később, az Anschlusst követően visszatért a Hofburgba, hogy onnan elhozza a végzet lándzsáját, melyet úgy írt le, hogy "a világ sorsának kulcsa".
A lándzsát végül a többi birodalmi ékszerrel együtt Nürnbergbe szállíttatta. A háború vége felé a bombázások elől egy ház pincéjébe menekítették a felbecsülhetetlen darabot, s az amerikaiak csak egy elfogott SS-tiszt vallomása alapján találták meg. Végül 1945. április 30-án Patton tábornok parancsára William Horn hadnagy az amerikai kormány nevében lefoglalta a lándzsát.
A 23 centiméter hosszú, XIV. századi aranyhüvelyben őrzött lándzsa ma a Schatzkammerban, a Hofburg kincstárában látható, köszönhetően Eisenhover tábornoknak, aki a birodalmi jelképeket visszaszállíttatta Bécsbe.
A szakértők egyébként ezt a lándzsát is tüzetesen megvizsgálták, sőt, számos eredeti, a Római Birodalom idejéből fennmaradt lándzsával is összehasonlították, mely alapján megállapították, hogy kora alapján elég régi ahhoz, hogy az eredeti lándzsa lehessen, de konkrét bizonyíték nincs erre.
Nézd meg a Szent Lándzsa történetét videón is: