Ha a Tejútrendszerre gondolsz, nem biztos, hogy azonnal az ókori Egyiptommal hozod összefüggésbe a spirálgalaxist, amelyben a mi Naprendszerünk is kering. Pedig a kapcsolatuk szorosabb, mint azt sokan korábban gondolhatták.
Rejtett kapcsolat az ókori Egyiptom és a Tejútrendszer között
Egy új tanulmány összekapcsolja az égen látottakat a több ezer évvel ezelőttivel. Maga az űr továbbra is rengeteg felfedezni valót kínál az emberiség számára, a NASA 10 milliárd dolláros James Webb űrteleszkópja például nemrég fedezett fel egy újabb szupermasszív fekete lyukat.
Az emberiség kapcsolata az éjszakai égbolton látható égi jelenségekkel nagyon régre nyúlik vissza. Az ókori Egyiptommal kapcsolatban jól dokumentálták, hogy a Nílus mentén élő nép erős vallási meggyőződéssel és csillagászati ismeretekkel bírt. De a civilizáció és a Tejútrendszer kapcsolata eddig nem volt ismert.
A Portsmouthi Egyetem asztrofizikusának új tanulmánya rávilágít a Tejútrendszer és az egyiptomi égistennő, Nut és Hathor, az „Égi tehén" kapcsolatára.
Nut és Hathor istennők
Az ókori Egyiptom több ezer évvel ezelőtt létezett, amikor még nem zavarta az embereket a fényszennyezés és kristálytisztán látszódtak a csillagok és bolygók. Nem voltak modern városok és utcai lámpák, így sokkal többet láthattak az égi tüneményekből, mint ma a legtöbbünk.
Az egyiptomi civilizáció ókori alkotásaiban Nut az ég istennőjeként szerepel, akit rendszeresen ábrázoltak úgy, hogy bátyja, Geb földisten fölött ível át csillagokkal tűzdelt nőként.
Az volt a feladata, hogy megvédje a Földet az árvíztől. Az ókori vallási hiedelmek szerint fontos szerepet játszott a napciklusban: elnyelte a Napot, amikor alkonyatkor lenyugszik, és újra megszülte, amikor hajnalban felkel.
Természetesen ebben az időben még nem létezett a modern csillagászat, így ez a mostani holdciklusként ismert észszerű módja volt. De hozzá kell tennünk, hogy az ókori egyiptomi csillagászok világelsők voltak akkoriban ebben a tudományágban.
Az új tanulmány ókori egyiptomi szövegekre és szimulációkra támaszkodik annak érvelésére, hogy a Tejút úgymond reflektorfénybe kerülhetett Nut égboltként betöltött szerepére.
A mű azt sugallja, hogy télen a Tejútot Nut kinyújtott karjai ábrázolták. Aztán nyáron a gerince a galaxist ábrázolta.
Dr. Or Graur, az asztrofizika docense a következőket mondta : „Véletlenül találkoztam Nut égistennővel, amikor könyvet írtam a galaxisokról, és a Tejútrendszer mitológiájával foglalkoztam. Elvittem a lányaimat egy múzeumba, és elbűvölte őket az égbolton ívesen átívelő nő képe, és folyamatosan kérték, hogy halljanak róla történeteket.
Ez felkeltette az érdeklődésemet, és úgy döntöttem, hogy kombinálom a csillagászatot és az egyiptológiát, hogy kettős elemzést készítsek – csillagászati és kultúrák közötti – Nut égistennőről, és arról, hogy valóban kapcsolatba hozható-e a Tejútrendszerrel."
Dr. Graur tanulmányai során ősi forrásokat vett figyelembe, köztük a piramisszövegeket, a koporsószövegeket és a Halottak Könyvét. Ezután összehasonlította őket az egyiptomi éjszakai égbolt kifinomult szimulációival, és határozott bizonyítékot talált arra, hogy a Tejút megjelenik a Nut istennőről készített illusztrációkon – írja a Ladbible.
A Tejút egy másik ókori egyiptomi istennő, Hathor esetében is megjelenik, akit „Égi tehénnek" is neveztek, aki a szarvai között tartja a napkorongot. A tehén életet adó tejét pedig sok esetben a Földről látható Tejúttal kapcsolták össze.
A tanulmányomból az is kiderül, hogy Nut és Hathor szerepe az elhunytnak a túlvilágra való átmenetében és az éves madárvonuláshoz való kapcsolata összhangban van azzal, ahogy más kultúrák értelmezik a Tejútrendszert. Például mint szellemút a különböző népek között Észak- és Közép-Amerikában, vagy mint Madárút Finnországban és a Baltikumban" - világít rá a professzor.
Így talán még sosem láttad a Tejútrendszert: