A népi kultúra, a paraszti gondolkodás rengeteg olyan ősi babonát őriz, amely a karácsonyhoz, s ez által a családhoz, annak jövőjéhez kapcsolódik. Noha az egyház mindig is tiltotta, a babona – amely a világ mágikus szemléletéből fakad – olyan mélyen gyökerezik, hogy gyakran összemosódnak a legnagyobb egyházi ünnepekkel is.
Karácsonyi babonák a termékenység, a család boldogulása érdekében
Az egyszerű paraszti gondolkodás szerint a világ jó, illetve rossz alapján osztható ketté: a jók közé tartoznak a termékenységgel, biztonsággal, tisztasággal kapcsolatos dolgok, mint például a házasság, a család, a munka, mert ezekből élet születik. A karácsony, mint a családok legnagyobb ünnepe, évszázadok óta fontos volt, s az ehhez kapcsolódó babonák is többnyire a termékenységet, a család fennmaradását, jövőjét szolgálták. Noha a karácsony ünneplésének szokása mára átalakult, a régi babonák közül jó pár, legalább nosztalgia szintjén megmaradt, míg mások teljesen a feledés homályába vesztek.
A legismertebb karácsonyhoz, adventhez kapcsolódó népszokások, amelyek babonákkal fonódnak össze, a Luca-napi szokások (december 13.), amely ugyan a keresztény szenthez, Szent Lúciához kapcsolódnak, mégis rengeteg termékenységgel kapcsolatos hiedelmet tartalmaznak: Luca széke faragás, amelynek szentestére, az éjféli misére kellett elkészülnie, hogy ráállva meglássák a boszorkányokat (ez például a rosszhoz kapcsolódik), a Luca-búza keltetés, mely ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható, míg a kotyolás a fiúgyermekek termékenységvarázsló szokása volt.
Ünnepi asztal és férjfogás
Az ünnepi asztalnak is nagy szerepe volt a termékenység megőrzésében, ezért például olyan abrosszal terítettek meg szenteste, illetve karácsony napján, amelyből tavasszal vetőmagot szórtak szét, hiszen úgy gondolták, így lesz bőséges a termés. De a karácsonyi asztalon is megtalálhatók voltak a gabonaszemek – mint az ember legfontosabb élelmiszere – mellyel később a tyúkokat etették meg, hogy bőven tojjanak. Az étkezésből fennmaradt morzsát aztán az állatoknak adták, hogy egészségesen és termékenyek legyenek. Az ünnepi asztal alá – a kis Jézusra emlékezve – szalmát raktak, amelyet később az állatok alá, illetve a gyümölcsfák köré tettek, szintén a bőséges termés érdekében.
A hajadonok ilyenkor lesték meg, ki lesz a jövendőbelijük, melyhez szintén számos babona, hiedelem és szokás kapcsolódik. Ilyenkor eldönthették, hogy vagy ellopakodnak a hajnali misére hívó harangozásra, amelynek harangköteléből három szálat a hajukba fontak, hogy farsangra sok udvarlót szerezzenek, vagy pedig otthon maradtak, hogy a harangszó alatt a szobában befelé söpörjenek, majd megterítsék az ünnepi asztalt, végül egy szál ingben, mezítláb körbesétálják a házat, hogy annak ablakán bepillantva megláthassa jövendőbelijét. Karácsonykor a méz, a cukor fogyasztása is dívott a még nem férjezett lányok körében, hisz megédesített szájukkal férjet édesgethettek magukhoz.
Boszorkányok mindenütt
Más babonák a rossz elűzésére szolgáltak, mely boszorkányok, betegség, pusztulás formájában veszélyeztette az emberek, a családok boldogulását. Noha Luca-napjának termékenységvarázsló szerepe is volt, ugyanakkor gonoszjáró napnak is tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen: az állatok fejét fokhagymával dörzsölték be, az ólakra kereszteket rajzoltak, a kapuk elé hamut szórtak, fokhagymás kenyeret ettek lefekvés előtt, és a seprűket elzárták, nehogy a boszorkányok meglovasítsák.
Erdélyben például a hajnali karácsonyi mise alatt a házak minden ajtaját és ablakát bezárták nehogy ezalatt a boszorkányok belopózhassanak és rontást vihessenek a házakba, aklokba. Karácsonykor a mosás is tilos volt, mert a még nedves ruhák betegséget jelentettek, míg sok helyen a kiteregetett ruhákat a halállal, a halott „kiterítésével", felravatalozásával hozták párhuzamba.
Nem csak Magyarországon ijesztgetnek karácsonykor ártó szellemek: