Karácsonyi filmnézős hangulatban

Gyerekkoromban minden második évben A fáraó című lengyel drámát adták karácsony esténként, bár nem értettem, hogy a sztorinak mi köze a keresztény ünnephez. Később szinte biztosra lehetett venni, hogy Szenteste a Reszkessetek betörők, az Igazából szerelem, illetve A Grincs biztosan a kínálatban lesz, de valljuk be, lassan nincs olyan ember, aki még nem látta volna ezeket a karácsonyi filmeket, és ne vágyna inkább valami másra helyettük. Most öt olyan, kevésbé ismert filmet ajánlunk, amelyek tökéletesek a karácsony hangulatához, és amelyeket kicsiktől a nagyokig, mindenki szívesen megnéz.

A fiú, akit Karácsonynak hívnak (2021)

A film egy, a régi tradíciókat tiszteletben tartó szívhez szóló, modern mese, amelyet a Netflix készített el Matt Haig azonos című meseregényéből. A történet nem a már unásig ismételgetett nagy szakállú, piros ruhás Santa Claus, Joulupukki, Father Christmas toposzokról szól, bár megmarad a jól ismert főszereplőnél. Ezúttal Nikolas gyermekkorát ismerjük meg, aki a történet szerint egy félárva, nincstelen kisfiú, aki favágókunyhójukból elindulva bebarangolja a mitikus, meseszerű Északot, ahol manókkal és tündérekkel találkozik, mielőtt Mikulássá válna. A történet elbeszélője a Downton Abbeyből ismert, nemrég elhunyt Maggie Smith.

Karácsonyi ének (2009)

A kedves animációs film Charles Dickens halhatatlan klasszikusát, a Karácsonyi éneket dolgozza fel olyan sztárok részvételével, mint Jim Carry, Gary Oldman, vagy Colin Firth, a történet pedig az 1800-as évek Londonjába kalauzolja a nézőket, ahol a magányos, hideg szívű és megkeseredett Ebenezer Scrooge szívmelengető, felemelő újjászületésének lehetünk tanúi. A filmet – mely minden pillanatában hű maradt Dickens regényéhez, így hitelesen átadva mondanivalóját a szegényekkel és rászorulókkal való bánásmódról, az önmagunkkal való őszinte szembenézésről, és a legmélyebb emberi érzések megéléséről – Robert Zemeckis rendezte.

Az élet csoda szép (1946)

Egy igazi klasszikus a XX. század derekáról. Egy olyan film, amilyeneket ma már nem gyártanak, éppen ezért (is) olyan szívmelengető, amit újra és újra szívesen megnézünk. Frank Capra 1946-os filmje egy jó emberről, George Baileyről szól, akinek éppen karácsony estéjén kicsúszott a lába alól a talaj, ezért úgy dönt, véget vet az életének. Hogy ezt megakadályozzák, a mennyből leküldenek egy angyalt a földre, akinek az a feladata, hogy rendbe hozza a problémákat. Clarence, az angyal pedig megmutatja, hogy milyen üres hely lenne a város George nélkül, egyben bármiféle giccses szirup nélkül rámutat arra is, hogy az élet igenis szép, értékelni kell.

Az elfeledett karácsony (2019)

Egy bájos norvég film a nyolcéves, vörös hajú kislányról, Eliséről, aki egy nap titokzatos, különleges reggelre ébred, épp csak azt nem tudja, hogy miben különbözik a többi megszokott hétköznaptól. A film a Norvégiában népszerű Alf Prøysen meséje alapján készült, így garantált a fanyar, kissé bizarr humor, a történetben szereplő falucska lakói ugyanis nem csak a karácsonyra, de semmire sem emlékeznek, arra sem, hogy hol van az ágyuk, ki a feleségük, vagy hogy húztak-e reggel nadrágot, vagy sem. Így nem meglepő az sem, hogy Elise is hiába kérdezősködik, miért érzi oly különlegesnek azt a napot, ezért aztán kénytelen egyedül felkerekedni, hogy kiderítse, mitől olyan különleges a karácsony.

Fegyverszünet karácsonyra (2005)

Egy szívmelengető francia film, amelyet valós események inspiráltak 1914 Szentestéjén, az I. világháború harcmezején. Még a karácsony szentsége sem tudott megálljt parancsolni a borzalmas világégésnek, mégis egy máig emlegetett, örömteli esemény történt akkor a francia, skót és német lövészárkokban, ez a csodálatos dolog pedig örökre megváltoztatta négy ember, egy anglikán pap, egy francia hadnagy, egy német tenor és egy énekesnő életét. Karácsony éjjelén a katonák kimásztak a lövészárkokból, s fegyvertelenül kezet ráztak az ellenséggel: az 1914-es karácsonyi fegyverszünet a békevágynak és embertársaink egymás iránti szeretetének a spontán megnyilvánulása volt.