Kleopátra drámai élete és halála

A történelmi források is igazolják, amennyire fordulatos, izgalmas életet élt VII. Kleopátra, Egyiptom utolsó görög-makedón származású királynője, de a halála is legalább annyira teátrálisra sikerült. Két legendás szerelem után (Julius Caesar, majd Marcus Antonius) az egyiptomi királynő és országának sorsa megpecsételődni látszott, amikor Kr. e. 31-ben Kleopátra és a római hadvezér, Marcus Antonius egyesült hadai vereséget szenvedtek Actiumnál (ma Görögország).

A jövő bizonytalanná vált a két szerelmes számára, majd amikor néhány hónap elteltével Octavianus – a későbbi Augustus császár – Alexandria kapujában állt, Marcus Antonius saját kardjába dőlt. Uralma és országa elvesztésének lehetősége Kleopátrát is az öngyilkosságba hajszolta: Kr. e. 30. augusztus 10-én egy kosár gyümölcs közé rejtőzött kígyó őt és két szolgálólányát is megmarta.

De valóban ő rendelte a gyümölcsöt, és benne a végzetes harapású hüllőt?

Legenda kontra valóság

Ahogy Kleopátra életének más aspektusait bemutató források, úgy a halálával kapcsolatos leírások is mellőzik a valós alapokon nyugvó történelmi bizonyítékokat. Azok a szerzők, akik a legátfogóbb beszámolókat írták életéről, elsősorban a római író, Plutarkhosz, nemzedékekkel a halála után éltek. Költők, írók és filmesek később e forrásokból merítettek, amikor műveikben Kleopátrát szinte mitikus alakká emelték, akinek hatalmát nagyrészt csábító ereje, valamint két kiemelkedő római hadvezérrel, Julius Caesarral és Marcus Antoniusszal való kapcsolata határozott meg.

Életének legendás, színes, de jórészt kitalált történetei, illetve korai halála alkották meg a ma is népszerű képet Kleopátráról, mint a történelem egyik leghíresebb romantikus drámájának gyönyörű, halálra ítélt főszereplőjéről. A legendás kép mögött azonban egy valóságos királynő állt, aki külsejétől függetlenül minden bizonnyal félelmetes vezető volt – mi több, az Egyiptomot több mint három évszázadon át uraló görög-makedón dinasztia talán leghatalmasabb tagja.

Amit Kleopátra haláláról tudunk

Miután a római erők szétverték az egyiptomi hadsereget az actiumi csatában, Antonius és Kleopátra Alexandriába vonult vissza, ahol végignézték, ahogy korábbi szövetségeseik és támogatóik átpártolnak Octavianus mellé. Ahogy Stacy Schiff  Kleopátráról szóló 2010-es életrajzában írja, a házaspár feloszlatta a dekadens „Society of Inimitable Livers" (a.m. utánozhatatlan májak) elnevezésű titkos ivóklubját, és újat alapított, „Haláltársak" néven. Majd Kleopátra a palotája területén, az Ízisz istennőnek szentelt templom mellett felépített egy kétszintes mauzóleumot.

Kr.e. 30. július végére Octavianus csapatai elérték Alexandriát, és Kleopátra visszavonult mauzóleumába. Ahogy Antonius meghallotta a hírt, kardjába dőlt. A haldokló rómait szolgái Kleopátrához vitték, akinek a karjaiban halt meg végül. Plutarkhosz szerint Octavianus egyik embere augusztus 9-én titokban figyelmeztette a királynőt, hogy a hadvezér néhány napon belül Rómába indul, és magával akarja vinni Kleopátrát és gyermekeit (az Antoniustól született ikreket, Kleopátra Szelénét és Alexandrosz Hélioszt, valamint a legkisebbet, Ptolemaiosz Philadelphoszt). Másnap Kleopátra bezárkózott a mauzóleumba két szolgálólánnyal, Irasszal és Charmionnal, és levelet küldött Octavianusnak, aki akkor valószínűleg a királynő palotájában, Alexandriában tartózkodott.

Amikor a római hadvezér felnyitotta Kleopátra levelét, amelyben azt kérte, hogy Antonius mellé temessék, Octavianus azonnal elküldte embereit, hogy keressék meg a királynőt. Amikor betörték a mauzóleum ajtaját, Kleopátrát egy arany kanapén találták meg élettelenül, mellette két szolgálóját, akik közül az egyik már meghalt, míg a másik még élt. Kleopátra 39 éves volt halálakor, és több mint 20 évig uralkodott Egyiptomban.

A kígyóharapás elmélete

A Kleopátra halálának legáltalánosabb körben ismert elmélete szerint a királynő egy mérges kígyómarás következtében halt meg, amelyet vagy egy áspis (egyfajta kis vipera) vagy egy egyiptomi kobra okozott. Ez a halálnem különösen költői öngyilkosság lett volna részéről, ugyanis az aspis az egyiptomiak királyi jogának szimbóluma volt, míg a kobra Kleopátra kedvenc istennőjéhez, Íziszhez kapcsolódott.

A modern egyiptológusok szerint azonban több probléma is van ezzel az elmélettel. Egyrészt a kobrák általában legalább másfél méter hosszúak, de akár 2,5 méterre is megnőhetnek; vagyis túl nagyok ahhoz, hogy egy fügés kosárban becsempészhessék őket Kleopátra mauzóleumába, ahogy a történet tartja. Ráadásul nem minden kígyómarás halálos, amelyik igen, az pedig lassan és fájdalmasan öli meg áldozatát, így nehéz elhinni, hogy egy kígyó képes volt megölni Kleopátrát és két szolgálólányát olyan rövid idő alatt, amíg Octavianus kézhez kapta a levelét, majd elküldte a szolgáit.

Ha Kleopátra mégis öngyilkosságot követett el, ahogy Schiff és mások érvelnek, akkor valószínűbb, hogy halálos gyógynövény-főzetet ivott, vagy valamilyen mérgező kenőcsöt használt, ahogy azt az egyik ókori történész, Strabon javasolta. Ezek bármelyike gyorsabban és hatékonyabban ölte volna meg őt (és szolgáit), mint egy kígyómarás. 2010-ben Christoph Schaefer német történész vetette fel azt a teóriát, hogy Kleopátra feltehetően a bürök, a sisakvirág és az ópium végzetes keverékét itta meg, miután korábban az ősi tudás titkairól folytatott beható tanulmányokat, illetve egy korabeli toxikológussal (persze nevezhetjük méregkeverőnek is) konzultált.

Öngyilkosság lehetett?

Az igazság azonban továbbra is kiderítetlen. Mivel sem szemtanúk, sem elsődleges írásos beszámolók nincsenek Kleopátra haláláról, a legtöbb információnk Octavianustól származik – aki egyesek szerint viszont maga is gyanúsított. Minden bizonnyal volt indítéka arra, hogy Kleopátra halálát akarja, mivel a karizmatikus királynő (amíg élt) potenciális veszélyt jelentett egyiptomi uralmára.

Akár megrendelte Octavianus Kleopátra és szolgálóleányai meggyilkolását, akár nem, vagy egyszerűen csak lehetőséget biztosított neki az öngyilkosságra, ami ezután történt, teljesen egyértelmű és visszakövethető: Octavianus utasította az őröket, hogy keressék meg és öljék meg Kaiszariont, Kleopátra és Caesar tinédzser fiát, nehogy a fiú követhesse anyját az egyiptomi trónon.

Octavianus ezután római provinciává tette Egyiptomot, Kr. e. 27-ben pedig Augustus néven a birodalom első római császára lett. Későbbi emlékirataiban Octavianus/Augustus biztosította, hogy Kleopátra kígyómarásos öngyilkosságáról alkotott történet még évszázadokig fennmaradjon. Ami pedig a mauzóleumban történt valójában, sosem fog már kiderülni. Plutarkhosz is így zárta Kleopátra haláláról szóló beszámolóját: Állítólag így történt mindez."(Plutharkosz: Párhuzamos életrajzok, fordította: Máthé Elek)

Kleopátra drámai élete és halála mindig foglalkoztatta az emberiséget: