Rákos megbetegedés jelei a Sixtus-kápolna egyik freskóján

A művészettörténet egyik kiemelkedő alkotása Michelangelo Buonarroti Sixtus-kápolnában látható freskó sorozata. A bejárathoz közeli részen, a mennyezet Zakariás és Noé részegsége utáni harmadik jelenete Az özönvíz, mely a mester legelőször elkészült festménye volt a kápolnában, és amelyen legalább egy hónapig dolgozott. A kép előterében ábrázolt kék kendős nőnek – ha jobban szemügyre vesszük – az egyik melle egészséges, míg a másikon daganatos megbetegedés jelei láthatók.

Egy igazságügyi orvosszakértő orvosokkal és művészettörténészekkel karöltve diagnosztizálta a freskón látható fiktív nőt öt évszázaddal azután, hogy a történelem egyik legnagyobb tisztelet övezte alkotását megfestették. Bár a modern orvostudomány már túl későn érkezett ahhoz, hogy kezelésben részesítse azt, akinek betegségét Michelangelo észlelte, a felismerés talán arra ösztönözheti a nézőket, hogy saját magukra is odafigyeljenek.

Tökéletesség mindenek felett?

A XVI. században az emberi alak élethű ábrázolásának képességét nagyra értékelték, de ez nem csak a tökéletesség ábrázolására vonatkozott, mint amilyen Michelangelo Buonarroti másik leghíresebb alkotása, a Dávid szobor. A Sixtus-kápolna freskói az élet valamennyi szakaszában élő embereket ábrázolnak, akiken a betegségek jelei is jól láthatók.

Az Özönvíz című képen ábrázolt nő két melle közti különbség elég nyilvánvaló ahhoz, hogy egyértelműen szándékosnak tekinthessük, még abban az esetben is, ha a képet egy szerényebb képességű művész festette volna. Andreas Nerlich, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem professzora az ikonodiagnózis néven ismert tudományág segítségével megpróbálta azonosítani a szerencsétlen nő jobb mellét érintő betegséget.

A festmény a Noé történetét elbeszélő ciklus központi jelenete: az előtérben kavargó, menekülni próbáló embertömeg mögött, a háttérben békésen úszik a víz tetején a bárka, az egyház szimbóluma. Noha a kép nem lett olyan híres, mint az Ádám teremtése, mégis, ez minden idők egyik leghíresebb műalkotásának fontos részét képezi.

Jelképek az ábrázolásban

A reneszánsz festészetben általában mindennek van értelme, jelentése. A szóban forgó nő kék fejkendője például azt jelzi a nézőnek, hogy a nő férjezett volt, egészséges bal melle pedig, hogy gyermeket szoptatott. Nem valószínű, hogy a jobb mell formája a mester pillanatnyi szeszélyének eredménye lett volna.

Nerlich és kollégái szerint a mell felső részén látható két domborulat megnagyobbodott csomókat jelez, és a bimbóudvar behúzódott bőre is betegségre utal. Úgy gondolják azonban, hogy a mell egyik oldalán látható enyhe elszíneződés inkább művészi hatás, mint tünet.

Milyen betegség lehetett?

A reneszánsz Európában számos olyan betegség létezett, amelyeket a fejlett világ ma már nagyrészt képes gyógyítani, mint például a tuberkulózis. A szerzők felvetették a képen látható eset hasonlóságát a göbös formájáról beazonosítható tuberculosis mastitis-al, de arra a következtetésre jutottak, hogy ez a betegség már akkoriban is ritka volt, míg más megbetegedések lehetőségét kizárták a nő és síró gyermeke életkora alapján. Következésképpen azt állítják, hogy a Michelangelo által megfestett eset, amely ilyen látható tüneteket produkálhatott, a mellrák volt.

A szerzők megjegyzik, hogy „Michelangelo nem használt élő modellt (vagy modelleket, akár férfit, akár nőt), amikor a Genezis történetét megfestette. A jelenetben nincsenek valós személyek." Ugyanakkor 17 éves korában segédkezett boncolásoknál, ahol elsajátíthatta az anatómia részleteit, és a látott betegségek nagy hatással voltak rá. A középkori gyakorlatnak megfelelően a bűnösöket betegségekkel, deformitásokkal vagy eltorzult kifejezésekkel jellemezték a művészetben.

Az özönvíz egyes figuráit a hét halálos bűn ábrázolásának tekintik, de kevésbé világos, hogy a szóban forgó beteg nő ebbe a csoportba tartozik-e. Annak ellenére, hogy ma minden rákos megbetegedés a modern életmódnak tulajdonítható, a betegség legalább a triász kor óta velünk van, bár egészen a közelmúltig úgy vélték, hogy a halál oka valamiféle fertőző betegség volt.

Bár a mellrák leggyakrabban a festményen ábrázolt asszonynál idősebb nőknél fordul elő, a BRCA1 gén gyakran fiatalabb korban is kiválthatja. A BRCA1-et a toszkán régióban – ahol Michelangelo is született – 1300 évvel a festmény előtti időszakig tudták visszavezetni.

Az özönvíz megfestése után tizennégy évvel Az éjszaka című szobrán Michelangelo ismét mellrákot ábrázolhatott, de a cikk szerzői úgy gondolják, hogy ennek szimbolikus jelentése más volt, és a „sorsra, nem pedig a büntetésre" utal.

A tanulmány a The Breast című oldalon közvetlenül is hozzáférhető.