Perzsa divat a XIX. században

Ismat al-Doulah – más néven Fatemeh Khanum – 1855-ban született Naszer ad-Din sah és királyi hitvese, Taj al-Dawlah frigyéből Teheránban, az uralkodó második lányaként. A sahnak rajta kívül tizenegy fia és tíz lánya született háremének asszonyaitól, de Fatemeh lánytestvérei közül csak a hozzá küllemben is hasonló Tadj os-Saltaneh futott be ismertebb életutat.

A húg íróként, festőként, kulturális szalonok házigazdájaként lett híres, a fárszi mellett folyékonyan beszélt arabul és franciául, harcos feminista és a rabszolga törvények eltörlésének élharcosa volt, és a perzsa udvarban elsőként vette le a csadort, hogy helyette nyugati öltözéket viseljen.

Régi és új szokások

A 28 évvel idősebb Fatemeh azonban még a régi rend megtestesítője volt, aki híven követte a régi szokásokat és apja, a sah parancsait. Így adódott, hogy 11 évesen, 1866-ban nőül ment a 10 esztendős Dust Muhammad Khan-hoz, az egyik legelőkelőbb iráni arisztokrata család fiához, akitől később három gyermeke született.

Így az a legenda sem túl hihető, hogy a Fatemeh kezéért való versengés során tizenhárom hősszerelmes vetett véget életének önkezével. Már csak azért sem, mert a sah háremében élő asszonyok a férfi szemek elől elrejtve élték életüket, s a hercegnők házasságát már egész fiatalon elrendezték a szülők.

Mint művelt és apja által igen kedvelt hercegnő, a Kadzsar dinasztia egyik legbefolyásosabb asszonya, azonban a későbbiekben is fontos udvari megbízásokat kapott: ő volt az, aki a sahhoz érkező fejedelmi látogatók feleségeit fogadta a háremben.

Az azonban távolról sem mendemonda, hogy az erős testalkatú, kerek arcú, bokros szemöldökű és hetyke bajuszt viselő Fatemeh a XIX. századi Perzsia szépségideálja volt. Ebben a korban ugyanis a női zsírpárnák a termékenységet jelképezték, így minél kövérebb volt egy nő, annál vonzóbb volt a férfiak számára.

Hasonlóképpen éreztek a dús test- és arcszőrzet, különösen a vékony bajuszka iránt, ahogy ezt Afsaneh Najmabadi harvardi professzor "Women with Mustaches and Men without Beards: Gender and Sexual Anxieties of Iranian Modernity" (2005) című könyvében olvasható. A kora újkori Perzsia homoerotikus kultúrájában ugyanis a legvonzóbbnak a serdülő fiúk kiserkenő bajuszának első nyomait vélték, a fiatal férfiak szépségének e szimbólumát pedig a nőkre is kiterjesztették.

E trend aztán odáig fajult, hogy a hölgyek – ha nem volt elég erős arcszőrzetük – szempillaspirállal is kihangsúlyozták bajuszukat, szemöldöküket. Az 1900-as évek elejére azonban – nyugati hatásra – az európai nők világosabb bőre, vékonyabb testalkata és szőrtelen arca lett a perzsa férfiak vágyának célpontja, s míg a régi divat az 1920-as évekre kikopott, addig a nyugati stílus olyannyira tartja magát, hogy Irán ma a világ egyik vezető országa a kozmetikai műtétek tekintetében.

Orosz stílus Perzsiában

De Fatemeh öltözetét is érdemes górcső alá venni, aki felül hagyományos kendőt visel, míg a sötét ruhadarab alatt egy mintás öltözék látható, melynek legfeltűnőbb része a balerinák tütüjére emlékeztető rövid szoknya. E furcsa öltözet szintén a nyugati kulturális nyomás példája: Naszer ad-Din sahot ugyanis egy oroszországi útján teljesen elvarázsolta a balett, így az ott látott rövid szoknyát asszonyain is szívesen látta viszont. S hogy mindez hogyan maradt örökül az utókorra? A sah a balett mellett a fényképezésért is rajongott, palotájában fotó- és sötétszoba is helyet kapott, udvari fotósának pedig egy elismert orosz fényképészt, Antoin Sevruguint kérte fel, aki a családtagokat és a palota személyzetét is fényképezhette, de a hárem tagjait csak a sah örökíthette meg.

Az uralkodó és Sevruguin által készített fotókiállítás ma a teheráni Golesztán-palotában látható.

 Az alábbi videóban megnézheted, milyen lenyűgöző palotában élt a perzsa hercegnő: