A tegnapi nap, vagyis május 12-én megnyílt Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítás azért egyedülálló, mert a Magyar Természettudományi Múzeum múmiagyűjteményének egy apró része, szám szerint tíz múmia a Békés vármegyei városban kiegészül a feltárási hely, azaz a váci Tragor Ignác Múzeum tárgyi anyagával. A szakemberek, és akiknek szerencséjük volt már látni, az év tárlatának is nevezik.
A kiállítást május 12. és október 29. között nézhetjük meg a Munkácsy Mihály Múzeumban Békéscsabán.
A váci Fehérek templomának 1994-es felújítása közben a munkások találták meg a templomtorony alatt lévő kriptát, melyről az utókor megfeledkezett. A kripta a padlótól a mennyezetig zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsókkal. Amikor felnyitották őket, meghökkenve látták, hogy a legtöbb koporsóban nem csontok, hanem természetes úton mumifikálódott holttestek voltak.
A kriptában kialakult, barlangokéhoz hasonló klíma lehetővé tette, hogy a testek ilyen jó állapotban fennmaradjanak, továbbá a fenyőfából készült, faforgáccsal bélelt koporsók is elősegítették a kiszáradást.
A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a Váci Püspökség engedélyével a Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték. A feltárás során 262 koporsót és 263 ember maradványait (az egyikben egy anyát és gyermekét temették) találtak, negyven emberi holttest egy közös sírban pihent.
Közülük több mint 200 kifejezetten jó állapotban maradt fenn. Ez Európában a második legnagyobb múmiakollekció.
A kriptát 1731-1841 között használták temetkezésre a váci lakosok. A mumifikálódott elhunytak között több egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő is volt. Eddig 166 embert sikerült azonosítani a koporsókra festett nevek és évszámok segítségével.
A mostani kiállítás lényege, hogy a múmiákat végre történelmi kontextusba helyezve mutassa be, mert csak így lehet méltó módon megismerni a történetüket - és erre korábban, az elmúlt három évtizedben még sosem volt lehetőség és példa - mesélte Szvák Enikő, a Magyar Természettudományi Múzeum néprajzos muzeológusa az MTI összefoglalójában.
A levágott ujjú apáca
Aki ellátogat a békéscsabai tárlatra, az tíz múmiát láthat a kiállítótérben, köztük például a negyven év körüli Sándor Teréziáét, akinek a koporsóján nem volt név, de azt tudták, hogy 1783-ban, apácaruhában temették el. Abban az évben 17, 30-50 év közötti nőt temettek el, akik közül csak egy volt apáca, így derült fény a személyazonosságára.
Sándor Terézia két ujját bal lába mellé csomagolva találták. Vizsgálatokkal derítették ki, hogy ujjait nem rablótámadás során vágták le (a koporsó érintetlen volt), és nem is betegség miatt amputálták (a röntgen fertőzéses szövődményt vagy gyógyulásra utaló elváltozást nem mutatott ki). Valószínűleg a halál beállta után, a test koporsóba helyezése előtt csonkolták meg ismeretlen okból.
A tárlaton látható egy anya és gyermeke maradványa is. A 26 éves nő, Weiskopfné Borsodi Terézia 1794-ben szülés közben vesztette életét, császármetszést hajtottak végre rajta, hogy a gyermek életét megmentsék. Bár a kisfiú élve született, csak néhány órával élte túl anyját.