A furcsa álmokat, víziókat festő Gulácsy Lajos (1882-1932) a 20. századi magyar művészet egyik legkülönösebb alakja. Egy egész képzeletbeli várost megalkotott, Na'Conxypánt, ahol olasz kisvárosok terei, udvarrészletek, szűzies lények, lidércek, régi kövek mesélnek különös titkokat, és amelynek figurái régimódi, fantasztikus kosztümöket hordanak. A Magyar Nemzeti Galéria április 7-én nyitott és augusztus 27-ig látogatható életmű-kiállítása azért is nagyon izgalmas, mert most először láthatjuk egybefüggő műcsoportként a művész Na'Conxypan-képeit.

Gulácsy, a pesti polgárfiú, életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen az említett Na'Conxypan hercege, írják a múzeum weboldalán.

„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli" – írta magáról. A kiállítás is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretné hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na'Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól. A mintegy kétszáz művet, azon belül 84 festményt felsorakoztató nagyszabású tárlat új összefüggések megvilágításával tárja fel Gulácsy művészetének változatos mélységeit.