A mexikói Toluca elsősorban az alfenique nevű édességéről ismert, amit kifejezetten a Día de Muertos, vagyis a halottak napja alkalmából készítenek a helyiek. De a hagyomány nem újkeletű, hiszen a története egészen a 16. századig nyúlik vissza, amikor Észak-Amerikában megalapították az első manufaktúrákat.

Az említett múzeum, vagyis a Tolucában található Museo del Alfeñique ezeknek az édességeknek a történetét és a hagyományos gyártási módját meséli el, és mutatja be. A történetet minden sarokban cukorka koponyák, focizó és táncoló csontvázak, konyhában sürgölődő halottak kísérik, és bemutatják ennek a cukorkának minden színes és bizarr formáját.

A múzeum egyébként minden évben rendez egy kiállítást a régió legszebb ehető alkotásaiból, melyeket a készítők maguk nevezhetnek be az eseményre. A tárlat persze nem csak cukorkából készült díszes koponyákat, hanem részletgazdag oltárokat, ember- és állat figurákat mutat be - olvasható a MuseodelAlfeniqueToluca Facebook-oldalán.

A Museo del Alfeñique nem túl nagy, de ha valaha Mexikóban járunk október és november között, akkor mindenképpen nézzünk be ide, mert a halottak napi ünnepségei csodás, színes és bizarr alkotást vonzanak.

Toluca városa

A város neve a nahuatl eredetű Tollocan szóból származik, melynek jelentése: a hely, ahol Tolo isten megpihen. Bár nincsenek róla konkrét feljegyzések, egyesek szerint a várost 1522. március 19-én alapította néhány evangelizáló misszionárius. Az viszont biztos, hogy gyarmati időkben a virágkorát élte a település, mint a régió hús- és kolbásztermelője, és így nem csak a gazdaságát, de konyhájának ízvilágát is erősen meghatározta. A múzeum később pedig a turistákat is idevonzotta. 

A cukorka koponyák eredete

Halottak napjakor egyedivé és színpompássá válnak a mexikói sírkertek: a családok együtt vonulnak ki szeretteik sírjához, papír díszeket, virágfüzéreket, fényképeket, és cukorkából készült szobrocskákat, valamint az elhunyt kedvenc ételeit, italait is magukkal viszik.

Sőt, általában a tequila és a spéci, direkt erre az alkalomra sütött kenyér sem hiányozhat a sírokról és az otthoni oltárokról, melyek lehetnek kettő-, három- és hétszintesek, mivel a léleknek hét szinten kell áthaladnia, hogy nyugalomra lelhessen. A jókedvű beszélgetések és a hangos zene is elmaradhatatlan tartozéka errefelé a halottak napjának – van ahol egészen reggelig tart a mulatság.

Bár elsőre egészen furcsának hangzik ez a szokás, a mi csendesen megemlékezős Halottak napjához képest, de ha belegondolunk, a mexikóiaknak is igazuk van a hagyományaikat tekintve. Hiszen sokkal jobb a vidám pillanatokra emlékezni, és arra gondolni, hogy ezen a különleges estén pár pillanatra visszatérnek hozzánk a szeretteink.

És itt jönnek képbe a cukorka vagy csokoládé figurák, amik lehetnek koponyák, angyalkák, báránykák, vagy sok esetben a halált szimbolizáló, elegáns női alakban és kalapban megjelenő La Catrina csontvázfigurák. Ezek mind az oltárok tradicionális elemei, melyek azt hivatottak ábrázolni, hogy a halál nem csak keserű, hanem édes is lehet.

Ezeket a figurákat, melyeknek eredete a gyarmatosítás idejére, a 18. századra vezethető vissza, már szeptember végétől lehet kapni a boltokban. Sok helyen még nevet is irattathatunk rájuk, így a lélek még könnyebben megtalálja az otthonát november első két napján, amikor az emlékezés gyertyalángjától fényes minden mexikói temető és házioltár.

Forrás: Atlasobscura.com; Kulturtapas.hu