Elsőre nehéz meghatározni mit is látunk a képen. Furcsa formájú sátraknak tűnnek, de átlátszók, szóval még ha az esőtől védenek is, privát teret egészen biztosan nem adnak. Mik lehetnek akkor ezek?
A berendezésük is meglehetősen minimalista: egy szék, egy asztal és egy lámpa – nem éppen úgy festenek, mint egy minden luxussal felszerelt erdei glamping... Érdekes vonásuk az is, hogy a ferde, csepp alakú, dülöngélő buborékok úgy épülnek be a fák közé, mintha egy festészeti kompozíció részei lennének. A tervező minden bizonnyal nem véletlenszerűen dobálta szét őket az erdőben.
A sok különös jellemzőre az a pályázati felhívás adhat magyarázatot, amelyre a furcsa sátrak készültek. A feladat olyan egyedi sátortervek készítése volt, amelyek művészeti alkotások is egyben. A pályázatra pedig Japán minden tájáról érkeztek munkák.
A tokiói székhelyű Yuko Nagayama & Associates építésziroda Hokuto városának nyírfaerdejébe tervezte meg a saját pályaművét, egy sor átlátszó könnycsepp alakú sátrat.
Méretétüket, magasságukat és helyzetüket a természeti környezet 3D-s szkennelése után határozták meg, azaz a fák pontos helyzetéhez, az ágak és levelek irányához igazították a formákat, hasonlóan egy festészeti kompozíció megtervezésekor.
Ennek eredményeként a környező világ nemcsak a sátrak felületén tükröződik vissza, de az építmények formájában és elhelyezkedésében is kifejeződik. A tervezők egy üres réten is felállíthatták volna az építményeket, de a csapat a sűrű nyírerdőt választotta a projekt helyszínéül, amely fontos része az alkotásnak.
Mindegyik szerkezetnek megvan a maga funkciója és célja. Az egyik alvóhelyként, a másik olvasósarokként használható. A hagyományos sátrakkal ellentétben azonban nem töltenek be néhány elvárt funkciót, nem biztosítanak például privát szférát, sőt a hideg ellen sem védenek különösebben, szóval hálózsákot mindenképp vinnünk kell, ha esetleg ott éjszakáznánk.
De az alkotóknak nem is egy kényelmes eredei kuckó létrehozása volt a célja, helyette egészen másra kívánták irányítani a figyelmet: arra az élményre, amikor az erdő közepén állva a minket körülvevő tájat szemléljük. A hagyományos sátrakon nem látunk keresztül, de ezek fala átlátszó. Belül, a csepp falain keresztül nézve a kültéri táj kissé elmosódik, olykor pedig fényesség ragyogja át, misztikus hangulatot adva az egyébként hétköznapi tapasztalatnak.
A kerek, hegyes tetejű sátrak nem csak a könnycsepp képét idézik fel, de a hagyományos japán kejlfeljancsi típusú baba, az Okiagari Koboshi formájára is emlékeztetnek. Az építmények magasak, ferde csúcsaik távolról is kiemelkednek a fák közül. A szerkezetek közötti távolságot a Matter-Port nevű technológia segítségével készített, pontos 3D-s erdőképek alapján határozták meg.
Forrás: Designboom, Yuko Nagayama Associates, címlapkép forrása: Yuko Nagayama Associates