A berlini Pergamon Múzeum köntörfalazás nélkül bevallja, hogyan kerültek a ma ott látható csodák a berlini vitrinek mögé, miként sikerült a babilóniai Istár-kapu másának felépítése. Ilyen érdekességeket és magyarázatokat szedtünk össze Berlini utazásunk 2. anyagában.

1. Megegyezések és műkincstörvények

Az Oszmán Birodalom és az 1871-ben megalapított Német Birodalom (Deutsches Reich, 1871-1945) között szinte pillanatok alatt szoros katonai, gazdasági és kulturális kapcsolat alakult ki; elsősorban a Császár és II. Abdulhamid Szultán baráti kapcsolata miatt. Ez pedig a berlini királyi múzeum előtt új perspektívákat nyitott, ami az archeológiai műkincsek elnyerését illeti, ásatások által.

De, hogy elejét vegyék a műkincsek határtalan elvándorlásának az országból, a török régészeti biztos, Osman Hamdi Bey benyújtotta a harmadik "Asar-1 Atika"-törvényt, ami 1884-ben lépett életbe. Ennek ellenére sok reprezentatív lelet és antik tárgy került Berlinbe a Szamal Királyság néven ismert ókori közel-keleti államból, Babilonból és az iraki Assur településről; mivel a Császár és a Szultán között fennmaradtak a titkos megállapodások és lebeszélt átadások. 

2. Hivatalos dokumentumok is léteznek

A Birodalom felbomlása után, az 1920-as és 1930-as években további műkincsvándorlásról is tudni Németország, illetve az iraki és szíriai műkincshatóságok között. Ma ezek a szerzemények azok, amiket a hivatalos dokumentumok ellenére is kétkedve figyelnek az emberek. 

De a múzeumban szinte minden egyes festett kőnek és cserépdarabnak fel van tüntetve a kiásási helye, az Istár-kapu megtalálása pedig abban az időben határozottan értékmentésnek számított, mert a műemlékeket úgy darálták le, mint mi ma a szükségtelen papírlapokat az irataprítóban. 

3. A felvonulási út és az Istár-kapu

Az Istár-kapu Babilon egyik városkapuja volt. A Berlinben látható kapu és felvonulási út kicsinyített változat, de eredeti színes kerámiák felhasználásával készült. A felvonulási út a város északi bejárataként funkcionált, és egyben szakrális útvonal is volt, főleg az újévi fesztiválok idején, amikor a menet áthaladt az Istár-kapun, végig a városközponton a Marduk-szentély felé, és végül az Eufrátesz hídnál fejezte be az útját.

A feltárások ideje alatt a felvonulási úton belül, kétoldalt mintegy 180 méter hosszú szakaszt tudtak bizonyítani a régészek. Ezek egymással szemközti külső falait egykor színes oroszlándomborművek - Ischtar istennő szent állatai - borították. Ennek csak egy viszonylag kis részét, mintegy 30 méter hosszú és 8 méter széles darabját rekonstruálták a múzeumban, eredeti töredékek felhasználásával. Babilonban a felvonulási út szélessége 20-24 méter volt.

4. A hatalmas lelet megtalálása

Az 1899-től 1917-ig tartó német ásatások során csak a kapu előtti részt - amelyet kétoldalt erős és magas, mintegy 250 méter hosszú palotafalak és erődítmények szegélyeztek - vizsgálták intenzívebben. Megtalálták az utcafalak alapjainak és téglájának maradványait, valamint a fehér mészkőből és vörös törmelékkő vagy breccsa lapokból (a német eredetű olasz breccia szóból) készült burkolatrészeket.

5. Megmentésük a mésszé aprítástól

Az 1899-es ásatások kezdetén Robert Kaldewey kutató kék mázas téglatöredékekre lett figyelmes. A város azon területén, ahol különösen gyakoriak voltak ezek a töredékek, megkezdődtek az ásatási munkálatok.

De ahelyett, hogy egy teljes épületszerkezetet találtak volna, kezdetben csak több ezer töredéket tudtak kiemelni a homokból. Jóval mélyebre kellett ásniuk ahhoz, hogy megtalálják a régebbi építkezési fázisokból fennmaradt, kapurendszernek tűnő maradványokat. Természetesen ekkor még nem tudták, mit is ástak ki, csak későbbi feliratok erősítették meg, hogy a kutatók II. Nabukodonozor Ishtar-kapujának (i. e. 604-562) maradványait fedezték fel.

Az Oszmán Birodalommal folytatott tárgyalások után az első mázas tégladarabok 1903-ban érkeztek Berlinbe. Az Iraki Régiségügyi Igazgatóság által megosztott információk szerint 1927-ben több mint 500 darab töredékkel teli láda jutott még el a Pergamon Múzeumba, amelyeket aztán gondosan összeállítottak, modernizáltak és kiegészítettek.

6. Lamassu, a kapuörző

A Pergamon Múzeumban egy kapuörző démonnal is találkoztunk, akik inkább voltak dicsők, mint démonok. Lamassu ugyanis két, egymással szemben álló, az ajtófélhez kapcsolódó, emberfejű hibrid lény. Az Akkád Lamassu őrzi az úgynevezett palotaterem bejáratát.

A berlini múzeumban található öntvények eredetijét II. Assumnasirpal (i.e. 883-859) nimrudi asszír király palotájában fedezték fel, és jelenleg a British Museumban találhatók. A Lamassunak oroszlán vagy bika teste van, általában szárnyaik és szarvkoronája. Testtartásának érdekessége, hogy az egyik mellső láb kétszer látható, mivel a kapuőr egyszerre áll és lép, valamint látható oldalról és elölről.

7. A Pergamon Panoráma csodája

Míg a Pergamon Múzeum a Múzeumsziget egyik központi eleme, addig a Pergamon Panoráma egy kicsit távolabb, a szigeten kívül, annak sarkában kapott állandó helyszínt. Yadegar Asisi osztrák építész és képzőművész hatalmas alkotása a panorámafestészet kiemelkedő példája. Ahogy a múzeum is, úgy ez is a Pergamon-oltárról kapta a nevét, mely egykor a múzeum egyik legnépszerűbb része volt, de 2014-es bezárása óta (múzeumi átépítés és állagmegóvás céljából) nem látogatható teljes egészében.

Éppen ezért a Pergamon Panoráma kelti életre az oltár ókori világát, bemutatva, milyen is lehetett körülötte az élet, napfelkeltétől napnyugtáig. Aki teheti, ezt a látványosságot ne hagyja ki, mert jóval többet kap egy kiállításnál. Az egész múzeumi koncepció egy műalkotás, nem csak maga a másfél tonnás festett vászonkép. Mert hogy a panoráma bizony ennyit nyom.

8. Ne szaladjunk előre!

A múzeumban először egy kis tárlat fogad bennünket, a belépőjegy árában pedig benne van az audio guide, amit érdemes kihasználni, ha tudunk angolul vagy németül, mert nagyon sok érdekességet hallhatunk séta közben.

A kiállítás végigvezet bennünket a Pergamon-oltár női szobrainak történetén, azok helyreállításán, bemutatja a helyszínen talált "Szép fej" legendáját, Pergamon alapítóinak és királyának életét. A panorámába csak ezután a kis előkészület után érdemes bemenni; akkor sokkal nagyobb lesz a rácsodálkozás.

Ha tehetjük, menjünk nyitásra, 10 órára, mert akkor szinte még alig vannak, így kényelmesen minden apró részleten elidőzhetünk. Asisi is így ajánlja munkáinak személését, időt hagyva rájuk, hiszen ezen 5 éven keresztül dolgozott. 

9. Fény- és hanghatások

Asisi minden panorámáját amolyan összművészeti egységként készíti el, vannak benne rajzolt és festett elemek, 3D-s alakzatok, illetve fotók, amiket azokról a korhű ruhákba öltözött statisztákról (színészekről, táncosokról) készít, akik az egész panorámát életre keltik. Ezért a panoráma festményért, melynek részletei végül egy hatalmas vászonra kerülnek fel, a művész a szereplőivel együtt elutazott a 2014-ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánítottott Pergamonba, mely a mai Törökország területén található.

Ott készítette el többezer fotóját a későbbi kép megalkotásához. Egy pontról fotózta az összeset; onnan, ahol mi is állunk, ha felsétálunk, vagy liftezünk a panoráma közepén álló kilátó tetejére. Ahogy végigsétálunk a jeleneteken, felettünk és Pergamon városa felett is felkel és lenyugszik a Nap, minden hozzá tartozó zajjal együtt; a hajnali tücsökciripeléstől és kutyaugatástól a délutáni kabócákig, a kések élezésétől az áldozati állatok hangjáig, a nevetéstől a táncolásig, a kőfaragástól az üdvrivallgásig. 

10. Berlini panorámák

A Pergamon Panorama mellett Berlinben egy másik alkotását is láthatjuk Asisinek. A fal 2012-ben nyílt meg, és a mindennapi életet mutatja be a berlini fal árnyékában.

Helyszínén a Checkpoint Charlie-nál, a Berlin-Mitte negyedben felépített kör alakú épületben 900 négyzetméteren figyelhetjük meg az emberek mindennapjait Nyugat-Berlinben, a Kreuzberg városrészben, az 1980-as években. A belépő 5-11 euró.