A Budapesti Történeti Múzeum Budafoki úton lezajlott ásatása során több mint 5400 négyzetméteren tárták fel egy újkőkori település, egy római kori árokrendszer és egy árpád-kori temető részletét. Az utolsó, és egyben legizgalmasabb objektum egy körülbelül hétezer éves kút volt.

Az ásatáson összesen négy középső neolit korú kutat találtunk, a legutolsó előkerülése és tartalma azonban váratlanul ért minket, írja Kraus Dávid ásatásvezető régész beszámolójában.

Az ásatások során egy kerek fatárgy sziluettje kezdett kirajzolódni, amely ugyancsak lázba hozta a csapatot. Kiderült, hogy egy úgynevezett bodonkút fabélését találták meg, melyet egy nagy fa kivájt törzséből alakítottak ki. A talajvíz anaerob (oxigéntől elzárt közegben végbemenő kémiai folyamatok) közegében megőrződött, 60-70 centiméter magas és 80 centiméter átmérőjű maradvány valószínűleg egy sokkal hosszabb törzs legalsó része volt. A fabélésre azért volt szükség, hogy ne omoljon be a kút fala és tiszta, szűrt vizet biztosítson az itt élt földműves közösség számára.

A kútbélés kiemelése nagyon nehéz feladat volt, mivel a szivattyúzás ellenére is folyamatosan sárban, vízben kellett dolgozni. A puha, szivacsszerű faanyagot sajnos nem tudták egyben kiemelni a rendkívül makacs módon tapadó iszapból. Az ilyenkor szokásos vizsgálatokat azonban így el fogják tudni végeztetni (fafaj meghatározása, évgyűrűk vizsgálata, szénizotópos kormeghatározás, eszköznyomok vizsgálata), így pótolhatatlan információkkal lehetünk gazdagabbak ezen ritka lelet kapcsán.