Augusztus elején, minden évben eljönnek hozzánk az év legszebb csillaghullásaként várt Perseidák, amikor apró porszemek tömegesen érik el bolygónk felső légkörét, hogy aztán színes villanások kíséretében múljanak ki. Idén ez az időszak augusztus 11-től 13-ig tart.

De honnan származnak a Perseidák, és mitől különlegesek? A Perseidák, csakúgy, mint minden hullócsillagraj, mikrometeoroidok sokaságából áll, s még a legnagyobbak is csupán mákszemnyiek. De ez a Svábhegyi Csillagvizsgáló cikke szerint pont így a jó: nem lenne kellemes, ha a meteorzápor kozmikus szőnyegbombázást jelentene...

Ezek a mikrometeoroidok többnyire üstökösökből származnak. Az üstökösök, mint köztudott, a Nap közelébe érve erős aktivitást mutatnak, felszínükről gázok (kóma) és por (csóva) válik le, ez okozza a szépséges megjelenésüket. Ilyen a 109P/Swift-Tuttle üstökös is, ami a Perseida meteorraj szülőégitestje. Tehát a por, ami a szebbnél szebb színes felvillanásokat okozza az augusztus közepi esti-éjjeli égen, egyenesen erről az üstökösről származik.

A Perseidák megfigyelése

Jó hír: ehhez távcső sem kell. Egyszerűen keressünk egy kényelmes, jó egű (minél jobb horizontú) mezőt, vigyünk magunkkal pokrócot, teát és meleg ruhát, s élvezzük az este látványát.

Egy tipikus kisvárosi, vagyis átlagos égről óránként 10-12, sötét, vidéki égről óránként 40-50, míg a pesti égről csupán 2-3 hullócsillagot láthatunk realisztikusan. Megéri tehát kevésbé fényszennyezett helyekre látogatni, hiszen máskülönben lemaradunk az élményről. Idén azonban lesz egy akadálya a megfigyelésnek: telihold lesz. Ez minden, fentebb említett számot legalább 20-30 százalékkal csökkent, de ez ne szegje a kedvünket. Ha valóban olyan helyre utazunk, ahol a fényszennyezés kicsi, akkor még telihold mellett is sokkal több hullócsillagot láthatunk, mint akár egy holdmentes városi égről.