50 év után megkezdődött a japán építészet avantgárd ikonjának a szétszerelése; eltávolították Kisho Kurokawa építész kapszulatornyának első lakósejtjeit, melyek közül sokat múzeumokba szállítanak.

Ez egy keserédes vég a híres Nakagin kapszulatorony számára, mivel a 145 moduláris lakósejteknek soha nem az volt a céljuk, hogy ugyanazon a telken maradjanak az örökkévalóságig, hanem hogy sűrűn cserélhetők és aktualizálhatók legyenek az adott kor igényeinek megfelelően.

Az 1972-ben épült toronyháznak nem csak a kinézete, de a koncepciója is nagyon izgalmas: egy ikertornyról van szó, melyen 145 kocka alakú, kerek ablakokkal ellátott kapszula függ, nagyjából úgy, mint a szőlőfürtön a szőlőszemek. Az egyszemélyes lakásnak készült dobozok minden egységében helyet kapott egy zuhanyzó és egy WC. Rádió és telefon is volt benne, de a konyhát már kispórolták. Egy kapszula ára akkoriban az átlagfizetés ötszörösébe került.

Az épület a japán avantgárd irányzat, a Metabolista Mozgalom mintapéldája. Az irányzat képviselői szerint a város nem statikus, hanem folyamatosan változó és organikus, mint az anyagcsere – innen ered a metabolista kifejezés, ami a metabolizmus (anyagcsere) szóból ered. Az állandó változáshoz kell alkalmazkodnia az építészetnek is. Egy ház nem örökre épül, ezért jó, ha gyorsan felépíthető és lebontható.

Ezért a Nakagin kapszuláit előregyártott, és könnyen cserélhető épületelemekből szerelték össze, és arra is ügyeltek, hogy a tornyokról minél kevesebb erőfeszítéssel eltávolíthatók legyenek. Annak idején mindössze három órába került egy-egy lakóegység összeállítása.

Eredetileg az volt a cél, hogy a kockákat minden 25. évben cserélik, felújítják vagy újra berendezik. De ez sajnos nem valósult meg, így a fürtökben lógó mini lakások egyre inkább elöregedtek. Már 2021 júliusában szóba került az esetleges lebontás, bár akkor az épület idejétmúltsága ellenére még mindig ki volt adva a kapszulák közül 20 darab, 40 további kapszulát pedig irodának használtak.

Azóta véglegessé vált a döntés, a tornyokat lebontják, de a jobb állapotban lévő kapszulákat kiemelik az épületből. A Designboom legfrissebb cikke szerint sokat szálláshellyé alakítanak át, míg másokat restaurálnak, és múzeumokba szállítanak. A Szaitama városában lévő Modern Művészeti Múzeumban már el is foglalta végső helyét az egyik kapszula.

Az építész eredeti terveinek alapos tanulmányozására volt szükség ahhoz, hogy sikerüljön az egyes modulokat minimális sérüléssel eltávolítani, de ez – a városnegyed zsúfoltsága miatt – mégsem bizonyult olyan könnyű feladatnak. Néhány kapszulát már sikerült leszerelni, a fenti Twitter-videón látható, amint leemelik az egyiket.