A nemrégiben megnyílt Magyar Zene Házát, mely egyedi, organikus formavilágával Budapest egyik színfoltja, egy japán építész, Sou Fujimoto tervezte, aki a természetből és a zenéből is ihletet merített. Cikkünkben annak járunk után, milyen érdekes épületeket köszönhet még a világ az alkotónak.
Sou Fujimoto vagy Fudzsimoto Szószuke1971-ben született Hokkaidón, és 1994-ben diplomázott a Tokiói Egyetemen. 2000-ban alapította meg a saját irodáját, a Sou Fujimoto Architects-t, melynek védjegyévé váltak a könnyű hatású szerkezetek és az áteresztő burkolatok. Lakóépületei és intézményi projektjei az építészeti tér és az emberi test kapcsolatát tematizálják. Munkáira nagy hatást gyakorolnak gyermekkori természetélményei az erdőkkel borított vidékről, ezek az emlékek pedig a természetes tereket, erdőket, barlangokat felidéző épületeiben nyilvánulnak meg.
A kezdetleges jövő filozófiája
Ez a tervezési filozófia, amelyet „primitív jövőnek" nevezett el, érhető tetten a 2008-ban, Kumamotóban épült Final Wooden House-ban (Végső Faház), melynek szerkezete a jenga játékhoz hasonlóan egymásra rakott cédrusgerendákból áll. A lakók a saját igényeik szerint értelmezhetik a teret, és rugalmasan használhatják az egyes felületeket falként, padlóként vagy ülőhelyként. Az építész az ősi terekhez kapcsolódó elméletét Primitive Future című könyvében fejtette ki.
A lakóház, mely nem ismer határokat
Szintén 2008-ban készült el House N nevű lakóháza Ōitában, melynek egyik jellemzője, hogy az egyre intimebb életterek egymásba ágyazódásával igyekszik elbizonytalanítani az otthoni tér és az utca közti, az építmény és a természet közti határokat. A külső betonhéjat hatalmas, üvegezetlen ablakok szabdalják. Ezen belül található két dobozszerű helyiség valamint egy kert fákkal és fából készült terasszal.
A rétegezés hasonló elképzelése uralkodik a Musashino Művészeti Egyetem Múzeumának és Könyvtárának szerkezetén, melynek olyanok a falai, mintha hatalmas könyvespolcok lennének.
Az első felhőpavilon
2013-ban Fujimoto kapta meg a lehetőséget, hogy megtervezze a londoni Kensington Gardens-ben található kortárs művészeti galéria, a Serpentine Gallery ideiglenes kerti pavilonját. A tervekből 20 miliméter átmérőjű, fehér acélcsövekből álló, félig átlátszó szőttes született, amely egyszerre felhőszerű ugyanakkor szabályos is. A sokrétegű tér felfedezésre és interakcióra csábította a látogatókat, és benne még egy kávézó is helyet kapott.
Áttetsző gyémánt
Fehér alumíniumcsövek adják a vázát egy másik pavilonnak is, annak, amelyet a 2016-os Setouchi International Art Triennaléra állítottak fel Naoshimán, amit a legtöbben csak művészeti szigetként ismernek. A pavilon áttetsző gyémántként áll, - távolabbról úgy tűnik, mintha lebegne -, közvetlenül a tengerparton. Már a kompról is jól látszik, így üdvözölve a szigetre látogatókat.
Az építmény 7 méteres belmagasságával arra csábítja az embereke, hogy belépjenek és kipróbálják, milyen ebben a hálós és finom térben tartózkodni, amelynek szabálytalan formája, és különböző szögű belső lejtői kölcsönöznek rugalmasságot.
Fehér fa lakóház
Az előbbieknél jóval nagyobb szabású munka a 2019-ben elkészült montpellier-i emeletes ház, a L'Arbre Blanc, vagyis Fehér Fa. Az épület tervei a város 2013-as Folie Richter pályázatára készültek el, melynek célja a toronyház műfajának jraértelmezése és a város építészeti örökségének gazdagítása volt. A ház Fujimoto és Nicolas Laisné, Dimitri Roussel valamint az OXO Architectes közös munkája.
A fa mintájára kialakított, íves, 17 szintes épületben 113 konzolos-erkélyes lakás található, a földszinten és a tetőn pedig nyilvános létesítmények kaptak helyet. Az építészek úgy vélik, ez a forma nemcsak ösztönzi a lakók közti interakciót ösztönzi, hanem azt is, hogy minél több időt töltsenek a szabadban.
Az ezer fa városnegyede
A montpellier-i együttműködés annyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy Párizsban folytatódik. Itt is egy olyan projektről van szó, melynek a fa, pontosabban a fák állnak a középpontjában, de ezúttal nem szimbolikusan. A Réinventer Paris, azaz Párizs újrafeltalálása című pályázatot is Manal Rachdi azaz az OXO Architects és Fujimoto közös tervei nyerték. A pályázat arra sarkallta a tervezőket, hogy Párizst Európa és a világ zöld városaként értelmezzék újra. Ennek jegyében születettek meg a fákkal borított negyed elképzelései, mely parkolót, parkot, szállodákat, éttermeket, sétálóutcákat, üzleteket, irodákat és lakásokat is magában foglal majd.
A mintegy 56 ezer négyzetméteres építmény a város 17. kerületének szélén kap helyet, határt képezve a bel- és külváros között. Az első szinten fákkal teli gyalogos ösvények kapnak helyet, a másodikon irodahelyiségek, éttermek, egy négycsillagos szálloda és bölcsöde kap helyet, míg a legfelső, harmadik szintet a lakások foglalják el. A projekt nemcsak a növények miatt lesz zöld, hanem azért is, mert az épületeket teljes egészében szél- és napenergiával szeretnék ellátni. (Forrás: britannica.com, dezeen.com, documentarytube.com)