A Hinnomnak is nevezett terület, Gyehenna egy völgy Jeruzsálemtől dél-keletre, a Sion hegy lábánál. Jézus korában a zsidóság egyöntetűen vallotta, hogy a halottak feltámadása után az elkárhozottakra váró gyötrelem helye ez a völgy, ahol a Messiás dicsőséges eljövetelekor egy kénes tűztó jön létre, s akik nem méltóak az örök üdvösségre, ebbe fognak belezuhanni, s örökkön örökké égni. Az akkori embereknek meg is volt az okuk rá, hogy így higgyék.

Ebben a völgyben volt ugyanis Krisztus előtt a 8-7. században egy Tófethnek nevezett kultikus hely, ahol egy tűzoltáron a Moloch nevű idegen istenségnek mutattak be gyermekáldozatokat. Moloch nagy, üreges ércszobrát belülről felizzították, majd előrenyújtott, áttüzesedett karjaiba helyezték a gyermeket, akit saját szülei áldoztak fel céljuk elérése érdekében.

Bár a gyermekáldozást az uralkodók időről időre megtiltották, a zsidók Salamon és néhány őt követő király uralkodása alatti időben több alkalommal is visszatértek a bálványimádás ezen formájához.

Miközben gyakorta az elsőszülött fiukat égették meg, a szertartást irányító papok zajjal, kiáltozással és dobszóval fedték el az áldozatok sikolyát.

A héber Biblia Molochot idegen istenségként mutatja be. Az Istentől Mózesnek adott törvények már kifejezetten megtiltották a zsidóknak, hogy ezt tegyék, „Ne add oda egyik gyermekedet sem, hogy tűz áldozza őket Molochnak, és így megszentségtelenítsd Istened nevét".

Krisztus születése idejére a Hinnom-völgy görög fordítása, a Gyehenna a pokol szinonimája lett. Így az Újszövetségben a Biblia angol nyelvű változatai a Gyehennát már pokolnak fordítják.

A borzalmak völgye ebben az időben már szeméttelepként üzemelt, ahol Jeruzsálem városának hulladékát égették el. De itt égették el a leggonoszabb bűnözők holttestét is. Az orrfacsaró bűz, és a nyomasztó múlt miatt a helyiek messzire elkerülték a Gyehenna völgyét, mely hitükben lassan a végső ítéletkor a bűnösök, hitetlenek, tisztítótüzének helyszíne lett.

(Forrás: jewishvirtuallibrary.org)