Az énekes-szaxofonos-multiinstrumentalista Enzo Avitabile nem született bele a sikerbe. Nápoly munkásnegyedében látta meg a napvilágot, és végigküzdötte magát a legnagyobb nehézségeken is, hogy most ott legyen, ahol tart, vagyis évtizedek óta a világzene élvonalában. 

Őt és állandó „tettestársait", a lehengerlő Bottari ütőegyüttest hallhatjuk október 30-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A 20 órakor kezdődő kétórás koncerten megismerhetjük majd Avitabile minden oldalát, a színpadon láthatjuk megelevenedni azt az emberi történetet, amiről A bárányok hallgatnak Oscar-díjas rendezője, Jonathan Demme dokumentumfilmet is forgatott. A zenész eddigi pályája során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Bob Geldof vagy Tina Turner. 

A nápolyi zenész a hetvenes évek vége óta aktív, a funktól és a soultól a melankolikusabb hangvételű világzenei alkotásokon keresztül a kirobbanó erejű ütősprodukciókig sokféle stílusban és műfajban kipróbálta már magát, ráadásul pályája kezdete óta igazi közösségi ember. Mikor összeállítja a zenekarát vagy egy albumon dolgozik, mindig odafigyel arra, hogy lelkes muzsikustársakkal dolgozzon együtt.

2004-ben jött el számára a művészi fordulat, életrajzának tanúsága szerint ekkor született meg benne a vágy, hogy nagyobb figyelmet fordítson kulturális örökségére, anyanyelvén, nápolyi dialektusban szólítsa meg közönségét, és egy, az addigiakhoz képest merőben új vállalkozásba fogjon az I Bottari di Portico ütőegyüttessel - olvasható a Müpa közleményében.

A boroshordókon, dézsákon és egyéb szokatlan „hangszereken" játszott, a 13. századig visszanyúló ősi ritmusok pedig annyira elnyerték a közönség tetszését, hogy a szaxofonos és a zajos banda azóta is töretlen népszerűségnek örvend szerte a világon. Avitabile a Bottarival való koncertezést közösségi rituálénak nevezi, és, hogy ez mennyira igaz, azt a Müpa közönsége hamarosan személyesen is megtapasztalhatja.