"Egy kert a hegyen. Egy vegán a kertben. Képek, írások, kísérletek. Egy színész civil játékai." Így határozta meg Vegán Hegylakó elnevezésű Facebook-oldalának lényegét Karalyos Gábor színész (Moszkva tér, Coming out, Poligamy, Seveled), aki húsevő, városi életét feladva felköltözött a hegyre, pontosabban a Budapest II. és III. kerületének határán emelkedő Csúcshegyre. Itt is egy olyan telekre, ami biztos, hogy ott áll a Milyen telket ne vegyünk? címszó alatt, ha felütünk egy kertészeti könyvet. 

A nadrágszíj parcellán található elvadult gyümölcsösbe és a régi házba, ahol csak elektromosság volt, vitte magával vegán életmódját, Jánost a macskát, és azt a szemléletmódot, ami szerint a gyümölcsöket, zöldségeket, fűszernövényeket és a füvet is (a gazzal együtt) hagyni kell nőni, ahogy a kedvük tartja. Persze ha már kertben él az ember, akkor gondozza is, de csak ha a kertnek szüksége van rá. 

Ezekről a munkákról, mindennapi virágos és zöldséges jóságokról, és a vegán életmódról mesélt a Budapest TE meg ÉN podcastban is, ahol egyre több olyan megszólaló történetét hallgathatjuk meg, akik feladták a városi, sürgő-forgó életüket és hegyen, völgyben, folyóparton találták meg újra önmagukat.

Milyen a példamutató vegán életmód?

Gábor egy vegánságról szóló előadás után, erős érzelmi sokk hatására hagyta el az állati eredetű ételeket - írja az Énbudapestem. A színész elmondása szerint a személyes fordulat után, iszonyú harcos módon, vérvegánként kezdte el téríteni a körülötte élőket, de aztán szép lassan rájött, hogy ezzel a lehető legrosszabbat teszi a mozgalom tagjaival. Ezért átgondolta a dolgokat, és inkább jó példákkal állt elő.

Ennek mentén indult el a Vegán Hegylakó oldal is, ahol kezdetben csak közeli ismerősökkel osztotta meg a hegyen üldögélő ház és kert mindennapi dolgait, a nyárvégi befőzés eredményeit, a kert őszi virágainak szépségét, vagy éppen Jánosnak, a macskának a ténykedéseit. Az oldalnak hamarosan rengeteg követője lett, mára 32 ezres közösséggé nőtte ki magát, ami a sok szép és gusztusos fotónak is köszönhető, melyeket Gábor folyamatosan posztol.

A kert, ahol szabadon nőnek a virágok

"Iszonyú sok mindenhez ragaszkodunk, ami nem is a mi elvárásunk magunkkal szemben, hanem ilyen általános, társadalmi elvárás, még akkor is, ha ellene megy a józan észnek" - magyarázza Gábor a kertjének gondozása kapcsán.

A gyepet kezdetben alaposan nyírta, ahogy szokás, de egyszer megnézte, mi történik, ha tavasztól őszig nőni hagyja, és csak a közlekedési útvonalakon vágja le. Rájött, hogy ami nő, az nem fű, hanem "gaz", de ennek a gaznak a 90 százaléka gyógynövény. Egy ilyen szabadon hagyott kert nem csak azért jó, mert búvóhelyet ad a beporzó rovaroknak, hanem azért is, mert 2-3-4 hetente más színben pompázik. És a követők, a Facebook-hozzászólások alapján nagyon szeretik ezt az "elvadult" kis kertet.

Fenntartható visszafejlődés

Gábor a harciasságát ugyan visszafogta, de véleményét nem rejti továbbra sem véka alá: „Azt érzem, hogy a világ túllépett egy határvonalon, muszáj volna számot vetni és elgondolkodni. Egyfolytában jönnek ezzel a fenntartható fejlődéssel, de szerintem már nem erről van szó, itt már fenntartható visszafejlődés kéne. Csak az baj, hogy ez egy pejoratív fogalom, pedig az, amit fejlődésnek hívunk, egy önmaga farkába harapó kígyó. Tényleg fenntarthatatlan, hogy 1800-ban a Föld lakossága 1 milliárd ember volt, 1900-ban 1,5 milliárd és 2000-ben átléptük a 7,5 milliárdot, és ekkora számú emberhez tartozik 70 milliárd haszonállat, ami össztömegét tekintve többszöröse a vadon élő állatoknak."

Gábor ezt a fenntartható visszafejlődést, ha máshol nem, a saját kertjében és életmódjában igyekszik mindenkinek bemutatni, aki nyitott rá, a podcastban pedig a megvalósításhoz is tippeket ad.

Címlapkép forrása: Vegán hegylakó/Facebook