Miután egy augusztusi napon Budapestről repülővel indulva, varsói átszállással megérkeztem Wroclawba, régi magyar nevén Boroszlóba, már kezdett sötétedni. Úgy döntöttem, teszek egy félórás rövid sétát, hogy kicsit felfedezzem a környéket. Elindultam a város központja felé, ahol már kezdtek felgyulladni a fények, a közelből felcsendült a zene, majd a város fő terének csodálatos, színes épületei közé érve hirtelen egy vidám forgatagba kerültem. Olyannyira elragadott a hangulat, hogy később kimerülve, de a látottaktól feldobva értem vissza a közeli szállodába. Három órát mászkáltam, észre sem vettem, hogy így eltelt az idő.
Wroclawba vonattal, autóbusszal vagy repülővel is utazhatunk Budapestről. Az Art Hotelben volt a szállásom, ami a magyar vonatkozású, Szent Erzsébet-templom (Árpádházi Szent Erzsébet) mellett, két perces sétára található a piactértől, azaz a Rynektől, ahol előző este már belecsöppentem az óvárosi forgatagba.
A gyönyörű polgárházakkal keretezett, hajdani piactér méreteitől elámultam – ez az egyik legnagyobb piactér Európában, ahol a város szimbólumaként emlegetett régi városháza (Ratusz) is áll, ami az egész ország talán legszebb világi gótikus épülete. Még elképzelni is nehéz, hogy ebben a katedrális-szerű épületben valaha az emberek az ügyes-bajos dolgaikat intézték. A teret körülvevő épületek különböző stílusban épültek, az elsők már az 1200-as évek elején.
Remek találkozóhely ez nappal, de főleg esténként, ahol az emberek kiülnek enni, inni és beszélgetni, miközben szól a zene. A sötétben tűzzsonglőrök kápráztatják a népeket, árnyjátékokat vetítenek az épületek homlokzatára, szobroknak öltözött emberek ijesztgetik a sétálókat, és árusok kínálják a portékáikat.
A város legkisebb lakosai
Már az első nap belebotlottam az egyik törpébe, amely egy sétálóutcán álló kőtömb szélén ücsörgött és rám mosolygott. A mi Kolodkó-szobrainknál nagyobbak, mintegy 30-40 centiméter magasak lehetnek, és teljesen váratlan helyeken találhatunk rájuk: házak tövében, padok mellett, az utca közepén. Azért a műemlékek és az ismert épületek környékén is érdemes nyitva tartanunk a szemünket, mert nagy valószínűséggel ott is felfedezhetjük őket.
A törpevadászat remek program a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Nem fognak kudarcot vallani, hiszen a város utcáin jelenleg mintegy 350 törpefigurával találkozhatnak. Ha úgy szeretnék végigjárni a várost, hogy célirányosan felkeressék a legtöbb törpét, azt is megtehetik. A wroclawiak rettentően büszkék különleges kis lakóikra, így többféle térképet is készítettek a fellelhetőségükről.
A legtöbb törpére egy csoportban (szám szerint 18-ra) a Nemzeti Zenei Fórum épülete előtt találtam, ahol egy komplett nagyzenekart alakítva, hangszerekkel a kezükben ábrázolják a bájos teremtményeket. Ottjártamkor egy másik lengyel városban élő házaspár mesélte, hogy minden évben eljönnek ide és megnézik őket, mert nekik ők a kedvenceik.
Mindegyiküknek van valami foglalkozása, hobbija, és természetesen mindegyiküknek van saját neve, még azoknak is, amelyeknek nincs a kalapjukra vagy a talapzatukra írva. A legtöbb törpe az adott helyre utalva lett megformázva: a folyóparton evezős törpék ülnek egy hajóban, a játszótéren egy női törpe álldogál törpebabát a kezében tartva, a legaranyosabbat pedig talán az állatkertben láttam, amelyik egyenruhában állva egy víziló hátát söprögeti.
Az első törpék még az 1980-as évek kommunista diktatúrájának idején kezdtek felbukkanni Wroclawban, igaz, először csak falfestmények formájában. A Narancs Alternatíva nevű csoport az akkori hatalom által lefestett rendszerellenes graffitik helyére pingálta fel a törpéket, ilyen békés és humoros módon jelezve nemtetszésüket az elnyomó rezsimmel szemben. Az első, azaz legrégibb törpe szobor Papa névre hallgat, és 2001-ben a Swidnicka utcánál tűnt fel, de nem maradt sokáig magányos, hiszen társai évről évre gombamód nőttek ki a város különböző pontjain.
Szigetek, hidak, árnyas ligetek
Az Odera több ágra szakadva hálózza be az egész várost, apró szigeteket létrehozva. Több mint 100 híd ível át a szeszélyesen kanyargó folyókon, melyeknek partjain idilli parkok, gondozott kertek váltogatják egymást. Érkezésem másnapján Wojtekkel, az idegenvezetőmmel elsőként a Katedrális-szigetre (Ostrów Tumski) tartottunk, amelynek nagy részén apácák és papok élnek, illetve dolgoznak. Ez a város legrégebbi része, amit az Odera ölel körbe. Itt feltétlenül keressék fel a Keresztelő Szent János katedrálist, amely csodálatos, színes ólomüveg ablakain engedi be a fényt az épületbe.
Ha már itt vannak, érdemes a tornyának tetejére is felmenni, illetve felliftezni, ahonnan 100 méter magasból nézhetnek le a városra, így beláthatnak a kőfalakkal védett, rejtett udvarokba és gondozott kertekbe is. A katedrális környékére érdemes este is visszatérni, hiszen manapság már ritkán lehet látni olyat, hogy lámpagyújtogatók gyújtják meg hosszú botjaikkal a gázlámpákat, márpedig itt még él ez a szokás.
Innen nem messze található a Szerelem hídja, Wroclaw bájos hídjainak egyike, ami onnan kapta a nevét, hogy régen a híd korlátait zsúfolásig teleaggatták szerelemlakatokkal. Mivel a súlyuk veszélyeztette a híd épségét, így leszedték onnan, viszont a folyót szegélyező oldalsó korláton még láthatjuk a később felhelyezett, szerelmi zálogként otthagyott lakatokat.
A Katedrális-szigetet elhagyva is találnak nyugalomra és relaxálásra tökéletes helyeket. Talán a város legnyugisabb része a Centenáriumi Csarnok környékén fekszik. Sok helyi lakos és turista pihen itt meg. A hatalmas parkban egy óriás méretű szökőkút különböző dallamokra koreografált vízi játékát tekinthetik meg minden órában, ami este még látványosabb, amikor színes fényekkel világítják meg.
Maga a csarnok azért érdekes, mert ez a világ első, vasbetonból épült csarnoka, és egyben a legnagyobb vasbeton középülete, vagyis a XX. századi építészet egyik legfontosabb alkotása – 2016-ban még az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Közvetlenül mellette található a Japánkert, ami valóban lenyűgöző, és szintén nagyon békés hely. Egy méretes tó áll a közepén, amelyben színes koi pontyok úszkálnak fenségesen.
A tó egyik partja sötét kövekkel, szövevényes, buja növényekkel van ízlésesen beültetve, amelyek a zöld árnyalataiban dúskálnak, míg másik oldala világos színű talajon vezet végig, ahol színes, virágzó növények, cserjék pompáznak, de természetesen a vízesés és a csobogók sem hiányoznak.
Az egyetemisták Mekkája
Amikor augusztus közepén itt jártam, még nem szállingózott vissza az a több mint 10 ezer lengyel és külföldi diák, akik ennek a történelmi városnak az egyetemein és főiskoláin tanulnak, de így is lehetett érezni, hogy Wroclawban jó lehet diáknak lenni. Sok hangulatos ki- és beülős hely van, ahol jól érezhetik magukat, és biztosan nem maradnak szomjasak sem, hiszen kivétel nélkül finom söröket szolgálnak fel.
A Reis pub a legrégebbi sörözők egyike, amelynek ajtajára kiírták, hogy az a diák, aki elhasal egy vizsgán, és rendel náluk egy sört, vigaszul kap tőlük egy ingyen korsóval. A wroclawi Good Beer fesztivál 2010 óta nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát, ahol lengyel és külföldi sörfőzők mutatják meg a termékeiket.
Wojtekkel ellátogattunk a város legrégebbi egyetemére, a Wroclaw Egyetemi Múzeumba, ahol egykor ő maga is tanult. A barokk stílusú épületben jelenleg is folyik az oktatás, de egy múzeumnak is helyt ad.
Ebből az épületből árad a történelem: lenyűgözően díszes báltermében, az Oratorium Marianumban olyan zeneszerzők és művészek léptek fel, mint Paganini, Brahms vagy éppen Liszt Ferenc. A híres fellépőkről egy márványtáblán is megemlékeztek. Az első emeleti díszterem, az Aula Leopoldina, pedig csodás stukkó díszítéseiről, mennyezeti freskójáról híres.
Hogy egy kicsit visszakanyarodjunk a közelmúltba: az egyetem épülete előtt egy fiatalember meztelen szobra áll, amit az egyik egykori diák készített és adományozott néhai alma matere részére. A történet szerint ez a fiatalember, amikor életében először megérkezett a városba, hogy elkezdje a tanulmányait ezen az egyetemen, alaposan felöntött a garatra. Ahogy az utcán sétált, összetalálkozott diákok egy csoportjával, akik elhívták magukkal kártyázni. Sejtik már, miért éppen csupaszon ábrázolt szobor készült? Nos, a kótyagos zöldfülűnek elnyerték mindenét, még az utolsó darab ruháját is. Ezért figyelmeztetésként készítette el a szobrot, hogy más ne járjon olyan csúfondárosan, ahogy egykoron ő maga.
Újságírónk a Lengyel Idegenforgalmi Közösség meghívására járhatott Wroclawban.