Az amerikai Mitch Dobrowner fotóművész múzsája az ezerarcú vihar – legyen az szelíd eső, szupercella, mennydörgés és villámlás vagy tornádó, Dobrower meditatív állapotba kerül, és fotóz. Akár többszáz kilómétereket is hajlandó utazni az Egyesült Államokban a viharok után egyetlen fekete-fehér fénykép kedvéért. A viharvadászt különleges alkotásairól a My Modern Met kérdezte egy interjúban.
Miért fekete-fehérben fotóz?
A fekete-fehér szín klasszikus hangulatot kölcsönöz a képeknek és a természet formáira irányítja a figyelmet. Arra a kérdésre, hogy miért ezt a színösszeállítást választotta, Dobrowner azt válaszolta, hogy a színes képeket túl realistának, túl hétköznapinak találja.
"Ezt látom minden alkalommal, amikor körülnézek, így unalmas számomra." Ugyanakkor két inspirációs forrása, az amerikai tájfotós Ansel Adams (1902-1984) és az ugyancsak amerikai, Minor White (1908-1976) munkássága is a fekete-fehéren alapszik. "Ansel képei a fényről, a kompozícióról szólnak, arról, hogyan tegyünk rendet a rendetlenségben, a környezettel való érintkezésről." "Minor White képei a fény és az árnyék használatát vizsgálják. Elmerültem a képeiben, majd szürreális, absztrakt formákkal kezdtem kísérletezni én is" – meséli a művész. Bár soha nem találkozott ezekkel a művészekkel, saját elmondása szerint ők ketten szabtak irányt az életének.
Milyen érzés viharokat fotózni?
"Ami a viharok fényképezését illeti, ez egyfajta átmenet a csendes táj és egy sportesemény fotózása között. A kompozíciók folyamatosan változnak, a fény is változik, szél van, zaj van, sok minden történik, és koncentrálni kell." – meséli az interjúban. Néha több mint 804 kilométert tesz meg, majd leteszi az állványt, és azonnal sikerül elkapnia a tökéletes pillanatot. Néha csak fél órával később történik valami. Néha akkor sem. Az elmúlt 11 évben társával több mint 113 kilométert tettek meg a viharok nyomában. Van, amikor minden nap a viharok nyomába erednek, máskor napokig csak várnak. A türelem valódi erény ebben a műfajban.
Mi az inspiráló a viharokban?
Azok a váratlan dolgok, amelyeket az anyatermészet az ember elé dob, különösen akkor, amikor közeledik a vihar, mondta. "Ez egy szürreális látvány. A vihart élő, lélegző entitásként élem meg – hasonlóan az emberhez. Akkor születik meg, amikor a körülmények megfelelőek, születéskor még törékeny – hamar meghalhat –, de ha egyszer úgy dönt, hogy élni fog, kiszámíthatatlanná válhat. Erőszakos is lehet, és ahogy érik, különböző formákat ölthet. Szupercella lehet belőle, esőbe burkolózhat, falfelhővé formálódhat, tornádóvá alakulhat stb. Nincs két vihar, amelyik pontosan ugyanúgy születik, vagy egyformán néz ki, ugyanúgy cselekszik. Csak megpróbálok portrét készíteni ezekről a csodálatos jelenségekről, és arról, hogyan érzem magam előttük állva. Igyekszem a lehető legjobban teljesíteni."
Mi a legnagyobb kihívás?
Dobrowner szerint a legnagyobb kihívás a fókuszálás: hogy megtisztítsa a gondolatait a mindennapi információ-özöntől, ami akadályozza a látását. A fotózás szerinte olyan, mint amikor az ember erős napfényből sétál be egy sötét szobába. Abban a pillanatban amikor belép, még nem lát semmit, de ahogy a szeme hozzászokik a sötéthez, lassan "látni" kezd. "Akkor tudom, hogy készen állok a fotózásra, amikor az elmém kitisztult, amikor végre újra hallom a szívverésemet." A művész fotóit hivatalos weboldalán, és Instagramján lapozhatjuk végig.