Ezernyi színben pompázó dekoratív csempék, melyek évszázadok óta díszítik Spanyolország és Portugália templomait, palotáit és lakóházait – ezek az úgynevezett azulejók. Manapság annyira elterjedtek a két ország bizonyos területein, hogy még aluljárókban, padokon, utcátáblákon is láthatók, sőt villamos is létezik, ami csempeborítást kapott.
A szemet kápráztató díszítőművészet eredetileg az araboktól származik, ők terjesztették el az Ibériai-félszigeten a 13. században. Habár dekorációként hivatkozunk rájuk, akár hiszik, akár nem, elsősorban nem a divat szeszélyei indokolták megjelenésüket. Sokkal inkább az a tény, hogy a csempeborítás jó hőszigetelő, így enyhülést hoz a mediterrán országokban a nyári hőségben.
De valószínűleg úgy gondolták, hogy ha már az agyagból készült csempe jól mázazható, miért ne használhatnák díszítőelemként is. A díszítő funkció végül olyannyira előtérbe került, hogy minden korszaknak saját azulejo-stílusa lett.