Kilenc új helyszínt - köztük a madridi Prado múzeumot ölelő kulturális térséget, európai fürdővárosokat és a kínai Kanton történelmi városrészét - vett fel a világörökségi listára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága a kínai Fucsouban zajló tanácskozásán.
Madrid történelmi Paseo del Prado sugárútja és a közeli Buen Retiro park 200 hektáros kulturális térséggé fejlődött a sugárút 16. századi megépítése óta. A térség a spanyol főváros egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága. A 120 hektáros park a 19. századi kertépítészet különböző stílusait egyesíti. A terület ad otthont a Királyi Botanikus Kertnek, a sugárút köti össze a spanyol művészvilág szívét, a Prado Múzeumot, a Thyssen-Bornemisza Múzeumot és a Zsófia Királyné Művészeti Központot.
A világörökség részévé vált 11 európai fürdőváros - a Bécs melletti Baden, a belgiumi Spa, a csehországi Karlovy Vary, Frantiskovy Lazne, Marianske Lazne, a franciaországi Vichy, a német Bad Ems, Baden-Baden és Bad Kissingen, az olasz Montecatini Terme és az angliai Bath hét európai ország - Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság - közös kezdeményezése nyomán.
Valamennyi fürdőváros természetes gyógyforrások mellett alakult ki, és mindegyik a nemzetközi európai fürdőkultúrát képviseli, amely a 18. század elejétől kezdett kialakulni és elvezetett az 1900-as években a nagy nemzetközi üdülőhelyek felépüléséhez, amelyek meghatározták az adott városok arculatát a fürdőházak együttesei által.
A kínai Kanton történelmi városrésze a Szong és a Jüan-dinasztia (10-14. század) tengeri birodalmának egyik legnagyobb kikötője volt a Selyemút mentén. A térségben 22 egykori kormányzati és több vallási épület található, köztük egy 11. századi mecset, amely Kína legrégebbi iszlám építménye, emellett különleges régészeti leletek, a régi tengeri dokkok maradványai és az akkori vas- és kerámiakészítés emlékei láthatók.
A Kaszpi-tengert a Perzsa-öböllel összekötő transziráni vasútvonal is felkerült a világörökségi listára, mely két hegységet, számos folyót, felföldet, erdőt, alföldet szel át. Építése 11 éven át - 1927-től 1939-ig - tartott, az 1400 kilométer hosszú vasútvonal az akkori iráni kormány és számos ország 43 építési vállalatának sikeres együttműködése réven valósulhatott meg. Egyes térségekben hatalmas hegyi területeket kellett átvágni, 174 nagy hidat, 186 kisebbet, 224 alagutat kellet megépíteni hozzá.
A világörökség része lett továbbá az indiai Ramappa templom a Haidarábádtól 200 kilométerre északkeletre fekvő Palampet faluban. A szentélyt Siva istennőnek építették mészkőből, építése 1213-tól mintegy 40 éven át tartott. A templom szobrai a kakatijan kultúra (1123-1323) és a térség tánckultúrájának szimbólumait idézik.
Felkerült a világörökségi listára az Atlanti-óceán partján álló, több mint 400 éves Cordouan világítótorony, mely a Gironde folyó torkolatánál helyezkedik el. A tengeri jelzések mesterművének tartott torony, melyet Louis de Foix mérnök épített, majd a késő 18. században átépült, a világítótornyok építészeti és technológia történetét testesíti meg.
Az olaszországi Padova 14. századi freskói is a világörökség részévé váltak. Az 1302 és 1397 között készült alkotásokat különböző művészek festették különféle épületekben, ennek ellenére egységes stílusuk és tartalmuk van. Ott található köztük például Giotto Scroveni-kápolnában készült freskóciklusa, amely a falfestészet forradalmi fejlődésének a kezdetét jelenti.
A világörökségi lista része lett a németországi Darmstadtban lévő Mathildenhöhe művészeti kolónia és a Szaúd-Arábia délnyugati részén fekvő Hima kulturális térség a kőkorszakból származó hétezer éves sziklavéseteivel.
