Az egykori szegedi vár mellett elterülő, a mai belváros ősének tekinthető Palánk városrész területén mindezidáig nem volt lehetőség nagyobb felületű ásatás elvégzésére, az idei évben azonban erre is alkalom nyílt - kezdi posztját a Facebookon az MFM Régészeti Osztálya.

Mint írják, a Palánkról kevés adat maradt fenn, így a feltáráshoz nagy reményeket fűztek. Bár a munkálatok még javában zajlanak, az eddigi eredmények máris felülmúlták minden várakozásukat: a rendelkezésünkre álló terület több mint öt méter vastag rétegsora felöleli az Árpád-kortól kezdve a 20. század elejéig tartó időszakot.
Viszont dacára a csodálatos régészeti leletanyagnak, elsőként egy nem régészeti korú, de annál érdekesebb jelenséggel jelentkeztek. A napokban egy téglával kirakott és igen vastag törmelékréteggel betömött, négyzet alakú gödörre bukkantak. A törmelék eltávolítása után egy deszkákból álló „borítással" néztek szembe, melyen érdekes félkör alakú kivágás volt látható.
Két napi lapátolnivaló után a múzeum gazdagabb lett egy hosszú bajonettel, egy bőr- és faborításos, teljesen ép réz távcsővel, bőrcipőkkel, ón és kerámia gyertyatartókkal, 6 egész éjjeli edénnyel, némi selyem ruhaneművel, és egy vagy több előkelő összejövetel nem hétköznapi ital-, edény- és pohárkészletének maradványaival, mindezt a 1920-30-as évekből.
Mivel ezek a tárgyak nem régészeti korúak, így a helytörténeti gyűjteményt fogják gyarapítani. Jelentőségük „fiatal koruk" ellenére sem elhanyagolható, hiszen nem mindennap kerülnek ilyen kiváló állapotú és előkelő leletek a múzeum birtokába. Különösen fontos, hogy egy jelenleg is álló épülethez köthetők a tárgyak, így ezek akár családhoz vagy személyhez is köthetővé válhatnak némi levéltári kutatás után. A képek a feltárás közben készültek, a tárgyak konzerválása és restaurálása megkezdődött.