Az Arab-félsziget bizonyos országaiban majlisnak nevezik azt a közösségi teret, ahol az emberek összegyűlnek, hogy eszmét cseréljenek, és megvitassák a sivatagban való túlélés szempontjából fontos eseményeket. A majlis lehet ceremóniák, például esküvők színtere is, de előadásokat is tarthatnak benne. A padlót általában szőnyegek borítják, a falhoz pedig párnákat helyeznek; némelyikben tűzhely is van a kávé és más forró italok elkészítéséhez, tudtuk meg az UNESCO-tól, amely a szellemi kulturális örökségének listáján jegyzi a nomád népek közösségi terét.

Bár a majlis a világon élő nomádok életében központi szerepet tölt be, sokak számára ismeretlen. Éppen ezért döntött úgy két kolumbiai építész – Simón Velez és Stefania Simic –, hogy a Velencei Építészeti Biennálé alkalmából rekonstruálják a szerkezetet. Bár a majlis sokféle formát ölthet, a bambuszra specializálódott tervezők bambuszból és a marokkói Atlasz-hegységben szőtt textíliákból állították össze az épületet.

Az installációt egy újonnan létrehozott alapítvány, a Caravane Earth kezdeményezte, amelynek célja a hagyományos technikák népszerűsítése. Mivel a tervezők nem tudtak Velencébe utazni, helyi kézműveseket vontak be az épület összeszerelésébe.

Simic szerint a munka egyik leglényegesebb aspektusa a hagyományos alapanyaga, amely kézi munkaerőt kíván. "A bambuszt nem lehet igazán szabványosítani, bár el lehet jutni egy bizonyos pontra, de a kézművesek nem zárhatók ki az építkezés egyik fázisából sem" – mondta a Dezeen-nek.

Az installációt egy kiállítás is kíséri, amely a világ több részén is megtalálható majlis történetét meséli. A zöldségekkel, gyümölcsfákkal és gyógynövényekkel beültetett kert is a kiállítás része, melyet Todd Longstaffe-Gowan tájépítész tervezett.