Zajlik a Budavári Palota déli összekötő szárnyában található Szent István-terem rekonstrukciója, amely a századforduló magyar iparművészetének egyik csúcsteljesítménye volt. A munkák újabb szakaszhoz értek, hiszen a szakemberek végeztek a helyiség mennyezetének és parkettájának beépítésével, ráadásul már az egyedi bútorok nagy része is elkészült.
A terem a II. világháborúban és az azt követő fosztogatások következtében teljesen megsemmisült, azonban a jó minőségű archív fotókon így is látható, hogy a terem leginkább meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borította. A parketta a századfordulón a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma, az elemek minden anyaga hármas: vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni. A parkettát a terem széleinél a falburkolat alá befutó, geometrikus mintájú díszcsík kíséri.
A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A terem mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, a faanyag első osztályú, csomómentes, előgőzölt kerti dió, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak. A mennyezet igazi különlegességét adják a kazettákba illesztett Zsolnay-pirogránit lapok, amelyek különálló képekként is értelmezhetők.
A terem rekonstrukciójának következő szakaszában a falburkolatot alakítják ki: a 2,4 méterig magasodó faragott díszítéses, aranyozott faburkolatot a felső sávban aranyhímzésű szövettel burkolt részek egészítik ki egészen 5 méteres magasságig. A faműves munkákat komoly szakmatörténeti kutatások előzték meg, hogy a századelőn használt eljárásokat és fakötéseket alkalmazzák az oldalfal kialakításánál. A fal sok száz kisebb-nagyobb, egymással kapcsolódó elemből áll majd össze, különlegessége, hogy a látható panelek egyetlen fémcsavart, vagy más ma használatos kötést sem fognak tartalmazni.
A terem kialakítása mellett a bútorzat is újjászületik, a berendezés újraalkotásában azok az előkerült fotók segítettek a legtöbbet, amelyek egyesével ábrázolják a székeket, asztalokat. Ugyanakkor a mai tervezőknek különleges kihívást jelentett, hogy meghatározzák a bútorok méretét, ezekről ugyanis nem maradt fenn adat. Sokszor csak a teremről készült fotók alapján, az intarziás parketta és az adott bútor egymáshoz való viszonyából tudtak erre következtetni a ma már használható, digitális technológiák segítségével. Már elkészültek a karosszékek, a faragott díszítésű konzolasztal, valamint a hat darab zsámolypad is, melyek még az aranyozóműhelyben várják, hogy elnyerjék végleges formájukat.
A rekonstruált Szent István-terem augusztus 20-án nyílik meg a nagyközönség előtt, az első napokban ingyenesen lesz látogatható - olvasható a terem Facebook-oldalán, ahol további képek is láthatók.