Egy kialudt vulkán lejtőén, Mexikóban, nem messze San Miguel de Allende városától találjuk a Casa Etérea-t, egy éteri szállót, amely tükrös homlokzatával a "természet színházaként" funkcionál.

A mexikói székhelyű szingapúri építész Prashant Ashoka, a Luis Barragán építész és Mathias Goéritz szobrász, festő által létrehozott „érzelmi építészet" fogalmának jegyében tervezte meg a két fő befogadására alkalmas apartmant. Ennek lényege, hogy az épület nem pusztán egy lakóegység, hanem az érzelmekre ható tér, az építész pedig inkább költő, mint mérnök, aki tereivel megnyugtat, energetizál, felemel és inspirál.

A fogalomból kiindulva Ashoka tükrös paneleket helyezett az épület homlokzatára, amelyek visszatükrözik a környező tájat és kölcsönhatásba lépnek a változó fényviszonyokkal. A tükrös homlokzat elmossa a határokat a környező természet és az épület között, míg a természetes fény a design szerkezeti elemévé válik. Amint a hajnali fény első sugarai rávetülnek a házra, az foszforeszkáló kék dobozként kezd csillogni a hegyoldal éjszakai feketeségének háttere előtt. Naplementében viszont délibábként szikrázik a tájon, mielőtt teljesen eltűnne a sötétségben – mondta az építész a Desingboom cikkében.

A lakás minden energiáját a napenergiából, vízellátását pedig az összegyűjtött csapadékvízből meríti, míg a külső tükörpanelek ultraibolya sugárzást szűrő bevonattal vannak ellátva, hogy láthatóvá váljanak a madarak számára.

Prashant Ashoka minimális erőforrás bevonásával dolgozta ki a Casa Etérea tervét, és az egész építkezési folyamatot egyedül vezette le. „Az volt az elképzelés, hogy létrehozzuk a "természet színházát"; a fenntarthatóság így elengedhetetlen volt a környezettel való teljes integráció eléréséhez" – magyarázza a tervező.