Norman Foster azon kortárs építészek közé tartozik, akik az utóbbi néhány évtizedben megváltoztatták az építészetről alkotott elképzelésünket. Irodaházai zseniálisan egyszerűek, mégis látványosak és különlegesek – olyannyira, hogy az átlagos városnéző turista térképén is teljes egyértelműséggel szerepelnek. A világ nagyvárosainak sziluettjét újrarajzoló építészekről szóló sorozatunk harmadik részében egy angol tervezőzseniről olvashatnak.
A világ legizgalmasabb irodaházai?
Norman Foster irodaépületeivel vált igazán híressé. És itt meg is állhatunk, mondják majd sokan, mert az irodaépületek dögunalmasak. Kocka alakúak vagy magasak, oldalán ablakok sokasága, de a legtöbb olyan, mint egy nagy konténer. Na igen, csakhogy nem Norman Foster irodái, és pontosan ez az oka annak, hogy nagyon sokan beleszerettek az alkotásaiba. A múzeumok, színházak tervezésében van valami fennkölt, a családi házak megálmodásában valami otthonos melegség, egy reptéri terminál vagy pályaudvar megrajzolásába rengeteg kalandvágy is vegyül – na, de irodák?
Tökéletes példa Az Uborka (The Gherkin). Ugye, hogy az egy olyan látványosság Londonban, amelyet meg kell nézni a Tower Bridge, a Big Ben és a London Eye mellett? Tovább is mehetnénk a felsorolással, mivel az angol főváros gyönyörű és hangulatos, de a viktoriánus házsorok mellett nagyon sokat hozzátesznek a világváros kozmopolita hangulatához a hipermodern épületek is. Az Uborka pedig nem az egyetlen olyan funkcionális építmény, amely vizuálisan is sokat alakít a városképen, ráadásul London jellegzetes, modern sziluettjéhez nem is egy Norman Foster építmény járul hozzá.
Bár irodája is az angol fővárosban működik, az egész világon ismert és elismert építészről beszélünk, akinek a portfóliójában benne van többek között a berlini Reichstag újragondolása is.
Hongkong, New York, Franciaország
A Sainsbury Centre for Visual Arts volt az első olyan nagyobb középület, ami Foster nevéhez kötődik. Az építész, aki egyébként ma már Lord Foster, a 70-es évek derekán feleségével és cégtársával, Wendy Cheesmannel együtt tervezte meg a művészeti múzeumot és galériát, de a mozirajongók a Bosszúállók: Ultron kora című filmből is felismerhetik a belső tereket, mivel néhány jelenetet itt is forgatott a stáb.
A 80-as években elkészült az első ikonikus irodaház, a HSBC hongkongi központja, mely többek között arról várt híressé, hogy a roppant ötletes megoldásoknak köszönhetően a felhőkarcoló annyira légies, hogy mind a 3500 alkalmazott látja székéből a Viktória-csúcsot vagy a kikötőt. A panoráma minden irányban nagyon szép a csillogó acélépületben, de ezen felül is vannak figyelemre méltó megoldások. Ilyen például az, hogy bár van lift, az csak kevés helyen áll meg, nem minden emeleten, mivel a szinteket főleg mozgólépcsők kötik össze egymással.
Nemzetközi projektekből a későbbiekben sem volt hiány, így az angol építésznek köszönhetően épült fel a Hearst Tower New Yorkban, de a Foster + Partners iroda nevéhez fűződik a pekingi reptér terminálja és a szédítően magas millau-i völgyhíd is Dél-Franciaországban. Két éven át Steve Jobs mellett is dolgozott, pontosabban együtt gondolkoztak az Apple Park tervein. Jobs halála után az utódok is folytatták a munkát, így az Apple cég hatalmas gyűrűt formázó főhadiszállása 2017-ben megnyílhatott Kaliforniában.
A kulturális világsztár
Bár globálisan is nagyot alkotott, hazájában szinte legendának számít az építész. Élete során számtalan kitüntetést kapott, így például az építészeti Nobel-díjnak is nevezett Pritzker-díjat.
Az angol királynő lovaggá ütötte, de popkulturális oldala is van ennek a népszerűségnek, hiszen Sir Peter Blake őt is beválogatta azok közé az ikonikus figurák közé, akik a Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumának újragondolásakor a csoportba kerültek. Itt csupa olyan személyiség szerepel, akik valamilyen szempontból a brit kultúra megkerülhetetlen szereplői, a művész pedig leghíresebb munkájának újratervezésével tiszteleg ezek előtt az alkotók előtt.
Olyan projektekben is benne volt Foster keze, mint amilyen a Virgin Galactic (a Virgin űrprogramja), de jellegzetes londoni építmények sokasága is a nevéhez fűződik. Ilyen például a Millennium Bridge, mely 2000 óta ível át a Temze fölött. Egyik végén a Globe Színház és a Tate Modern galéria áll, míg északi irányban végigsétálva rajta gyönyörűen kirajzolódik a Szent Pál székesegyház.
Még egy terv kikerült Foster kezei közül, amely hasonló nevet visel, mégpedig a London Millennium Tower, amelyet nagyon sokan elleneztek, és végül nem is épült meg. A látványtervek a mai napig fent vannak a neten, és az tény, hogy a csaknem 400 méteres felhőkarcoló valószínűleg teljesen átformálta volna az angol főváros képét.
Valami komoly, valami abszurd
És a listának még nincs vége. Merthogy Lord Foster tervezte a British Museum látványos, fedett, mégis napfényes belső udvarát és a londoni városházát, vagyis a City Hallt, melynek belső tereiben úgy csavarodnak a lépcsők, hogy az először itt járók könnyen azt érezhetik, mintha a nyúl üregébe zuhantak volna bele.
És persze Az Uborka, vagyis The Gherkin. Ez persze csak becenév, tisztességes polgári megszólítása az épületnek 30 St Mary Axe, de hát ki emlékszik arra? Viszont az eget birizgáló, 180 méter magas puskagolyóra (is) emlékeztető épület képe elég erősen beleég az ember retinájába – és hamar elkezdi használni a jóval ismertebb nevet.
A gömbölyded formákkal rendelkező irodaház egy okosépület, amely például napsütésben elsötétíti számtalan ablakát, ha már bántóan erős a fény. Feleannyi energiát használ fel, mint egy hasonló méretű irodaház, és nagyon érdekes tény az is, hogy bár mindenhol ívelt, egyetlen olyan üvegtábla van csupán benne, ami nem sík, ez pedig a tetejét alkotó csúcsot formázza. Sok ilyen apró érdekességet lehet találni 30 St Mary Axe kapcsán, de valójában a formája, az arányai, az oldalán felfutó finom spirálforma az, ami megfogja az embert. Nem egyszerűen szép az épület: egyénisége van.
Érdemes megnézni egy interjút Norman Fosterrel. Nemcsak azért, mert sokkal több fér bele egy öt perces beszélgetésbe, mint egy gépelt cikkbe, hanem azért is, mert az egyénisége átsugárzik a monitoron. Rendkívül intelligens, kedves, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, aki olyan szenvedéllyel beszél a munkájáról, hogy az ember azonnal és még többet akar tudni az építészetről úgy általában. Vagy esetleg egy olyan projektről, mint amilyen a mexikói nemzetközi repülőtér, a Bloomberg épülete Londonban, vagy az indiai Amaravati terve, ami a többi épülethez hasonlóan nemcsak tökéletesen betölti a funkcióját, hanem valami nyugodt erőt sugároz magából.
És meg is van a párhuzam: Norman Foster épületei pontosan olyanok, mint a tervezőjük, ezért bármelyiket is látjuk, az szinte olyan élmény, mint egy találkozás a tervezőjükkel.