Belevágnánk-e egy 35 ezer négyzetméteres homokrajz készítésébe, ha tudjuk, hogy amint elkészült, el is mossa a dagály? Andres Amador, egy San Fransiscó-i land art művész azon kevesek közé tartozik, akik igen. Sőt, épp a múlandóságát tartja a mű egyik leglényegesebb aspektusának.

A politikai aktivista szülőktől származó művész környezettudományt végzett, majd három évet töltött a Békehadtest szolgálatában Ecuadorban. San Franciscóba hazatérve kapcsolatba került az underground művészeti és zenei közeggel, ahol kezdetben zenei fesztiváloknak készített dekorációkat. Ezek hamarosan biológiailag lebomló anyagokból készült nagyméretű, helyspecifikus installációkká nőtték ki magukat, amelyeket strandokon készített.

Az elmúlt 15 évben a Földkép-sorozatával foglalkozik: monumentális, gereblyével készült, homokba rajzolt, fraktálszerű képek. Honlapja szerint a kalligráfia, az ókori építészet és a tudományok inspirálták alkotásait, melyek között vannak 35 ezer négyzetméteres darabok is. Ez elég nagy szám ahhoz képest, hogy a munkák szinte azonnal megsemmisülnek. Csak apálykor láthatóak. Amint a vízszint emelkedni kezd, a hullámok elmossák a rajzot, egy részét néha már akkor, amikor még a művész be sem fejezte a teljes képet.

"Ezen alkotómódszer révén megtanultam értékelni az önmagáért való alkotás szemlélődő cselekedetét." - írja, honlapján, ahol az alkotásairól készült fotókat is láthatjuk. Az alkotás meditáció: a jelenben létről, az élettel és a halállal való kibékülésről szól.