A Mai Manó Ház korai utazási fotográfiák lenyűgöző világába kalauzolja a látogatókat két újonnan nyílt kiállításán. Egyiptom Flaubert idejében címmel az első utazó fotográfusok hagyatékából tekinthetünk meg egy válogatást abból az időszakból, amikor még nem kezdődött meg az ókori Egyiptom örökségének széleskörű pusztítása. Rosti Pál Úti emlékezetek Amerikából című kiállításán a magyar arisztokrata 1857-58 között tett közép- és latin-amerikai utazásai során készített fotográfiáit láthatjuk.
Az Egyiptom témájú tárlaton 1839 és 1860 között készült fotográfiák múzeumi műtárgymásolatai láthatók - ebben az időszakban a francia író, Gustave Flaubert is ellátogatott Egyiptomba egész életen át tartó barátjával, Maxime Du Camppel, akinek fotóit szintén megtekinthetjük, írja a múzeum, honlapján.
Európa a 19. század elején az egyiptomi élmény lázában égett. Napóleon seregei 1798-ban szálltak partra Egyiptomban és 1801-ben vonultak vissza, társaságukban tudósok, festők, költők és rézmetszők csapata érkezett, akik a tájat és a kultúrát tanulmányozták, illetve a franciák felsőbbségét és hatalmát hirdették.
Az Európába áramló képek, tárgyak, kultúrcikkek és szövegek valóságos „egyiptomániát" indítottak útjára, az ország divatos lett. A tárlaton többek között Maxime Du Camp, Félix Teynard, Louis De Clercq és Francis Frith ikonikus felvételei láthatóak.
Rosti Pál (1830-1874) Müncheni egyetemi tanulmányai után 1854-ben indult felfedező útjára a földrajzi ismereteinek kibővítése céljából. A fiatal utazó 1856-ban Le Havre-ból indult el Amerikába. Járt Kubában, Havannában, Venezuelában és Mexikóban, miközben új ismereteket szerzett, fényképezett és tárgyakat gyűjtött.
Alexander von Humboldt német természettudós és utazó a művészutazók számára generációkon keresztül inspirációul szolgált, mivel azt a törekvést fogalmazta meg, hogy aprólékosan dokumentálják a tájat és a különös növényfajokat. Rosti Pál ennek a kíváncsiságnak és tudománynak a szolgálatában készítette fényképeit.
"Minden fényképe, összes hibájával együtt lélegzetelállító élmény. Csodálatosan komponált alkotások, értéküket növeli a számos kis hiba, torzulás, amelyeket a legkorábbi tájfelvételek őriztek meg. Nincs felhő, mert az még nem volt lefényképezhető, a víz tükre egynemű masszának látszódik, az alakok bemozdulnak, elmosódnak, a mozgó járművek duplán látszanak. Az árnyékok és vetüléseik grafikai élményeket hordoznak." - írják a kiállítás rendezői.