Biztosan megtörtént már önnel is, hogy a nyaralásból hazatérve kimerültebbnek érezte magát, mint amikor elindult. Kiválasztott egy népszerű, látnivalókban bővelkedő úticélt, de épp a turista attrakciók sokasága rontotta el az élményt. Kötelezőnek érezte, hogy mindet végigjárja, de végül a legemlékezetesebb az maradt, ahogy éhesen és fáradtan vonszolja magát látnivalóról látnivalóra, miközben csalódottságot érzett, hogy hiába tett meg mindent, még így sem sikerült mindent megnézni. Erre az üresség-élményre nyújt alternatívát a slow travel (lassú utazás) mozgalom, aminek kiinduló pontja annak elfogadása, hogy nem láthatunk mindent – sem egy városban, sem egy múzeumban, sem egy országban, sem pedig a világon. De ha ezen sikerült túllépnünk, akkor időt nyerünk arra, hogy jobban megismerjük az adott helyszínt, hogy megéljük az élményeinket, hogy valóban jelen legyünk. A slow travel nyugodt és meditatív ismerkedést jelent egy hely környezetével, elmélyülést, tartalmas pillanatokat és mélyebb kapcsolódást egy ország kultúrájához. Íme néhány tipp, hogyan ültessük át mindezt a gyakorlatba.
Hallgassunk a szívünkre, amikor úti célt választunk!
Ne feltétlenül mások véleménye és a top 10-es listák határozzák meg, hogy hol töltjük a szabadságunkat. Persze vannak a világon kiemelkedően szép helyek, amelyek nem véletlen hemzsegnek a turistáktól. De attól még, hogy Barcelona az egyik legnépszerűbb úti cél, nem biztos, hogy pont nekünk való. Lehet, hogy mi most másra vágyunk, és inkább töltenénk a szabadságunkat egy isten háta mögötti tó partján. Azt a helyet keressük, ami másoktól függetlenül, személyes okokból vonz bennünket.
Talán nemrég olvastunk egy könyvet, vagy láttunk egy különleges hangulatú filmet, ami egy északi kisvárosban játszódott. Lehet, hogy egy barátunk mesélt valamit Grúziáról, ami valahogy befészkelte magát a fejünkbe. Esetleg gyerekkorunkban volt egy érthetetlen visszatérő álmunk, ami egy névtelen olasz falu főterén történik. Legyünk bátrak, és merjünk szokatlan úti célt választani – ha a helynek van valamilyen jelentése a számunkra, sokkal nagyobb hatással lesz ránk az élmény. Az utazás lényege az izgalom, amit az ismeretlen felfedezése ébreszt, és ezt akkor élhetjük meg a legteljesebben, ha merünk letérni a kitaposott útról, és kicsit engedjük, hogy az ösztöneinkre hagyatkozzunk.
Inspirálódjunk filmekből, könyvekből!
Egy utazás akkor is fantasztikus élmény, ha egészen a szabadságunk napjáig egy perc időt sem tudunk szakítani a felkészülésre, és az irodai székből esünk a tengerparti nyugágyba. De egy igazi lassú utazó már hetekkel előre megkezdi a lelki hangolódást az útra. Kutat, olvas, filmeket néz, hogy inspirálódjon. Próbáljuk ki mi is. Keressünk egy regényt, ami az adott országban játszódik, vagy keressünk rá, milyen az ország autentikus népzenéje.
Elevenítsük fel a mitológiát, ha Görögországba utazunk. Nézzünk dokumentumfilmeket a gótikus katedrálisokról, ha Franciaországba megyünk. Nemcsak tudással gazdagodhatunk, de gondolatokban és érzésekben is mélyebb lesz az élményünk, ha szellemileg is felkészülünk.
Néhány héttel ezelőtt indult egy filmes cikksorozatunk, amelyben különböző országok utazásra inspiráló filmjeiből válogattunk – böngésszenek olvasóink akár ezek között!
Legyen tervünk, de ne vigyük túlzásba!
Legyen egy ésszerű elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, de ne tervezzük túl a hetet. Ahelyett, hogy egy napra belezsúfolnánk három múzeumot és két templomot, válasszunk csak egyet ezek közül. Legyünk őszinték! Mi marad meg egy programoktól hemzsegő napból: a megkönnyebbülés, amikor a négyórás múzeumi gyalogtúra után végre beültünk egy kávézóba, hogy egy rumos kávéval felfrissítsük magunkat.
Nehéz túllépni azon, hogy nem fogunk tudni MINDENT megnézni, de mégis próbáljuk meg szűkíteni a programok listáját. Így jobban bele tudunk mélyedni egy-egy látványosság részleteibe. Az emlékezetünkben úgyis csak az marad meg, amit a megfelelő elmélyültség szintjén dolgoztunk fel – amin csak felszínesen átfutottunk, az többnyire kiesik. Ahogy az úti cél kiválasztásánál írtuk, a "látnod kell" listák helyett a turista attrakciók esetében is induljunk ki önmagunkból. A terv összeállításakor, figyeljünk oda, melyek azok a helyek, amelyeknek már a gondolata is felvillanyoz.
Engedjünk teret a spontaneitásnak!
Az igazán emlékezetes élmények általában azok, amiket nem terveztünk előre. Egy spontán megvásárolt könyv a strandon, egy tengerparti óvárosban elfogyasztott koktél a 40 fokos melegben, egy ismeretlen társasága a vonaton, vagy az esti fürdés a tóban, ruhában, mert annyira nem számítottunk rá, hogy még fördőruhát sem hoztunk magunkkal.
Fontos, hogy legyen keretterv, de hagyjunk helyet az ehhez hasonló spontán élményeknek is. Hiszen gondoljunk bele! Amíg nem érkeztünk meg, nem tudhatjuk, hogy pontosan milyen élményekben lesz részünk. Persze a tursitakalauzokból tudhatjuk, hogy például melyek egy város nevezetességei, de hogy éppen milyen hangulatunk lesz aznap, esni fog-e az eső, milyen atmoszféra fogad bennünket – ezekre lehetetlen felkészülni. Engedjük meg magunknak, hogy egy kicsit impulzívak legyünk, és improvizáljunk. Ha valami magához szólít - akár tervünk ellenére -, olykor-olykor engedhetünk a kísértésnek.
Tudjuk le az unalmas dolgokat még otthon!
Hogy igazán szabadok lehessünk, érdemes jó előre utánanézni az unalmas, ámde elengedhetetlen dolgoknak: hogyan jutunk el egyik helyről a másikra, mennyibe kerül a jegy, a buszsofőrtől kell megvennünk vagy pénztárban, vajon kell előre helyet foglalni a vonaton, stb. Ha van olyan látnivaló, amit semmiképp sem szeretnénk kihagyni, nézzünk utána a jegyvásárlás mikéntjének, nehogy például Párizsban azzal menjen el fél napunk, hogy sorban állunk a Louvre jegypénztára előtt.
Most a járvány miatt sok helyen egyébként is az online jegyvásárlást ösztönzik - mindenképp szánjunk egy kis időt arra, hogy az ehhez hasonló problémákkal tisztában legyünk. Fokozza a biztonságérzetünket, ha nagyjából képben vagyunk, és így a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen érezhetjük szabadnak magunkat.
Ismerkedjünk helyiekkel!
Egy lassú utazás során nem gyors impressziókat gyűjtünk, mint egy egynapos városlátogatáskor, hanem próbálunk minél inkább elmélyedni egy adott ország kultúrájában – és ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha elvegyülünk a helyiek között. Helyiekkel ismerkedni a hagyományos módon nem könnyű dolog, főleg amióta mindenki a telefonját bújja. Ha biztosra akarunk menni, legjobb olyan közösségeket keresni, ahova kifejezetten a kapcsolatteremtés céljából járnak az emberek. Szerencsére a technológia segítségével könnyen találhatunk ilyen programokat.
A Meetup.com-on például hasonló érdeklődésű embereket csoportosító események között lehet keresgélni; ha szeretünk jógázni, kipróbálhatjuk például egy berlini parkban. Elmehetünk egy kötőklubba Reykjavikban, vagy salsázhatunk Párizs utcáin, de vannak túraklubok és kevésbé specifikus, például esti sörözést szervező meetupok is. A Facebook Local appon keresztül is kereshetünk programokat - koncerteket, művészeti eseményeket, kézműves és wellness workshopokat, beszélgetéseket -, csak a helyszínt kell az adott városra átállítanunk.
Próbáljuk ki a tradicionális ételeket!
A lassú utazás a lassú élelmiszermozgalomból - Slow Food - bontakozott ki, ami a '80-as években kezdődött Olaszországban, tiltakozásként a McDonald's azon lépése ellen, amikor Rómában nyitott éttermet. A lassú élelmiszermozgalom a regionális konyha, a helyi gazdálkodás, a közös étkezés és a hagyományos ételkészítési módok megőrzését népszerűsíti.
Ennek szellemében kerüljük mi is a gyorséttermeket, és helyette térképezzük fel a régióra jellemző tradicionális ételeket. Olvassunk, kutassunk, nézzünk szét a piacon. Keressük azokat a termékeket, amiket itthon nem találunk. Próbáljunk ki helyi recepteket a szállásunkon – lehet, hogy rátalálunk egy olyan receptre, amit hazatérve beépíthetünk a saját konyhánkba.
A város minden szegletére tekintsünk úgy, mint egy múzeumra!
A közlekedésnek is megvan a lassú módja. Ennek lényege, hogy nem az a cél, hogy minél hamarabb eljussunk A pontból a B pontba. A közlekedés maga is lehet "utazás". Gyalogoljunk, kerékpározzunk, a nagyobb városokban bérelhetünk akár rollert is. Mindegy, hogy milyen közlekedési eszközt választunk, a fontos az, hogy figyeljünk. Egy metróaluljáró is lehet érdekes – sőt, itt mutatkozik meg igazán a város valódi arca. A kevésbé ismert városnegyedekben nem a turistáknak kipolírozott díszletet látjuk, hanem ami a színfalak mögött történik – a való életet. Tekintsünk a város minden szegletére úgy, mintha egy múzeumban járnánk.
Hazatérve gondoljuk végig, hogy mi változott bennünk!
Helyezzük szélesebb perspektívába az élményt – gondoljuk végig, mit jelentett az elmúlt pár nap az életünkben. Mi az, amit tanultunk, és azt hogyan tudnánk beépíteni a mindennapjainkba. Egy lassú utazás akkor nyeri el igazán értelmét, ha a hatására változik valami bennünk – szánjunk egy kis időt arra, hogy feldolgozzuk az élményt.