Amikor a kilencvenes évek elején még több német adót lehetett fogni, mint magyart - köztük az ORF1, a SAT1, a Pro7 vagy az RTL csatornákat -, az ezeken vetített német filmek és sorozatok nemcsak szórakozásra voltak jók, hanem nyelvtanuláshoz is. Az angol nyelv jelenlegi térhódításával ellentétben akkoriban ugyanis szinte minden második gyerek német nyelvet tanult az iskolában. Nálunk sem volt ez másként, a kultikus amerikai sorozatok és a Walt Disney-filmek is mind német nyelven égtek az emlékezetünkbe. Ezt a számunkra, és reméljük még sok olvasónknak kedves filmes időszakot szeretnénk felidézni a következő négy filmmel és két sorozattal.
Ha időrendi sorban haladunk, akkor a Berlin fölött az ég (1987) című filmmel kell kezdenünk, melynek német címe Der Himmel über Berlin, ami egészen más képet érzékeltet, mint az angol cím, amit Wings of Desire-re fordítottak. Bár a film története is az emberi vágyakról, értékekről, azok megtapasztalásáról, az apró szépségekről és félelmekről szól, de a történetmesélés melankolikus képi világához valahogy mégis közelebb áll az eredeti cím. A fekete-fehér, vagy inkább berlinien szürke film rendezője Wim Wenders 1987-től 1989-ig sorra nyerte ezzel a filmmel a legjobb rendezői díjakat az európai és amerikai filmfesztiválokon.
A történet szerint – nem a véletlen műve, hogy az amerikai Angyalok városa című film története szinte ugyanez – a világ felett olyan lények őrködnek, akiket csak a társaik és a gyerekek látnak. A Bruno Ganz (A bukás) fantasztikus alakításában látható Damiel, és Otto Sander által játszott Cassiel két angyal, akik éppen Nyugat-Berlinben kóborolnak. Megfigyelnek, néha megpróbálnak reményt adni, de sosem tapasztalhatják meg az érzelmek azon viharát, amin az emberek keresztül mennek. Sok érdekes személlyel találkoznak az útjuk során, azonban egy kivételes találkozás elindít valamit Damiel-ben, ami nem visszafordítható...
Lola Rennt – A lé meg a Lola (1998)
Ezt a filmet anno egy levegővétellel ültük végig, mert úgy gondoltuk, hogy az egész filmforgatás egy levegővétellel ment végbe. Pedig az író és rendező Tom Tykwer többet adott bele ebbe a kompakt „mi lenne, ha" témájú filmes rohanásba, mint gondolnánk. A film története mindössze 20 percet ölel fel, ami alatt Lolának össze kell szednie 100 ezer német márkát, hogy megmentse a pancser barátját a biztos haláltól. És Lola futni kezd ...
Az akkor még kevésbé ismert német rendező 1998-ban olyat filmet alkotott mozivászonra, amivel mások még csak próbálkozni sem mertek. Egy független, kísérleti filmnek tűnő alkotást fejlesztett példaértékűvé, a filmes nagykönyv minden technikai lehetőségét felhasználva. Olyan remek, de akkor még szinte ismeretlen német színészekkel, mint Franka Potente vagy Moritz Bleibtreu.
Berlin, Berlin (2002–2005)
A filmek közé – rendhagyóan – beékelődik most egy sorozat, amibe a németesek már biztos belefutottak egyszer-kétszer. Lolle (Felicitas Woll) története vidéken kezdődik és Berlinben teljesedik ki, ahova azért érkezik, hogy képregényrajzoló lehessen, és hogy elfelejtse a régi szerelmét, na meg, hogy újat is találjon. Szóval minden együtt van egy négy évados sorozatszálhoz, amire csak szükség lehet.
Fura barátok, még furább szerelmek, Berlin legjobb és legérdekesebb városrészei; akárcsak egy hosszúra nyúlt városnéző séta, ahol minden utcában hozzánk csapódik egy helyi idegenvezető. Nem véletlenül nyert Emmy-díjat 2004-ben. A mai rajongóknak jó hír, hogy készült belőle egy mozifilm is, ami idén március 19-én került volna a mozikba, de a járvány miatt elszalasztották a premiert, tehát van még mire várni.
Good Bye Lenin (2003)
A következő film a sorban egy igazi kincs. 1989-ben járunk. Egy fiatalember részt vesz egy tüntetésen, amit az egyesítés céljából hívnak össze. Alex (Daniel Brühl) szerencsétlenségére a dolgok elfajulnak és a fiút letartóztatják. Az édesanyja (Katrin Saß) pedig végignézi, és az utcán szívrohamot kap. Mire felébred a kómából, addigra az általa ismert Német Demokratikus Köztársaság már nem létezik.
Hogy ne okozzon neki még nagyobb stresszt, Alex úgy tesz, mintha még mindig az NDK-ban élnének. Visszarendezi a lakást, felkutatja a régi ételeket és az anyja számára befagyasztja az időt, miközben a német mindennapok egyre jobban megváltoznak körülöttük. Az egyébként komoly téma ellenére, a film sosem fogy ki a jó humorból. Kétszeres időutazás az egész, üdítő párbeszédekkel és narratívával fűszerezve.
Sommer vorm Balkon – Nyár Berlinben (2005)
Majdnem tíz éve, egy Goethe Intézet által szervezett mini-filmfesztiválon volt szerencsénk ehhez a filmhez, aminek az emléke azonnal beugrott, amint elkezdett összeállni ez a lista. A tragikomédia két nő mindennapjait követi nyomon, amint megpróbálnak túlélni a Berlin panelházai közé szorult rekkenő nyári hőségben. Katrin egy munkanélküli édesanya, Nike pedig idősgondozóként dolgozik és mindketten ugyanabban a házban laknak.
A közös találkozási pont pedig Nike balkonja, ahol esténként mindenféle dologról szó esik egy, két, vagy több pohár bor mellett. Túlzott belemagyarázás nélkül a két nő mindennapi problémái társadalmi és politikai problémákra is rávilágítanak egy épphogy újra egyesült Németország balkonján.
Danni Lowinski (2010)
A sort egy másik sorozattal zárjuk, ami 2010-től egészen 2014-ig futott összesen 5 évaddal, és rengeteg díjat zsebelt be az útja során, ahogy rajongók hadát is. A Danni Lowinski egy friss, odamondogatós sorozat, amin keresztül részről-részre megismerhetjük a várost, és elmerülhetünk Köln mindennapjaiban.
A sorozat egy különleges kölni ügyvédnő (Annette Frier) történetét meséli el, aki fodrászból lett jogi képviselő és egy összecsukható asztal mellől képviseli a kisemberek jogait. Bár sosem került be az amerikai CW tévécsatorna műsorai közé, mégis kuriózum, hogy 2010-ben ez volt az első német sorozat, amit Amerikába exportáltak. A trailerből talán lejön az a hangulat, ami az amerikaiakat is annyira megfogta.