Van olyan, hogy automata módjára görgetjük a szürke hétköznapok mókuskerekét és észre sem vesszük mennyi érdekesség vesz minket körül. Ez volt a helyzet a mumbaiakkal is. Ha beültek egy taxiba, fel sem tűntek nekik a nagymamájuk kidobott linóleum-asztalterítőihez hasonló mennyezeti díszítések.

Azt sem vették észre, hogy a minták micsoda változatos kollekcióját hozták létre a világ egyik legnépesebb városának taxisai. Egészen addig senki sem beszélt Mumbaiban a "taxis művészetről", amíg egy újságíró, Rachel Lopez, fel nem fedezte és ki nem posztolta az Instagramon.

Mumbaiban több, mint 18 millióan élnek, és nagyjából 58 ezer taxi közlekedik. A taxizás azonban inkább hasonlít rémálomhoz, mint kényelmes közlekedési megoldáshoz, írja Lopez egy 2017-es cikkében. Egyszerűen képtelenség végigmenni egy úton dugó nélkül, a sofőrök meg nyűgösek, gorombák, még a jobb napokon is. Válogatnak az utasok között, nem vállalnak rövid távú utakat, és ha az úticél félre esik, egyszerűen nem veszik fel az utast. A kellemetlenségekért talán némiképp kárpótolhatja az utasokat a véletlenszerű, talált művészet.

Ezek a taxik kívülről mind egységes fekete-sárga külsőt kaptak, belső dekorációjuk változatossága azonban lenyűgöző.

Ugyanis a kocsik nagyjából felének a mennyezetetét fantasztikusan giccses, mégis meghatóan szemet-gyönyörködtető, mintás linóleumokkal díszítették. A leggyakoribb a gyümölcs minta: dinnye, különféle bogyós gyümölcsök, kiwi, de szeletelt papaya is előfordul. Találni letisztult geometrikus, virág-, sőt zebramintás tetőt is. Aki szerencsés, elcsípheti a taxis művészet királyát, a tükrös borítást, ahol még egy csillár is lóg a vezető feje mögött.

Természetesen ezek a minták sosem illenek az üléshuzatokhoz, írja Lopez, de talán éppen ez adja a dolog báját. És hogy mégis, mi az oka ennek a kissé szokatlan gyakorlatnak? Az autók általában filcből készült belső borítással kerülnek ki a gyárból, ami nem csak unalmas, de hamar be is piszkolódik. A műanyag borítás ezzel szemben nemcsak vidám, hanem praktikus is.

Lopez 2017 árpilisában készítette az első fotót, melynek tárgya egy barna alapon természetellenes színekben pompázó eprekkel díszített linóleum volt. Azóta sem hagyta abba a fotózást, és újabb és újabb csodák kerülnek fel az Instagramra, ami azóta óriási albummá nőtte ki magát. A gyűjteménynek híre kelt az interneten, így már nem csak a helyiek gyönyörködhetnek mumbai sajátos, posztmodern népi művészetében.