Csupán 65 éves volt, amikor három évvel ezelőtt meghalt a kor legjelentősebb női építésze, Zaha Hadid. Életében mindent elért, amit ezen a pályán csak lehet, és ezzel a sikerrel szinte természetszerűleg együtt járt a rengeteg bírálat és kritika is. Amit tervezőként letett az asztalra, egészen bámulatra méltó – épületeinek az egész világon csodájára járnak Kínától Dániáig, sőt, kis híja volt, hogy nem lett Budapesten is egy eredeti Zaha Hadid-irodaház.
A megfagyott mozgás volt az első lépcső a csúcs felé
„Az építészet már nem csak a férfiak kiváltsága", mondta az iraki építész, az első nő, aki megkapta a Pritzker-díjat, melyet presztízse miatt az „építészeti Nobel-díjként" emlegetnek. Viszont ha megnézzük a díjazottak listáját, akkor azt is láthatjuk, hogy bár Hadid után - aki 2004-ben kapta meg az elismerést - szerepelnek még nők a felsorolásban, azonban mindkét hölgy legalább egy férfival megosztva nyerte el a díjat.
Az 1950-ben született Zaha Hadid 11 évesen határozta el, hogy építész lesz. Fantasztikus tehetsége nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, az egyetem negyedik évében pedig saját stílust dolgozott ki, melyet ő maga csak „anti-építészetként" írt le. 1979-ben saját stúdiót is nyitott, majd elkezdett fontos projekteket nyerni - az első ilyen egy hongkongi szabadidő központ volt -, a terv, melyet készített azonban soha nem valósult meg. Később több ilyen eset is történt, ezért egy idő után elkezdték „papír építésznek" hívni.
A valódi, háromdimenziós áttörés egészen 1990-ig váratott magára, amikor megtervezte a németországi Vitra tűzoltó állomást. A „megfagyott mozgás", ahogy egyesek leírták az épületet, új fejezetet nyitott, és innen már sorra jöttek az épületek, melyek világhírűvé tették az építészt, aki 2012-től már Dame Zaha Hadid volt.
A meg nem alkuvás művészete
Az a bizonyos tűzoltóállomás 44 éves korában készült el, vagyis egészen addig várnia kellett, hogy megvalósuljon az első nagyobb épület, mely az ő nevét és nagyon is radikális stílusjegyeit viseli magán. És igen, utána valóban egymást követték a nagy megbízások, de munkái – mint általában a korszakos alkotóké – állandóan viták tárgyát képezték. Megosztó volt a munkássága, ami semmit nem von le a jelentőségéből, sőt. Ez egyben azt is jelentette, hogy nagyon határozottan tudta, mit akar, merre tart, és ebben nem zavarta mások véleménye.
Ennek a céltudatosságnak volt aztán köszönhető többek között a MAXXI, a XXI. századi művészet római múzeum, a bakui Heydar Aliyev Kulturális Központ és a Cincinnati Rosenthal Kortárs Művészeti Központ megszületése. Számtalan kulturális és sportlétesítményt tervezett, de kikerült a tervezőasztaláról vasútállomás és szálloda terve is.
Magyarországnak is majdnem lett egy saját Zaha Hadid-épülete. Annyira majdnem, hogy már a tervek is elkészültek: a Szervita téri parkolóház helyére tervezett egy buborékfelhőt formáló irodaházat. A terv végül ott csúszott el, ahol sok másik Hadid-elképzelést is bírálat ért, mégpedig azon, hogy az amúgy őrülten jó elképzelés egyáltalán nem illeszkedett az azt körülvevő környezetbe.
Olyan esetek is voltak, amikor azért bírálták, mert a különlegesen megtervezett épületek költsége is hatalmas volt, vagy lett volna, de ha csak tisztán az esztétikai szempontokat nézzük, azzal nemigen szállt vitába senki.
Ezek az épületek jelentik a szakma csúcsát
A Pritzker-díj mellett a Stirling-díj volt a másik jelentős díj, melyet Zaha Hadid, pontosabban egy általa tervezett épület megkapott. Ez az elismerés ugyanis nem általában illeti meg az építészt, hanem egy konkrét projektje kapja meg. Zaha Hadid két egymás követő évben is bezsebelte az elismerést: 2010-ben a római MAXXI múzeum, míg 2011-ben a londoni Evelyn Grace Academy épülete lett a legjobb.
A római kortárs művészeti múzeum, azaz a MAXXI (Museo Nazionale delle Arti dei XXI Secolo) az első olyan olasz múzeum, melyet a 21. századi kreativitás megünneplésének szentelnek, ezért is volt telitalálat Zaha Hadid terve. Mivel a minden felesleges sallangtól mentes épület önmagában is olyan, mint egy letisztult művészeti alkotás, ezért tökéletes keretet nyújt az itt bemutatott tárlatoknak.
Az Evelyn Grace Academy egy angol középiskola, ahol az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a terek világosak és funkcionálisak legyenek. Ezeknek a szempontoknak maradéktalanul megfelel a hatalmas épület, mely első látásra szinte olyan, mintha a MAXXI-hez hasonló kiállítási térben mozognánk.
Az orosz James Bond háza nemrég készült el
Zaha Hadid nem családi házak tervezésére szakosodott, az ő nevét monumentális épületek fémjelzik, csupa olyan helyszín, amelyet naponta tízezrek látnak. Mégis, egy személyes célra készült, azaz magánház is kikerült a keze alól, bár az igaz, hogy sok köze ennek sincs a hagyományos, kertvárosi muskátlis megoldásokhoz.
Tavaly röppent fel a hír, hogy elkészült az első és egyetlen ilyen kulipintyó, melyet az orosz Vladislav Doronin számára tervezett. A helyszín a Moszkva közelében lévő Barvikha erdő, ahol a filantróp, műgyűjtő üzletember űrhajóra emlékeztető kis kuckóját felhúzták. A megrendelő szerint a következőképpen zajlott le az épület terveinek megbeszélése: „Azt mondtam, hogy amikor reggel felébredek, akkor csak a kék eget akarom látni. Ne legyenek szomszédok, csak az érzés, hogy szabad vagyok. Mire (Zaha Hadid) azt kérdezte, >>Tudod, hogy ehhez a fák teteje fölött kell lenned?>>, majd egyszerűen fogott egy szalvétát és felvázolta rá a terveket. Azonnal megtetszett – így kezdődött el a Capital Hill projekt."Az épület háromemeletes: az alsó része a föld felszíne alatt van, az „első emelet" valamivel fölötte, míg a legfelső szint egy karcsú torony tetején kapott helyet, magasan, a fák koronája fölött. Az egész ház csupa ferde sík, a függőlegeshez közelítő falak nagy része üvegből készült. Egyéni lett és különleges, pont olyan, amilyet a megrendelő szeretett volna, az a férfi, akit Zaha Hadid csak az orosz James Bondként emlegetett. Vladislav Doronin szerint az építésszel nagyon érdekes volt egyeztetni: „Nem beszélt sokat. Mindig a lényegre koncentrált, nagyon szarkasztikus volt, intellektuális, okos és rendkívül határozott."
Ez az erő és tehetség volt az, ami hírnevet hozott Zaha Hadidnak, a nőnek, aki ezen a férfiak uralta terepen lenyűgözően megállta a helyét. Halála ugyanolyan meglepő és váratlan volt, mint a tervek, amiket készített. Hörghuruttal kezelték egy Miamiban lévő kórházban, amikor szívrohamot kapott, és az orvosok már nem tudták megmenteni az életét. Halála után azonban még több olyan ház is épült, melyet még életében tervezett – és valami különös módon ezek az épületek és közösségi terek lettek Zaha Hadid legtökéletesebb emlékművei.