"Vannak arra utaló jelek, noha ezeket nem tudjuk alátámasztani, hogy Sophiáról mintázták Hófehérke karakterét.", jegyezte meg Holger Kempkens, a bambergi egyházmegyei múzeum igazgatója, aki ki is állította a síremléket, írja az MTI, a BBC News honlapjára hivatkozva.

A bárónő az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában nőtt fel a 18. században. Hófehérkéhez hasonlóan az ő gyerekkora sem volt könnyű: mostohaanyja híres volt zsarnoki természetéről és arról, hogy saját gyermekeit részesített előnyben.

Lohr az üvegáru és tükörgyártás egyik központja volt, és Sophia apjának tulajdonában volt a tükörgyár. Az egyik helyi múzeum ma is őriz egy Amour propre (önszeretet) feliratú tükröt. A mesében szereplő félelmetes erdő talán a Lohr szomszédságában lévő sötét rengetegnek felel meg, ami régen rablóktól és veszélyes vadállatoktól hemzsegett.

Hófehérke a mesében hét dombon át menekül, mire elér a bányában dolgozó törpék lakhelyére. Lohr határában is van egy használaton kívüli bánya, amelyhez hét dombon át lehet eljutni. A bányában egykor dolgoztak törpék és/vagy gyerekek, akik csuklyát viselve védekeztek a lehulló kövek ellen.

A Grimm testvérek hosszú ideig éltek a Lohr am Maintől mindössze ötven kilométerre lévő Hanau közelében és előszeretettel dolgozták fel azokat a történeteket, amelyeket a környezetükben élő emberektől hallottak.

Sophia életének és a Grimm-testvérek meséjének hasonlóságait egy lohri történész Karlheinz Bartels vette számba az 1980-as években. Bár nem vehető biztosra hogy valóban Sophiáról mintázták Hófehérkét, Kemkens úgy véli, volt egy történelmi alap, amelyet fikcióval egészítettek ki. A Grimm-testvérek meséjének bizonyos részeit, például az üvegkoporsót, a mérgezett almát és a herceget feltehetően nem Sophia inspirálta. A bárónő életének nem volt kifejezetten boldog a vége: fiatalon megvakult, sosem ment férjhez és 71 évesen egy kolostorban halt meg.

Kempkens szerint a sötétszürke márványból készült, ovális sírkő feliratát, amely a kereszténység nemes szívű hősnőjeként említi Sophiát, krétaréteg borította, amelyet gondosan eltávolítottak. A sírkő történelmi jelentőséggel is bír, mivel akkoriban a nőknek csak ritkán készítettek saját sírkövet.

A sírkő egy ideig egy régi bambergi templomban volt, később egy kórházba került, majd egy helyi családhoz, végül nyoma veszett. A közelmúltban került csak elő egy bambergi házból, amelynek új tulajdonosa, aki örökölte az ingatlant, utána nézett a sírkőnek az interneten és amikor rájött annak jelentőségére, a múzeumnak adományozta.