Ha finoman fogalmazunk, az egyik legfurább gyerekkönyv, amit valaha írtak. Ha nem köntörfalazunk, akkor óriási baromság Lewis Carroll Alice Csodaországban (1865) és folytatása az Alice Tükörországban (azaz helyesebben A tükör túloldalán - 1871) című két meseregény. Pedig ez nem igaz, de ha így érzünk, nem velünk van a baj.
E két regény ugyanis azon szövegek közé tartozik, amelyek jobbára lefordíthatatlanok: központi szerepet játszik bennük a nyelv, szójátékok és egyéb elmésségek nehezítik a fordító dolgát, továbbá telis-tele vannak a viktoriánus Anglia kultúrájának és hétköznapjainak temérdek utalásával, amelyek a mai olvasónak bizony nem sokat mondanak.
Bármilyen különös, Kosztolányi Dezső nem trollkodta szét a szöveget eredeti fordításával, aminek az Évike Tündérországban címet adta, hanem épp ezeket a kulturális és nyelvi sajátosságokat igyekezett átültetni, hogy a magyar olvasók számára is működhessen a szöveg. És hát mit tehetett: hasonlókat keresett, így komplett szövegrészeket kukázott ki, majd helyettesítette azokat a sajátjával.
Lewis Carroll, azaz Charles Lutwidge Dodgson nem csupán író és költő, hanem matematikus, anglikán lelkész és fényképész is volt. Fotósként találkozott először az akkor mindössze három éves Alice Liddel-lel.
Egészen tizenkét éves koráig több ezer fotót készített a kislányról, amelyek között meglehetősen zavarba ejtők is szerepeltek szép számmal – ezért is élnek még ma is sokan a gyanúperrel, hogy Dodgson valójában pedofil volt.
Ezt azóta sem sikerült tisztázni – és tegyük hozzá, hogy a viktoriánus időkben bevett dolog volt, hogy az ártatlanság szimbólumaként meztelen kislányokat mutogassanak akár képeslapokon is.
A legelterjedtebb vélekedés szerint azonban az írónak egyszerűen nem alakult ki a felnőtthöz illő szexualitása, és ha létezhetett is valami szerelmi rajongása a kislány felé, az pusztán jóbarátságot jelentett, az Alice-meséket is neki írta. Az azonban mindenesetre érdekes, hogy amikor Alice már kinőtt a kislány korból, Dodgson mai kifejezéssel élve lepattintotta.
És mivel Carroll harminc éven keresztül Oxfordban tanított matematikát, így számos ottani helyszín is inspirálhatta őt Alice Csodaországbeli kalandjaihoz.
Folly Bridge, Abingdon Road
Az Alice Csodaországban ötlete egy temzei csónakázás során született meg a tíz éves Alice Liddle, két testvére és Carroll egyik barátjának társaságában, 1862. július 4-én. Carrollnak eszébe sem jutott, hogy könyv legyen a meséből, de a kis Alice-nek annyira tetszett az ötlet, hogy megkérte a férfit, írja meg. Meg is írta, saját rajzaival illusztrálta, de eleinte nem akart semmi többet, hiszen Alice bolond bolyongása személyre szóló mese volt. Az eredeti cím így szólt: Alice kalandjai a föld alatt.
A csónakázás az 1825 és 1827 között épült Folly Bridge-nél kezdődött, egy hajótúra során ma is áthaladhatunk a híd boltívei alatt. Míg Sir John Tenniel illusztrációin a Kalapos a boltja ajtajában rendre kalappal a fején álldogáló Theophilus Carter módos bútorkereskedő arcvonásait viseli, magát a karaktert némelyek szerint Oxford akkori polgármestere, egykori kalapos Sir Tom Randall alakja ihlette, aki a híd közelében lakott. A kalaposok akkoriban egyébként higannyal dolgoztak, és a higany egy idő után komoly egészségkárosodást okozott, többek között remegést és beszédzavarokat. Innen származik az angol közmondás: bolond, mint a kalapos.
Christ Church College, Oxford University
Az Oxfordi Egyetem (a St John's után) második legvagyonosabb kollégiumát VIII. Henrik alapította 1546-ban, több király, érsek és tizenhárom miniszterelnök is itt tanult. A Christ Church College impozáns épületei számos regényt és filmet ihlettek meg, többek között a Harry Potter Roxfortját vagy Philip Pullman Az északi fény-trilógiájának Jordan Kollégiumát.
Ahogy az apja, úgy Carroll is ide járt, méghozzá matematikát tanult, majd negyed évszázadon keresztül ugyanitt tanította is. A kollégiumban lépten-nyomon Carrolba botolhatunk – vagy az életével kapcsolatos emlékekbe, vagy Alice különös világának valamelyik darabkájába.
Az óriási ebédlőben egy üvegablakot láthatunk a regények szereplőivel és jellegzetes motívumaival, és ugyanitt, a teremben található egy-egy kandalló, amelyben a tűzbakok (a kandalló két szélére állított díszek) nagyon hosszú nyakú emberalakot formáznak – pont úgy, ahogyan a regényben is groteszk módon megnyúlik Alice nyaka az egyik behörpölt italtól.
A Christ Church Deanery és Cathedral Gardens parkjait elválasztó falában találunk egy zöld ajtót, amelyet Alice Doornak, Alice ajtajának neveznek – ez az az ajtó, amit az Alice Csodaországban elején, a végtelen zuhanás után talál Alice, túloldalán a csodaszép kerttel.
A Deanery Gardensben áll a gesztenyefa, a The Chesire Cat Tree, azaz a Chesire macska (Kosztolányinál Fakutya) fája. Állítólag Alice Liddle macskája, Dinah (ahogy a regényben is nevezik) sokszor mászott fel a fára, és innen jött az ágak között vigyorgó Fakutya ötlete is. Mások szerint ez csak legenda, és más fákat is megneveznek, de ez a lényegen mit sem változtat.
A Pococke Gardenben egy másik különleges fa áll: a göcsörtös platán adhatta a Gruffacsór rémalakját, míg mások a Fakutyát is ehhez a fához, és a bogas ágak árnyékához kötik. Az Oxfordi Egyetemi könyvtár gazdag gyűjteményt őriz Lewis Carroll irodalmi hagyatékából: kéziratokat, rajzokat, leveleket – a könyvtár nyilvánosan sajnos nem látogatható, de az anyag jó részét digitalizálták.
A Christ Church bizonyos részei nyilvánosan megtekinthetők, bár ha családdal megyünk, jól ki kell nyitni a pénztárcát. A teljes árú jegy tíz font, a kedvezményes (nyugdíjasoknak és gyerekeknek) kilenc font, míg a családi belépő huszonöt font. Az öt évesnél kisebb gyerekeknek nem kell jegyet venni.
Alice's Shop
Mindezek után egyértelmű, hogy Oxfordban egy egész üzletet is találunk Alice-relikviákkal, az Aldates Street 83. alatt. Webshopjuk nincsen, így csak személyesen lehet válogatni a táskák, könyvek, játékok, figurák és Sir John Tenniel illusztrációból készült csodaszép printek, puzzle-k és egyéb holmik között.
Alice's Day
A nevezetes csónakázás évfordulója környékén, azaz július elején az oxfordi Story Museum megrendezi az Alice's Dayt – idén 6-án volt, jövőre épp július 4-re esik. Ilyenkor Csodaország valósággá válik, jelmezesek lepik el a várost, sok-sok Alice, Nyuszi és Kalapos.
Minden évben kiválasztanak egy témát, amely a regényekhez, illetve Carroll életművéhez kapcsolódik, és annak mentén állítják össze a programokat. Vásár, piknik is állandó tartozéka a mulatságnak. Minden Alice-rajongónak érdemes egyszer részt venni rajta.