A Halál a Níluson Agatha Christie egyik legnépszerűbb regénye, 1937-ben jelent meg, és rá egy évre a hazai krimikedvelők már magyarul is olvashatták, méghozzá Kosáryné Réz Lola fordításában. Mindannyiunk kedvenc, bajuszos belgája, Poirot ezúttal a Níluson hajózik a Karnak nevű gőzös fedélzetén, nyilván történik egy gyilkosság is, és a detektív a jó szokása szerint ezúttal is kibogozza a rafinált bűnügyet. De azt tudták, hogy a regényre egy gőzhajós túrát is építettek a Níluson? Nézzék csak!
Hajótúra egy 130 éves gőzös fedélzetén
Egy Agatha Christie-rajongó számára adja magát, hogy ha teheti, nyomába eredjen a Karnaknak, és tegyen egy kiadós hajókázást a Níluson. Sokan meg is teszik, így nem meglepő, hogy Egyiptomban rendszeres hajójárat indul, a regény útvonalát követve. Az erre rendszeresített 130 éves gőzös, az SS Sudan megőrizte a korabeli hangulatot, így az utasok szinte ugyanolyan környezetben utazhatnak, mint a regény szereplői.
A 18 kabin mind faborítású, többek között régi lámpák, óriási, díszes vaságyak alkotják a berendezést, azaz semmi olyan tárgy nincs az ember közelében, ami megzavarná az illúziót. Talán csak a légkondicionáló, de a fotók alapján, minden kabinban ügyesen elrejtették.
Az SS Sudan június és július kivételével egész évben közlekedik. A hatnapos és ötéjszakás utazásra a jegyárak októbertől áprilisig jelenleg fejenként 2 400 és 2 700 euróért kaphatók, májustól szeptemberig pedig 1 900 és 2 200 eurós árakon között mozognak.
A hajó természetesen mindkét irányban szállít utasokat: a The Dynastic nevezetű túra Luxorból indul, amely során Felső-Egyiptom nevezetességeit látogathatjuk meg a Nílus mentén, egészen Abüdoszig, majd vissza Luxorba, és onnan Asszuánig. Az Eternal River névre keresztelt túra pedig fordítva járja végig ugyanezt Luxoron túl Abüdoszig, majd vissza Luxorba.
Ezeket a látnivalókat veszik sorra a hajóutak
Az első napon a karnaki templomkomplexumot, az ókori Egyiptom egyik leghíresebb látványosságát nézhetjük meg, pontosabban - nyilván az idő szűke miatt - Ámon-Ré templomát, majd a nap folyamán még a luxori templomot. A hajó ezen a napon Kenáig közlekedik.
A második napon elsőként Abüdoszt, Ozirisz kultuszának egykori helyszínét látogathatjuk meg, majd a visszaúton megtekinthetjük az egyik legjobb állapotban megmaradt ókori egyiptomi szentélyt, Hathor, vagyis a szépség, öröm, szerelem és anyaság istennőjének tiszteletére emelt denderai templomot. Mindezek után a hajó visszafordul, és estére visszatér Luxorba. Hogy azután másnap, Luxor felfedezése után, tovább hajózzon Asszuán felé.
Persze ezt a felfedezést nem lehet félvállról venni, hiszen az egykori Thébával átellenben, a Nílus nyugati partján terül el a Királyok völgye, amely tulajdonképpen két völgyből áll. Kr. e. 1539-től Kr.e. 1075-ig temetkeztek ide a fáraók, de rendre ide temették a feleségeket és a gyerekeket, a kedvenc nemesembereiket, sőt, azok családját is.
A Királyok völgye a világ egyik leghíresebb régészeti lelőhely, ami jórészt Tutanhamon sírjának és a hozzá kapcsolt hiedelemnek, a "fáraó átkának" köszönhető. A tisztességes túra után a hajó megfordul, és visszatér Luxorba, hogy másnap reggel Asszuán felé induljon.
Luxor és Asszuán között, nagyjából félúton áll Edfu városa, amelynek leghíresebb épülete a sólyomfejű Hórusznak emelt templom. A Krisztus előtti 3. században kezdték építeni, majd nagyjából 170 évvel később fejezték be. Az ókori egyiptomi épületek közül ez az egyik, ami a legjobb állapotban fennmaradt. Estére azonban már Kom Ombóba érkezik hajó.
Persze, itt is van ősi templom, de ami minket talán most jobban érdekelhet, hogy az Asszuáni-gát építésekor a núbiaiakat a környéken telepítették le, hiszen a gát mögött képződött Nasszer-tó elárasztotta azokat a területeket, ahol addig éltek. A núbiaiak egyik népcsoportja a magyarabok, akik ugyan núbiai anyanyelvűek, de magyarnak vallják magukat. A hagyományuk szerint őseik 1517-ben érkeztek Egyiptomba I. Szelim oszmán szultán seregével. A szultán egy kisebb lovas sereget küldött Wadi Halfába, ahol vezérük, Ibrahim el-Magyari elvett egy helyi nőt, és ezzel ő tekinthető a magyarabok ősatyjának.
Asszuán felé hajózva találjuk az ókori Egyiptom déli határának tartott Elephantiné szigetét, aminek csak annyi köze van az elefántokhoz, hogy nevét a szigetet körülvevő, elefántokhoz hasonlító, szürke gránitsziklákról kapta. A kosfejű Hnumnak, a termékenység istenének virágzott itt kultusza, akit a Nílus forrásának őrzőjeként is tiszteltek.
Az út végállomása Asszuán, a turisták egyik legkedveltebb célpontja Egyiptomban. Számos emlékét megtaláljuk itt az egyiptomi és a görög-római kultúrának, de itt áll a pompás Núbiai Múzeum is, amely Núbia teljes történelmét bemutatja. A hetedik században épült Szent Simon kolostor pedig - amellett, hogy gyönyörű kilátást ad a térségre -, az ország egyik legjobb állapotban megmaradt kolostor-erődítménye.
És ha már Asszuán, természetesen szót kell ejtenünk a gátról is. Valójában két gát található a Nílus ezen a szakaszán: a régebbi vagy alacsony gátat a britek építették 1899 és 1902 között, de hamarosan két ízben is emelni kellett a gát falát. Amikor már harmadjára is magasítani kellett volna, úgy döntöttek, hogy inkább építenek egy újat hat kilométerrel feljebb a folyón.
1952-ben kezdődött az építkezés Anglia és az USA pénzéből, ám négy évvel később visszavonták a támogatást, miután kiderült, hogy Gamal Abden-Nasszer köztársasági elnök titokban a szovjetektől vásárol fegyvereket. 1958-ban aztán a Szovjetunió, hogy érdekeit erősítse, hivatalosan is beszállt a gát finanszírozásába – kifizette a költségek harmadát, és szakemberi gárdával, gépekkel is segítette az építkezést. Ez a gát - a főgát - 3600 méter hosszú, alapjánál 980 méter, a tetején 40 méter széles, és 111 méter magas.