Margaret Mitchell regénye 1936-ban jelent meg, és olyan hatalmas sikert aratott - fél év alatt egymillió példányt adtak el belőle, noha meglehetősen drága volt -, hogy 1937-ben Pulitzer-díjat kapott, két évvel később pedig egy filmváltozat is készült belőle. Egy 2014-es felmérés szerint az amerikaiak második kedvenc olvasmánya, közvetlen a Biblia után. Tartsanak velünk az amerikai polgárháború idején és az azt követő években játszódó történet legemlékezetesebb helyszíneire!
A történet Atlantában játszódik, így a városban természetesen lépten-nyomon olyan helyszínekbe botlunk, amelyek a szerzőhöz, a regényhez vagy a filmhez kapcsolódnak. Utóbbit ezúttal nehéz elválasztani a könyvtől, hiszen talán egyetlen más adaptáció sem vált ugyanolyan egyenrangú és megkerülhetetlen klasszikussá, mint az irodalmi alapanyag.
Margaret Mitchell háza - The Dump
A Crescent Avenue 979. szám alatt találjuk az írónő egykori házát, ahol 1925. és 1932. között élt. Két kisebb szobáját, egy galérián kialakított konyhát és egy fürdőszobát a korabeli állapotban hagyták, a többi helyiségben három kiállítást tekinthetünk meg. Az egyik értelemszerűen Mitchell életét mutatja be, egy másik a regény diadalmenetét meséli el, a film bőséges háttéranyagával, míg a harmadik a film bemutatójának emlékeire koncentrál.
Az emlékház nyitvatartása: 10-től este fél hatig, vasárnap zárva.
Belépő: felnőtteknek 13 dollár, nyugdíjasoknak és diákoknak 10, 4 és 12 év közötti gyerekeknek 5,5 dollár, három éves kor alatt ingyenes. Vezetett látogatásokat minden nap fél óránként indítanak.
Az atlantai könyvtár, amely a legendás írógépet őrzi
Az 1980-ban épült Fulton Central Library az egykori Carnegie Library helyén áll, amelynek társalapítója Mitchell apja volt. Itt őrzik az írónő Remington írógépét, ahogy számos fotót és egyéb tárgyat is, köztük az 1937-es Pulitzer-díjat. Több olyan könyv is megtalálható az ötödik emeleti speciális gyűjteményben, amely forrásműként szolgált az Elfújta a szélhez.
A könyvtár stílszerűen a One Margaret Mitchell Squere-en áll, hétköznaponként nyolctól este kilencig tart nyitva, szombaton délután kettőtől hatig. A kiállítás ingyenesen látogatható.
A hotel, amelynek báltermében Scarlettként táncolt
Vivian Leigh, Clark Gable és Olivia de Haviland is a Georgian Terrace Hotel patinás épületében szálltak meg a film bemutatójának idején, ami egykor a Peachtree Streeten állt; a filmbemutatót pedig az 1978-ban leégett Loew's Grand Theaterben tartották.
A hotel Mitchell életének is nevezetes helyszíne volt, ugyanis 1921-ben meglehetősen megbotránkoztatta az embereket, amikor későbbi hősnője, Scarlett stílusában egy akkoriban kihívónak számító táncot lejtett férfi partnerével. 1935-ben szintén a szállóban adta át - bár kissé habozva - az Elfújta a szél kéziratát majdani szerkesztőjének.
A hely, ahol az atlantai csatát panorámafestményen láthatja
A mi Feszty-körképünkhöz hasonló, Atlanta Cyclorama névre keresztelt, 360 fokos panorámafestmény az amerikai polgárháború atlantai csatáját ábrázolja. 1887-ben fejezték be, és a maga korában a világ egyik legnagyobb festményeként tartották számon. Clark Gable is megnézte a film bemutatójának idején, és bár tetszett neki, viccesen hozzátette, hogy akkor lenne igazán hatásos, ha ő is szerepelne a képen.
Úgy tűnik, ez a megjegyzés nagy hatással volt az akkori vezetőségre, mert ezek után Gable arcát tényleg ráfestették az egyik, az előtérben látható alak arcára – történetesen egy holttestére. Ide kattintva közelebbről is megnézheti, hogy néz ki a festményen.
A múzeum, ahol a kosztümöket és a film kellékeit is megnézheti
Az Elfújta a szél városa nyilván nem létezhet egy olyan múzeum nélkül, amely semmi másról nem szól, mint a regényről és a filmről. A film forgatásának emlékeit, a forgatókönyv egyik eredeti példányát és ruhákat is megtekinthetjük, amelyeket Vivian Leigh viselt a filmben, illetve külön részleg szól a Mammyt alakító Hettie McDanielről.
Ő volt az első afroamerikai, aki Oscar-díjat nyert, de bőrszíne miatt csak nehezen sikerült elintézni, hogy egyáltalán bejusson a díjátadó gálára. Alakítását rengeteg kritika érte a feketék részéről, hogy valójában rasszista sztereotípiát játszik. Tegyük hozzá, hogy magának a regénynek is vannak rasszista jegyei. A Gone With The Wind Museum épületét a Marietta Streeten találjuk.
Tara máshol, de létezik!
Tara elképzelt birtok, ám Atlantától mintegy 15 kilométernyire, Jonesboróban a Stately Oaks ház áll ahhoz a képhez legközelebb, ahogy azt Mitchell elképzelte saját családjának otthona alapján. A 19. század végének stílusában berendezett épületben korabeli ruhákba öltözött idegenvezetők mutatják be az akkori élet mindennapjait, és ha szépen kérjük őket, még azt is elmondják, hogy a filmben szereplő angol színészeknek mennyire volt hiteles a déli akcentusuk – gyaníthatóan számíthatunk meglepetésekre.
A főépületen kívül a birtokon megnézhetünk egy iskolaépületet, az egykori bérlők szállását, illetve a hely hangulatához passzoló boltot is találunk, nyilván az Elfújta a szélhez kapcsolódó, rengeteg szuvenírrel. A múzeumi belépő ára életkortól függően 6 és 12 dollár között van, a nyitvatartási idő a honlap alapján időszakos, de január óta sajnos nem frissítették.
A temető, ahol az írónő sírját meglátogathatja
Mitchell mindössze 48 évesen, 1949-ben halt meg: a férjével éppen moziba tartottak, amikor egy száguldó autó elgázolta őket. A város legmagasabb pontján lévő temetőben helyezték őket örök nyugalomba. Az Oakland Cemetery-ben csaknem hétezer konföderációs katona sírját is megtaláljuk, illetve egy elszeparált területen afro-amerikaiakét – ez a rész még a rabszolgaság idejéből származik, amikor külön parcellákba temették a feketéket.
A temető leglátványosabb síremléke az Austell mauzóleum, ahol Alfred Austell tábornok is nyugszik, az Atlanta National bank alapítója. Az Oakland Cemetery egész nap nyitva tart, egészen sötétedésig, belépőt természetesen nem kell fizetni, de 12 dollárért (gyerekeknek és nyugdíjasoknak 6) részt vehetünk egy sétán, amelyen bemutatják a temető izgalmas, helyenként bizarr történetét.
A cikk elkészítéséhez ezen az oldalon található forrásanyag volt segítségünkre.
Címlapfotó: Maksim Sundukov / Wikipedia