A Húszezer mérföld a tenger alatt, azaz a Nemo kapitány mellett talán az Utazás a Föld középpontja felé című regény az író legnépszerűbb és legtöbbször feldolgozott műve. E feldolgozások közül az egyik legérdekesebb a cseh Ludvík Soucek 1968-as, H.P. Lovecraft történeteire hajazó álriport-sci-fije, A vak madarak titka, amelynek főszereplői Verne művét követve az eredeti regény ötleteit is túlszárnyaló felfedezést tesznek az izlandi Snæfellsjökull mélyén.

Verne regényében a hamburgi Lidenbrock professzor egy középkori izlandi kéziratban elrejtett kódot talál, ami meghatározza a Föld középpontjába nyíló titkos bejárat helyszínét – nevezetesen az izlandi Snæfellsjökullt. Nemsokára két társával együtt leereszkedik a vulkán belsejébe, majd végtelen alagutakon haladva tényleg a Föld középpontjába jutnak, ahol vérszomjas dinoszauruszok és ősemberek élnek.

Snæfellsnes-félsziget, ahol egy új világ nyílik

Izland nyugati részén fekszik a mindössze 90 kilométer hosszú Snæfellsnes-félsziget, amit a felszín változatossága miatt "kis Izlandnak" is neveznek. Ugyanis ezen a vidéken, Izland legkisebb nemzeti parkjában gyakorlatilag egy kupacban mindent megtalálhatunk, ami a szigetországra jellemző: gleccsereket, lávaföldeket, barlangokat, vízeséseket és kis halászfalvakat. Aki csupán rövid időt tud Izlandon tölteni, annak Snæfellsnes a legtökéletesebb úticél. Verne regényének nevezetes gleccsere, a Föld középpontjába vezető út bejárata, a Snæfellsjökull is itt található.

A Snæfellsjökull egy jégfedte vulkán, Izland talán legnevezetesebb turistalátványossága. 1446 méter magas, és tiszta időben a 120 kilométerre fekvő fővárosból, Reykyavikból is kitűnően látni. Onnan is rendszeresen indulnak a gleccserhez turistacsoportok, és aki egészen a tetejéig mászna, készüljön, hogy a jeges részen kötélre, hámra és jégcsákányra is szüksége lesz, de a túravezetők mindenkit beavatnak ezek biztonságos használatába.

Odafent természetesen gyönyörű panoráma nyílik – érdemes időt szánni a Snæfellsjökull megmászására. A gleccser a félsziget nyugati legvégén található, így aki odáig utazik, az jól teszi, ha sorban meglátogatja Snæfellsnes csodáit is. A sziget belseje felől jövet található a 60 méter magas Eldborg. A tetejére felmászva mintegy 50 métert ereszkedhetünk vissza a nagyjából 200 méter sugarú megkövült lávával borított kráterbe.

Az Eldborgtól mindössze pár perc autóútra, egy elhagyott tanyaépület után található a félsziget talán legaranyosabb nevezetessége, Landbrotalaug, egy ici-pici termálfürdő. És az ici-picit itt szó szerint kell venni: távolról úgy néz ki, mintha csak egy nagyobbacska pocsolya lenne az út mentén, és alig nagyobb egy fürdőkádnál, ezért 2-3 embernél több nem is férne el benne. A vize pompás 36-40 Celsius fokos; aki rátalál, és történetesen nem üldögél benne senki, az egészen biztosan kellemesen kiáztathatja magát ebben a mesebeli fürdőcskében.

Az 54-es úton tovább haladva, az Eldborgtól nyugatra láthatjuk a Gerðuberg bazaltoszlopait. Nem téveszthetjük el, hiszen a 14 méter magas, akár másfél méter széles, szabályos, oszlopszerű képződmények 500 méteren keresztül sorakoznak az út mentén mintegy egy kilométernyi távolságban. Egy rövidke sétával könnyen megközelíthetjük a sziklákat, amelyek tetején csodálatos kilátás nyílik a vidékre. Tulajdonképpen az itt felsorolt összes látnivaló arra készteti az utazót, hogy ne rohanjon, ne türelmetlenkedjen, pihenjen meg, és adja át magát a mindenütt jelenlévő szépségnek.

Haladjanak tovább nyugatra a sziget csücske felé!

Mert ott magasodik majd a Rauðfeldsgjá-szoros, amelynek környékén szintén érdemes szétnézni, és ahol mintegy fél órányi sétára, a sziklafalak rejtekében egy csodálatos vízesést találnak. Ezután két aprócska halászfalu következik, Arnarstapi és Hellnar. Arnarstapi a 18. század elejétől kezdve fontos kereskedelmi kikötő volt, mintegy 150 lakossal, de napjainkban már kevesebben lakják. Nyaranta megnő a népsűrűség, ugyanis sokaknak van nyaralója a környéken, és ugyanekkor a madarak is szívesen időznek errefelé.

Hellnarban kétszáz évvel ezelőtt körülbelül kétszázan éltek kis halászkunyhókban és gyepházakban. Ezeknek az ezer éves eredetű, tradicionális, jellegzetesen izlandi épületeknek könnyű faszerkerkezete van, amelyet gyeptéglával fednek be, és csak egyetlen fala látszik ki, a bejárati ajtóval. Az egykori épületek miatt Hellnar gazdag régészeti lelőhely.

A Snæfellsjökulltól nagyjából 3 kilométerre, a parthoz közel található a Vatnshellir barlang, amely egy nyolcezer évvel ezelőtti vulkánkitörés során keletkezett. Hosszú, keskeny csigalépcső kanyarog le a barlang mélyére, ahol sztalaktitokat, sztalagmitokat és egyéb, sok ezer évig rejtett lávaképződményeket csodálhatunk meg.

Djúpalónssandur és Dritvík két gyönyörű partszakasz a barlang szomszédságában. Korábban halászok sürgölődtek errefelé, és a partmenti jókora köveket emelgették, hogy próbára tegyék az erejüket. Azokat a férfiakat, akik nem tudtak felemelni egy ötven kilós követ, alkatmatlannak találták a halászathoz. Ugyanakkor hajóroncsok darabkáit is felfedezhetjük a parton elszórva. 

A misztikus fényforrás

Impozáns sárga színével messze kitűnik a környező tájból a Svörtuloft világítótorony, ami egy négy kilométer hosszú, sötét, vulkanikus sziklára épült. A körülbelül 13 méter magas tornyot 1931 óta használják, miután a korábbi építményt az erózió jócskán tönkretette.

A Kirkjufell, azaz a Templom-hegy Izland egyik legtöbbet fotózott, ikonikus helyszíne. A teljesen szimmetrikus hegy (ami bizonyos pontról nézve kúp alakúnak tűnik, oldalról inkább háztetőt formáz) 463 méterrel magasodik a partszakasz fölé. Ha valaki kedvet kapna hozzá és érzi magában a kihívást, no meg elég tapasztalt, felkapaszkodhat a tetejére, ahol a csodás kilátás mellett meglepő módon ősi halak fosszíliáit találhatja. A hegyhez közel zubog alá a Kirkjufellsfoss vízesés, amit szintén érdemes megcsodálni.

A cikk elkészítéséhez ezen az oldalon található forrásanyag volt segítségünkre.