Dél-Franciaországba, azon belül is Provence-ba mindig is áramlottak a művészek. Itt, ahol az év nagy részében vakít a nap, illatoznak a levendulamezők és ragyognak a színek, télen sem maradunk látnivaló nélkül. Marseille-ben és Aix-en-Provence-ban számtalan izgalmas múzeum található, mutatjuk a legérdekesebbeket!
Múzeum a tengeren
MuCEM. Betűszó, amely az angol Museum of European and Mediterranean Civilisations rövidítése (jelentése: Az európai és mediterrán civilizációk múzeuma). A marseille-i tengerparton található MuCEM amolyan „itt mindenki talál valami érdekeset" hely, ahol több mint 250 ezer kiállított tárgy, 350 ezer fénykép és több 100 ezer képeslap, újság, illetve hanganyag vár felfedezésre. A múzeumot 2013-ban nyitották, abban az évben, mikor Marseille Európa kulturális fővárosa volt.
Az épület hatalmas. Három külön tömbje van, melyek közül csak a J4 16,500 négyzetméternyi területet foglal el és 8 különböző kiállítási és munkatérre osztódik. De ahhoz kell is a hely, hogy a mediterrán térség kultúrtörténetét, a különböző hatások és kölcsönhatások, illetve azok hátterét és következményeit bemutassa. Mindezt több egyszerre működő állandó és időszaki kiállítással oldja meg. A gyűjtemények a témák egészen elképesztő tárházát ölelik fel: vallás, foci, háztartás, graffiti, nemi kérdések, élelemszerzés, mezőgazdaság, politika és lehetne még sorolni.
A múzeum külön vonzereje az épület elhelyezkedése, illetve megjelenése. Az említett három tömb elkülönül, mégis egységet alkot. Ezek közül a legfrissebb a J4, amely eredetileg annak a mólónak a neve, ahol a múzeum épült; a másik a Saint-Jean erőd, egy rendbe hozott történelmi épület, ahol már korábban is volt egy múzeum. A két épületrészt két gyaloghíd köti össze. A harmadik épület a város központjában, a Belle de Mai negyedben található, ez a CCR centrum, ahol a múzeum gyűjteményeit tárolják és vizsgálják. A MuCEM rengeteg programmal is szolgál, például vezetett sétákkal az erőd kertjeiben, vagy családi túrákkal a belső terekben, ahol képzeletben lovagok és királyok népesítik be a folyosókat.
Az „aix-i remete" háza
Aix-en Provence-ban született, majd élete végén újra visszatért ide alkotni Paul Cézanne, a posztimpresszionizmus egyik legfontosabb alakja. A művész, aki élete utolsó éveiben is megszállottan festett, itt rendezte be műhelyét, amelyet akkor használt, ha épp nem a szabadban alkotott. A műhely ma múzeum.
Az Atelier de Cézanne-ban minden eredeti, és úgy van berendezve, hogy szinte kézzel foghatóvá válik a festő jelenléte. Cézanne 1902 és 1906 között használta a műhelyt, ahol számtalan világhírű képe született. Élete során rengeteg képet készített a Mont Sainte-Victoire-ról: 44 olajfestményen és további 43 vízfestményen örökítette meg a hegyet. Megszállottsága, a barátjának, Émile Zola-nak írt egyik levele szerint, 1878-ban kezdődött és egész életében kitartott. És bár a hegyről több tucat festményt készített, a leghíresebbek mégis az aix-i műhely melletti lankákon készültek.
Ez előtt az elhivatottság előtt tiszteleg ma az a műhely mellett kialakított szabadtéri tárlat, melyben a Mont Sainte-Victoire-ról készült festmények reprodukciónak legjava látható. A képeket úgy helyezték el, hogy a nézelődő egyszerre fogadja be a művészetet és az őt körülvevő tájat, benne a heggyel. Csakúgy, mint Cézanne tette több mint száz évvel ezelőtt.
Egyetlen, hatalmas optikai illúzió
Az op-art (jelentése: optikai művészet) mozgalom egyik legjelentősebb képviselője az a magyar származású Victor Vasarely, aki a 20. század legelején született Pécsen, majd korának egyik legmeghatározóbb művészévé vált. Amikor 1976-ban szülővárosában múzeumot nyitottak a tiszteletére, megnyílt még egy intézmény is, mégpedig Aix-en-Provence-ban. A francia Vasarely Alapítvány saját múzeumot építtetett, a tervek és a kész épület megszületésében pedig kiemelt szerep jutott magának a művésznek.
A múzeum tehát nem csupán egy ház, hanem önmagában is egy alkotás, melynek minden négyzetcentimétere magán viseli Vasarely látásmódját. Hogy milyen volt ez a látásmód? Olyan, amelyet szigorú rendszeresség, de emellett állandó vizuális kísérletezés is jellemzett. Az egykori Vásárhelyi Győző, aki nemcsak művészetét, hanem önmagát is újra megalkotta, ebben az épületben valami egészen egyedülállót hozott létre. Építészet és képzőművészet itt eggyé válik, a múzeum egyetlen hatalmas alkotás, melynek azonban külső és belső terei mindig újabb meglepetésekkel és értelmezéssel szolgálnak.
Élete nagy részében Gordes-ban alkotó művész saját városában didaktikai múzeumot hozott létre, melyből mintegy 500 alkotást 1996-ban átvittek az alapítvány múzeumába. A Fondation Vasarely így a művész és az op-art irányzat valóságos szentélyévé vált.
A fekete és a fehér árnyalatai
Az Aix-en-Provence-ban található Hôtel de Caumont 2018. november 1-től 2019. március 24-ig különleges kiállításnak ad otthont; a kiállítás címe: Chagall – A fekete-fehértől a színekig.
Marc Chagall, a színek kezelésének mestere volt, amibe az ő esetében a feketét és a fehéret is beleértjük. Egészen fantasztikusan használta a fekete különböző mélységeit és árnyalatait, de csodálatosan bánt a színekkel is, erről számtalan képe és sok egyéb alkotása tanúskodik. A kiállítás a festő életének utolsó nagy művészeti korszakára koncentrál, arra az időszakra, amely 1948-tól egészen 1985-ig, Chagall haláláig tartott.
Az orosz-zsidó származású, francia művészt rendesen megdobálta a 20. század. Amikor Franciaországot elérte a német megszállás, Chagallnak menekülnie kellett. A háború alatt New Yorkban élt, felesége halála után azonban visszatért Európába. Ekkor kezdődött ez az utolsó, jelentős korszak az életében.
1949-ben Saint-Paul-de-Vence-t választotta otthonául, ismét megnősült, munkáit pedig átjárta az újra felfedezett életöröm, és a színek. A fekete-fehér alkotások korábbi nagymestere a színek nagymesterévé is vált. A kiállításon mindkét irányt bemutatják, a merítés pedig óriási, hisz Chagall nem csupán képeket alkotott, számtalan szobrot, rajzot, metszetet és kollázst is hagyott az utókorra.