Az Odüsszeiát, ha csak felületesen és részleteiben is, de mindenki ismeri. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy bizonyos helyszínek majdnem pontosan beazonosíthatók, így aztán Szkülla és Kharübdisz sem pusztán a fantázia leleménye! Legújabb sorozatunkban a sokak által ismert könyvek, egykori kötelező olvasmányok fiktív vagy valós helyszíneire kalauzoljuk el olvasóinkat. Elsőként eredjenek velünk az isteni, leleményes és gyorslábú Odüsszeusz kalandjainak nyomába!
Homérosz eposzának hőse Trója elfoglalása után 10 évvel még mindig nem tért haza Ithakába, pedig otthon komoly gondok vannak, feleségét, Pénelopét kérők ostromolják, méghozzá meglehetősen erőszakosan. A leleményes Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa hét évre Ógügié szigetén bebörtönözte, mert a férfi visszautasította szerelmét és az azzal együtt felkínált halhatatlanságot, helyette feleségét és fiát kívánta viszontlátni.
Ám a hét év elteltével Pallasz Athéné megelégelte a nimfa gonoszságát, és megkérte Zeuszt, hogy parancsolja meg neki, engedje végre szabadon Odüsszeuszt és társait. Így is történt, de amikor már Ithaka közelében jártak, Poszeidón isten bosszúból vihart szabadított rájuk, ami messzi vizekre sodorta a hajókat – Odüsszeusz ugyanis kisajátította a trójai győzelmet, noha az istenek segítettek neki, amiből Poszeidón is kivette a részét egy jó kis földrengéssel. Így kezdődött a bolyongás, amit a köznyelvben is odüsszeiának nevezünk.
Odüsszeusz bolyongásának rekonstrukciója
A történelem folyamán rengetegen próbálták modellezni az eposz történetét, és beazonosítani Odüsszeusz kalandjának állomásait – Vass Tibor navigációs mérnök 2001-es, a szegedi földrajzi
konferencián tartott előadásában elmondta, hogy 84 különböző elmélet született az elmúlt két-háromezer év folyamán. A hellenisztikus tudóst, Erathosztenészt idézte, aki szerint „csak akkor lehetne felfedezni azokat a helyeket, ahol Odüsszeusz bolyongott, ha megtalálnánk azt a szíjgyártót, aki a szelek tömlőjét készítette".
Vass Tibor a tengeri hajózás eszköztárával rekonstruálta Odüsszeusz útját, és egy weblapon is dokumentálta az Odüsszeusz Expedíciót. A korabeli hajózás sajátosságait, a főhős hajójának jellegzetességeit, a szövegben beazonosítható földrajzi utalásokat, időmeghatározásokat alapul véve hajózási tapasztalataira alapozva részletesen megrajzolta Odüsszeusz útját.
E módszer alapján négy olyan helyszínt is beazonosított, amit korábban senkinek sem sikerült. Nyilván rengeteg forrás elérhető, és a rekonstrukciók között is léteznek különbségek, hiszen mégiscsak több évezredes kutatómunka, vita tárgya Homérosz műve, de mi most ezt használjuk forrásként – hiszen bármelyiket követve csodás helyekre látogathatunk el. Mivel olvasóink gyaníthatóan nem azon az útvonalon hajóznak, mint Odüsszeusz, így csupán egyes látványosságokat emelünk ki cikkünkben.
A lótuszevők szigete – Dzserba
A kis szigeten élő békés nép, a lótuszevők fél életüket kellemes bágyadtságban töltötték, és vendégszeretők lévén lótusszal kínálják azt a három tengerészt is, akiket Odüsszeusz küldött a szigetre megfigyelőnek. A három férfi bódító kábulatba esik, és alig sikerül őket visszavinni a hajóra. Dzserba Tunézia legnagyobb szigete, 514 km 2 alapterületű. Mindegyik partja tökéletes strandolási helyszín, de a kikapcsolódni vágyó turisták mellett a Csillagok háborúja rajongóinak is bevett zarándokhelye a sziget, ugyanis Ajim városában forgatták a Tatuinon játszódó jelenetek némelyikét, és több díszletépület még ma is áll: a Mos Eisley-i Cantinát, Obi-wan Kenobi és Luke-ék házát is meg lehet nézni.
A főváros, Houmt El Souk mindössze másfél kilométer hosszú, ám annál több a látnivaló, többek között a Sidi Zitoun Mauzóleum, a Djama el Ghorba mecset és a Borj el Kebir erőd, amelyről gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. A sziget déli partján fekszik Guellala, tradicionális berber település, ami csodálatos fazekasmunkáiról híres. A fazekasokat műhelyükben leshetjük meg munka közben, és egy földalatti túrán is részt vehetünk Ali Berber barlangjában.
A küklopszok szigete – Levanzo
Talán az eposz legismertebb kalandja Odüsszeusz találkozása Polüphémosszal: egy szigeten barlangot találnak, ahol a küklopsz él, és az hazaérvén felfal néhány tengerészt. Odüsszeusz ötletére előbb leitatják, majd kiszúrják a szemét egy izzó vasrúddal. Végül úgy menekülnek meg az óriás karmai közül,
hogy a juhai hasára kötözik magukat, így amikor a küklopsz egyenként meglapogatja az állatokat,
hogy valóban azok-e, nem veszi észre a lapuló embereket. Poszeidón innentől kezdve lesz Odüsszeusz ádáz ellensége, a megvakított szörnyeteg ugyanis a fia.
A kutatások a Szicília nyugati partjaitól hét kilométerre fekvő Egadi-szigetek egyikére, Favignanára
helyezik Polüphémosz tanyáját, ám Vass Tibor a szomszédos Levanzót tartja valószínűbbnek.
Favignana szerinte az a sziget volt, ahol Odüsszeuszék először kikötöttek, majd onnan mentek át
körülnézni a másik szigetre, ahol ráleltek a küklopsz barlangjára. Levanzón számos barlang található, köztük az ősi barlangrajzokkal teli Grotta dei Genovesi, ami vezetővel tekinthető meg.
Szkülla és Kharübdisz – a Messinai-szoros és Scilla
Odüsszeusz mellett az argonauták és Aineis (Éneisz) is épségben megúszták a két szörnyeteggel való találkozást, ugyanis épp az volt a rendkívül veszélyes, hogy ha az egyiket sikeresen elkerülik, a másikhoz kerülnek közelebb, és könnyen elpusztíthatja a hajósokat. Szkülla eredetileg egy szép nő volt, ám Poszeidón isten szemet vetett rá, ezért annak felesége, Amphitrité féltékenységből egy hat fejű, tizenkét lábú szörnyeteggé változtatta, ami egy tengerszoros sziklabarlangjában tanyázott.
Vele szemben örvénylik Kharübdisz, aki szintén nem szörnyetegnek született: a nimfát Zeusz büntetésből változtatta azzá, mert a bestia Gérüón marhacsordájából levágott és megevett egy állatot, pedig a csordát Héraklésznak sértetlenül kellett volna leszállítani. Kharübdisz azóta napjában háromszor beszívja, majd kilöki a vizet, halálos örvényt kavarva ezzel. Odüsszeusz Kirké tanácsára Szküllához közelebb hajózik el, bár a szörnyeteg mindegyik feje elragadja egy-egy emberét.
A két szörnyeteg tanyája az eposz legegyértelműbben beazonosítható helyszíne: a Messinai-szoros, egy keskeny tengerszoros, ami a Szicília keleti vége és a Calabriai félsziget déli része közt húzódik, a Tirrén-tengert köti össze a Jón-tengerrel. A szoros szélessége 3 és 5 km között van. A Kharübdisz a két tenger ellentétes apály-dagály szakaszainak köszönhető, amelyek során az egyik tenger vize beleömlik a másikba, ez pedig örvényt okoz.
A közeli szicíliai városkát Scillának, azaz Szküllának nevezik, és a tengerbe kinyúló sziklatömb mélyén – amelyen a középkori Castello dei Ruffo erőd áll – rejtőzött a hagyomány szerint szörnyeteg, amelyről a település a nevét kapta. Állítólag a szikla repedéseibe befújó szél félelmetes hangot kelt, talán ez az egyik lehetséges magyarázata a mítosznak.