Írország fővárosa afféle James Joyce-kegyhelynek is tekinthető, sőt, a Bloomsdaynek nevezett napon a szerző monumentális, Ulysses című regényének rajongói szertartásosan járják végig a főszereplő útját minden év június 16-án. Ezen a napon most mi is a történet főhősének, Leopold Bloom nyomába eredünk. Tartsanak velünk!
James Joyce Ulysses című regénye a világirodalom egyik csúcsa, megkerülhetetlen alapmű, noha viszonylag kevesen vannak, akik olvasták volna. A szöveggel ugyanis komolyan meg kell dolgozni, a szerkezet is rendezetlennek tűnik, és mi tagadás, nem valami cselekménydús: Leopold Bloom, a félzsidó hirdetésügynök egyetlen átlagos napjáról szól, 1904. június 16-án. Először 1918. és 1920. között folytatásokban jelent meg, majd két évre rá adták ki összegyűjtve a nagyjából ezer oldalas regényt.
Amint a cím is jelzi, az Ulysses az Odüsszeia sajátos feldolgozása, és Bloom is ugyanúgy bolyong, mint ahogy az eposz hajósa tette, csak ő Dublin utcáin. A regény helyszíneinek meglátogatása nem új keletű: 1954. június 16-án rendezték meg az első ünnepet a szerző tiszteletére, ami stílusosan a Bloomsday nevet kapta. A 80-as évektől lángolt fel Joyce kultusza, így a rendezvény is nagyobb lett, és mára az igazi rajongók nem csupán végigjárják a helyszíneket, hanem egyéb módon is utánozzák – például ugyanazt eszik, és ha lehet, épp akkor, amikor a férfi is tette.
A Bloom-napot 1994 óta hazánkban is megünneplik, ugyanis a szerző apja, Virág Rudolf kivándorolt, szombathelyi zsidó volt. Bloom útját szervezett túrákon is végigkövethetjük, sőt, egyéb Joyce-túrák is vannak: némelyik a szerző életének helyszíneit fogja össze, míg egy másikat egyéb szövegei alapján állítottak össze, de olyat is találhatunk, ami kifejezetten a vendéglátóhelyekre összpontosít.
Persze, akár magunkban is nekivághatunk egy jó Ulysses-túrának, mert azon a bizonyos júniusi napon elég sokat mászkált az a derék ember Dublin belvárosában. Az alábbiakban nem időpontok, hanem praktikusan, elhelyezkedés alapján mutatjuk be a helyszíneket, és a tengerpart felől haladunk a belvárosba.
1. Martello-torony
A regény 18 fejezetből áll, és noha Bloom csak a negyedikben bukkan fel először, már az elején is akad látnivaló. Nevezetesen az egyik külvárosban, Sandycove-ban található Martello-torony, amely egyúttal otthon nyújt a James Joyce Tower and Museumnak is.
A 19. században épült, 12 méter magas épületet direkt úgy újították fel, hogy az 1904-es állapotát tükrözze, odabent pedig többek között leveleket, fotókat, az Ulysses első kiadásait, ritkaságokat és Joyce személyes tárgyait tekinthetjük meg. A regény első, Telemakhosz című fejezetében a torony tetején szenvedélyes, feszültséggel teli beszélgetést folytat Buck Mulligan és Stephen Dedalus – akik egyébként ott is laknak.
2. Sandymount Strand
A Dublin Sandymount nevű külvárosában húzódó partszakasz az Ullyses két fejezetében is helyszínül szolgál. A harmadik, Próteusz című részben Stephen itt üldögél, hogy elmerengjen és szemlélődve versötleteket gyűjtsön. Később, a tizenharmadik fejezetben (Nausziká) Bloom a parton flörtöl egy lánnyal.
3. National Maternity Hospital
A belváros felé haladva, a Holles Streeten találjuk Írország legnagyobb szülőotthonát. Adományokból alapították 1894-ben és mára évente tízezer csecsemő születik az impozáns épületkomplexumban. Bloom a tizennegyedik fejezetben (A Naptitán marhái) látogat el az intézménybe, ahol egyik ismerőse, Mina Purfoy vajúdik.
A regénynek ez a része rendkívül összetett stílusbravúr, Joyce ugyanis gyakorlatilag végigköveti az angol nyelv fejlődését az óangoltól a King James-féle Biblia-fordításon át egészen ismert szerzők nyelvhasználatáig, többek között Dickens stílusát is megidézi. A fejezet szerkezete a terhesség szakaszaira utal: három alfejezet (a három trimeszter), és azokon belül további kilenc rész (a terhesség kilenc hónapja).
4. Sweny's Chemist
A Lincoln Street-i boltocska régen patika volt, ma antikvárium működik benne. Bloom az ötödik fejezetben vásárolt citrom illatú szappant, így természetesen most is kapni, és egy igazi zarándok vásárol is belőle.
5. National Library of Ireland
A kilencedik, Szkülla és Kharübdisz című fejezetben Stephen magyaráz barátainak Shakespeare drámáiról, különösen a Hamletről a könyvtár falai között, majd később Bloom is megjelenik, hogy megnézzen egy szobrot.
A csodálatos, kupolás épület reprezentatív gyűjteményt őriz, azaz egyetlen könyv, dokumentum sem kölcsönözhető. Számos híres szerző kéziratai is megtalálhatók, többek közt Roddy Doyle, Yeats és természetesen Joyce eredeti szövegei is. Az intézmény részlegei bárki számára látogathatók, bár némelyiknél (például a nemzeti fotógyűjtemény esetében) időpontot kell egyeztetni.
6. Davy Byrne's Pub
A Duke Street 21. szám alatti pub ma is működik, és Joyce rajongói ugyanúgy gorgonzola sajtos szendvicset és egy jó burgundit rendelnek, ahogy azt Bloom tette a nyolcadik, Az Iasztrügónok című fejezetben. Ha teheti, ne Bloomsday napján látogassa meg a helyet, mert bizony a zarándoklat fontos része az a bizonyos szendvics is, így jókora tumultus várható aznap.
7. Ormond Hotel
Bloom Stephen nagybátyjával ebédel a szállodában a tizenegyedik fejezetben (A szirének). A rész címe a férfi ábrándozására utal, miközben a csinos felszolgálólányokat figyeli, ráadásul ugyanitt tartózkodik Bagzó Boylan is, aki a Bloom feleségével való randevúra készülődik.
A szálloda 1889-ben nyitott, majd 1900-tól a fejezet helyszínéül szolgáló épületben üzemelt, egészen 2006-ig. Mára sajnos eléggé leromlott az állapota, és folyamatos vitákat generál, hogy lerombolják-e vagy sem. Noha a belső terek már nyomokban sem emlékeztetnek a regényben leírtakra, az épület kulturális jelentősége vitathatatlan.
8. Barney Kiernan's Pub
A Küklopsz című, tizenkettedik fejezetet egy antiszemita és nacionalista nézeteket valló férfi narrálja, aki kötekedni kezd Bloommal a kocsmában. A Little Britain Street 8-10 alatti helyet Claddagh Ring néven találhatjuk meg.
9. Freeman's Journal
A hetedik, Aiolosz című fejezetben jár Bloom a lap szerkesztőségében, mert egy hirdetést szeretne elhelyezni az újságban. Ennek a résznek a sajátossága, hogy a szöveget szalagcímekhez hasonló mondatok tagolják rövidebb egységekre. A lapot 1763-ban alapították, és egészen 1924-ig létezett, amikor is összeolvadt az Irish Independent-tel. Az egykori szerkesztőség a Prince's Street 8-10. szám alatt működött.