Az április 19-én megnyílt Gyűjtőpontok című kiállítás az elmúlt évek kutatásait dolgozta fel, így aztán egészen meglepő kiállítási darabok kerültek egymás mellé. Nemcsak a tárgyak, de a bemutatott kutatási területek is újak lehetnek azok számára, akik már megszokták, hogy a néprajztudomány a 19. századi és 20. század eleji magyar paraszti kultúra tanulmányozásáról szól. A szabadtéri muzeológiában ugyanis ma már nemcsak a paraszti életmódot kutatják, és nemcsak az ország területén, hanem a határon túli, sőt, a világban szétszóródott magyarság építészetét és életmódját is vizsgálják.

Így kerülhettek a kiállításban az Erdély-tájegység üvegritkaságai, és míves, festett faládái mellé a századforduló környékén Pennsylvaniába kivándorolt magyarok „burdosház"-ának (értsd: boarding house) és vegyesboltjának csodával határos módon fennmaradt olyan berendezései, mint pl. egy magyar feliratú sósborszeszes üveg, bányászsapka, gramofon, mahagóni pénztárgép.

Az 1950-es, 60-as évek életmódja is bekerült a néprajz látókörébe, hiszen a legújabb generációk számára ez a korszak már az a múlt, amelynek tárgyaival, életmódjával már most sem tudnak találkozni. Ellenben a mai középkorúakkal, akik a nagyszülőknél esetleg még láthattak alumínium ételhordót és hímzett konyhai falvédőt. Ezért aztán „Így gyűjtünk mi" mottóval azt is megmutatják a skanzenesek, hogy minden tárgy mögött hús-vér ember és saját történet rejtőzik.

Megmutatják a néprajzos izgalmát, aki egy különleges tárgyra bukkan, a tárgy gazdáját, aki a tárgy által a saját életébe is betekintést enged a múzeum dolgozói számára. Aztán megmutatják a lelet hazaszállításának módját, aprólékos munkával történő konzerválását és elhelyezését a gyűjteményben.

A Gyűjtőpontok kiállítás október végéig látogatható.