Ozorára érkezett a szikvízgyártás 175 éves történetét bemutató utazókiállítás, amely április 15-től látható a felújított Esterházy Fogadóközpontban. Kiderül, mióta iszunk fröccsöt, és hogyan használták a szódásüveget politikai üzenetek továbbítására.
A szikvíz gyártás Magyarországon Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki egy új módszert talált fel a mesterséges ásványvíz előállítására, mivel az addig használt gyártás technológiai leírásai szigorúan védettek és titkosak voltak. És bár nem ő, hanem Joseph Priestley fedezte fel a szénsav vízben történő elkeverésének módját, de találmányával ő vetette meg a magyar szikvízgyártás alapjait. Hegedűs Géza által lejegyzett anekdota szerint az ő nevéhez köthető a szódavíz és bor elegyének, vagyis a fröccsnek a feltalálása is, de ez inkább csak egy kedves legenda.
A szódavíz és a fröccs - akár málnafröccs formájában is – olyan népszerűségre tett szert az elmúlt évszázadokban, és olyannyira meghatározta minden népréteg és társadalmi osztály tagjainak fogyasztási szokásait, hogy méltán nevezhetjük a szódavizet magyar kultuszitalnak.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szóda, egy magyar kultuszital című utazó kiállítása 2006 óta járja az országot. A kiállításnak a nemrég felújított Ozora főterén álló, Esterházy Fogadóközpont jellegzetes barokk kori épülete ad otthont, amely megidézi a századelő hangulatát, Petőfi és Illyés világát. Petőfi Sándor ugyanis vándorszínészként érkezett Ozorára, és a Nagyvendéglő falai között lépett először színpadra, amelynek emlékét a vendéglő épületének falán egy tábla őrzi. Illyés Gyula Ozora falvát "álmai városának" nevezte, és az ő alkotóéveinek is jelentős színhelye volt a Nagyvendéglő. Itt írta például a Puszták népe és a Petőfi című műveit.
A kiállításon nemcsak a feltalálás, a gyártás, a forgalmazás és a fogyasztás történetével, de a szóda irodalomra és a művészetekre gyakorolt hatásait is bemutatják. A főszereplő persze a szódásüveg maga. A klasszikus formák mellett, a ma már ismeretlen golyós üvegekkel (kracherli) is találkozhatnak a látogatók, amelyek 100 éve az üdítőitalos és szódás üvegek legjellemzőbb fajtája volt. Kiderül, hogyan használták a szódásüveget politikai üzenetek továbbítására, és hogyan lett így korabeli média eszköz.
Olvasósarkok, fejtörést okozó szabadalmak, irodalmi, képző- és iparművészeti alkotások várják a látogatókat, akik még szódavizet is kapnak belépőjegyük mellé. A páratlan kincseket a Szegeden élő, ma is aktív szikvízkészítő iparos Bánffi István gyűjtötte össze több évtizedes kitartó munkával, amit tovább gazdagít Fekete László Gyula gyűjtő kuriózumokat felvonultató anyaga. A kiállítás április 15-től június 12-ig látogatható hétfő kivételével 10-től 17 óráig.