Már táblákkal figyelmeztetik a helyieket és a turistákat, hogy a balatonfüredi savanyúvíz nem gyógyvíz, korlátlan fogyasztása nem ajánlott – olvasható a VEOL oldalán.
„A Berzsenyi-savanyúvízkút vízhozamának jelentős csökkenése miatt a kút vizének beltartalmában a korábbi évekhez képest kedvezőtlen változást tapasztaltunk... A vízből napi egy liternél több fogyasztásra közegészségügyi szempontból nem javasolt..." – olvasható Balatonfüred egyik leglátogatottabb savanyúvíz-kifolyója fölött. A 2021. november 30-án vett vízminták kiértékeléséből a Nemzeti Népegészségügyi Központ Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztálya készített szakvéleményt.
A négy füredi savanyúvízvételi hely – a Berzsenyi-, a Polányi-kút–Szekér Ernő-forrás, valamint a Kossuth-forrás és az abból a Tagore sétányra kivezetett Schneider Ferenc-kifolyó – külön-külön vízbázisból ered, így beltartalmuk is némileg különböző – magyarázza Diósdi Péter, Balatonfüred városüzemeltetési referense. Savanyúvíznek a szén-dioxid-tartalma miatt nevezik. A 2004. évi uniós csatlakozás után az új egészségügyi szabványok átvétele miatt néhány paraméter fogyaszthatósági határértéke alacsonyabbra került, vagyis nem felelt meg az európai szabványnak. Mivel túl sok benne az arzén, a mangán és a vas, elveszítette a gyógyvíz besorolást. Csak kezeletlen ásványvíznek minősül.
A balatonfüredi savanyúvízre évszázadokig valóban gyógyvízként tekintettek. Eötvös Károly 1900-ban megjelent Utazás a Balaton körül című könyvében azon háborog, hogy az osztrák orvosok osztrák fürdőket ajánlanak a magyaroknak, miközben a füredi sok betegnél, főleg a tüdőbajosoknál, csodákat művelt. A vizet a 19. században, illetve a 20. század első felében az Osztrák–Magyar Monarchián kívül is forgalmazták. Eleinte szurkos kóccal ledugaszolható mázas kőagyag, úgynevezett seltersi korsókban, később üvegpalackokban. Ma már, mondja Diósdi Péter, ehhez nem is lenne elég bő a forrás, és a palackozás során a savanyúvíz jellege is eltűnne. Ez ugyanis a szénsav és az oldott ásványi anyagok egyvelege.
Uniós szabvány ide vagy oda, továbbra is sokan hisznek a savanyúvíz gyógyhatásában. Elég csak a világhálót végigböngészni, az egészségügyi, turisztikai honlapok hányféle betegségre ajánlják. Nem meglepő tehát, hogy a kifolyók egész évben nagy forgalmat bonyolítanak le, gyakori jelenség előttük a sorban állás. Messzi vidékekre is kannaszámra hordják főzni, inni, a mennyiségekből gondolva talán még fürödni is. Pár nap után aztán, amikor megjelenik a palack alján az üledék, ami elsősorban esztétikai probléma, a tájékozatlanok az internetes fórumokon a forrásvizet mindenféle lének elmondják.
Az utóbbi időben a vízhozam a csapadéktól függ, előfordulnak időszakos apadások, ezért nem egyenletes a víz minősége sem, magyarázza Diósi Péter. A kórház előtt található Kossuth-forrás vizében előfordult már kólibaktérium is, amely a felszíni csapadékkal mosódott be a kútba. Le kellett zárni és fertőtleníteni. Évente kétszer, a turistaszezon elején és végén, illetve természeti csapások, felhőszakadások után ezért a város ellenőrizteti a víz minőségét.