Új évszak, új sorozat a Travelón. Ebben olyan kisebb hazai településekre és környékükre kalauzoljuk olvasóinkat, amelyekről ritkábban lehet hallani, pedig a sokat népszerűsített nagyvárosokhoz hasonlóan ezek is különleges tájakat és felfedeznivalót ígérnek. Elsőként, sorozatunk legkisebb településével, az alig 2300 lakosú Cserkeszőlővel és annak vonzáskörzetében található kirándulóhelyeivel kezdjük, tudatosan kora őszre időzítve az ajánlást – amikor már nincs tömeg, de még jólesően simogatnak a kora őszi napsugarak, és amikor erdeink fái a legszínesebb lombruhájukban mutatkoznak.
Kedves gyerekkori emlékeim a nyaralós képeslapok. Tudják, azok a négyfelé osztott lapok, amelyek egyik részében piros muskátlis virágágyást, a másikon a falu templomát, a harmadikon a községházát, a negyediken pedig - ha fürdő is volt a településen - kékcsempés medencéket ábrázoltak. Utóbbiak voltak a kedvenceim, képes voltam hosszú percekig nézegetni. Beleképzeltem magam a medencékbe, nézelődve lógáltam lábamat nagymamámmal a ruhaakasztós padok egyikén, és képzeletben felfújhatós strandlabdát dobáltam nagypapámnak a füvön, aki hajlott kora miatt mindig csak ülve labdázott velem.
Imádtak Cserkeszőlőre járni, én meg imádtam hallgatni, ahogy mesélnek a medencékről, a nagypapámat gyógyító barna melegvízről, az egykori kertmoziról, és a fabungalókról, ahol az őszi estéken azért már cidrizni lehetett. És velük örültem, amikor a Fémmunkás Vállalat személyzetise telefonált nagymamámnak: „Megvan a beutaló Ilcsinéni, mehetnek Cserkére!".
A hetvenes, nyolcvanas években persze nemcsak az angyalföldi telephelyű vállalat, hanem szinte minden, tömegeket foglalkoztató gyár, köztük az Április 4. Gépgyár, a Hajógyár, a Csepel Művek, és talán még a MAFILM is szervezett ide egyhetes nyaralásokat dolgozóinak. A beutaló tartalmazta a napi háromszori étkezést, a szállást a faházakban, és a fürdőbelépőt, mivel ezek a házak annak területén voltak.
És ezek a fabungalók a kempinggel együtt még ma is állnak. Sőt, néhány éve egy nagyobb jurtatábor is kitelepült a szomszédságukban, ahol komfortos, emeletes ágyakkal berendezett körsátrakkal és igazi tábori hangulattal várják a nyaralókat – ahol mobiltelefon helyett még hangszóróból érkezik a zenés ébresztő.
Persze, vannak vendégházak és háromcsillagos hotelek is a fürdő közelében - sőt, egy négycsillagos is a 44-es főút túloldalán -, a közvetlen szomszédságában pedig egy kisközért, a pavilonsoron néhány falatozó, egy pékség és a fürdő bejáratával szemben egy termelői kispiac. Igaz, júliusban, amikor legutóbb ott jártunk, csak ruhaneműket és háztartási kellékeket árultak a standjain, pedig tavaly még a lekvárhoz is ott vettünk két rekesz zamatos, cserkei sárgabarackot. Aki tehát nem kér a terített félpanzióból, az innen is beszerezheti frissen reggelijét és vacsoráját, napközben meg úgyis a strandon keres magának harapnivalót.
És ha már strand, pontosabban strandfürdő – Cserkeszőlő három évvel ezelőtt hivatalosan is felkerült az ország gyógyhelyeinek listájára, de ott volt a miénken is, amikor a legolcsóbb hazai gyógyfürdőket gyűjtöttük össze. És egyik lista sem véletlen született. Itt ugyanis nemcsak a Cserkeszőlő Fürdő és Gyógyászati Központ kapta az elismerést, hanem maga a település, a környékével együtt – amit lentebb mutatom is, miért érdemes felfedezni. A fürdőt egyébként sokan a mozgásszervi fájdalmakat enyhítő alkáli-kloridos és hidrogén-karbonátos hévize miatt keresik fel, de saját tapasztalat, hogy az egy-kétnapos fürdőzés az ekcémás bőrt is szépen rendbe teszi.
A tíznapos vagy kéthetes, OEP-által is támogatott, a legkülönbözőbb kezelésekből álló kúrák sem véletlenül népszerűek, de szó nincs arról, hogy ide csak a gyógyulni vágyók járnának. A gyerekekkel érkezőket például eltérő vízmagasságú, megmászható várral vagy hullámkeltetővel felszerelt medencékkel várják, a magaslati csúszásélményt keresőknek pedig két óriás vizes ponyvát is kifeszítettek a strand végében.
A fürdő zöldterülete telis-tele van virággal, pálmákkal, hűvös árnyékot adó fával, és a legtöbb medence szélén hosszú, tetőszerkezetes padsorokat alakítottak ki azoknak, akik nem szeretnek a pléden a fűben heverészni. A kiskorúak találnak maguknak játszóteret, a nagyobbak minigolfpályát, külön homokos területet a röplabdázáshoz vagy a focizáshoz, és itt még mindig lehet óriás sakkfigurákkal mattot adni a plédszomszédnak, pont úgy, ahogyan talán sokan gyerekkorukban tették utoljára.
Talán 1942-es évet mutatott a naptár, amikor Cserkeszőlő határában egy magyar-amerikai társaság olajat keresett, és nagyot csalódott, amikor helyette 97 Celsius fokos hévízet talált. A kutat gyorsan el is zárták, de a helyiek fantáziáját addig piszkálta a forró vízről való tudomásuk – ami akkoriban az ország legmelegebb hévize volt –, hogy pár évvel később a kutat újranyitották. Visszazárni azonban már soha többet nem tudták. És milyen jó, hogy így történt!
A helyiek hetekig ásták az árkot, hogy a forró vizet elvezethessék a szőlős és gyümölcsfás területekről. Az árkot ásók között többeknek is fájt a lába vagy a dereka, néhány, a vizes sárban töltött nap után azonban azt tapasztalták, hogy megszűntek a fájdalmaik. Ekkor kezdtek gyanakodni, hogy itt tényleg gyógyvíz folyhat. Nem is kellett sokat várni arra, hogy a cserkei víz népszerű legyen, a környező településekről sokan már csak ezért utaztak Cserkeszőlőre. Aztán 1955. május 1-én akkor még csak három medencével, külön női és férfi öltözővel, végre megnyithatták első, saját fürdőjüket is. (Forrás: Kunszenti Hírek)
A strand 36-38 Celsius fokos gyógyvizes medencéi persze már egészen másról szólnak. Igen, ezekben a medencékben még tényleg megszólítják egymást az emberek. Még tudni akarják, honnan utazott ide, hogyan telnek a napjai, hogy ízlett-e a lángos, hol csapolják jobban a sört, és előfordul, hogy a vízben derűsen együttázók még egy nótára is rágyújtanak. Mert vannak napok, amikor tényleg ez a módi a három, egymás szomszédságában álló kisebb gyógymedence táján – és mindettől valahogy nagyon szerethető.
Mivel a gyógyfürdő a kinti, téliesített, pálmákkal díszített gyógymedencéjével és a benti élményfürdős részlegével együtt egész évben nyitva tart, így egy rövidebb vagy hosszabb hétvégére bármikor jó döntés elugrani Cserkére. És bár nem érdemes minden látnivalót és programot belegyömöszölni egy ilyen hétvégébe, azért a fürdőben sem kell ücsörögni egész nap. A település környéke és a közeli Tisza-part számos kirándulóhelyet kínál, csak legyen nálunk kényelmes öltözet, szúnyogriasztó a vízpartra, és persze vigyük magunkkal sétálós, felfedezős kedvünket is.
Az Észak-alföldi régió déli részén fekvő Cserkeszőlő alig háromezres lélekszámú település, ahol bár a legfontosabb hívószó még mindig inkább csak a fürdő, egyre inkább igyekeznek a fiatalabbak kedvében járni. A kisebb gyerekeknek például építettek egy KRESZ-parkot, ahol bérelt elektromos autókkal tanulhatnak közlekedni; miközben büszkék a Csipkeházukra is, ahol nemcsak dédnagymamáink terítőjére ismerhetünk, de akár csipkét verni is megtanulhatunk – még ha ez első hallásra hihetetlen időtöltésnek is tűnik a mobilba bújt generációnak.
Aki népművészet címszó alatt szívesebben ismerkedne az alföldi must vagy murci születésével, az látogatossan el a Baghy-Szinyei Merse-kúriába, merthogy Cserkeszőlő, a fürdője megépülése előtt mégiscsak a boráról volt ismert. Ezért aztán a Szinyei Merse család egykori szőlőbirtokán álló kastélyt is egyre inkább a borra hangolják - jelenleg még felújítás alatt áll -, de a kastélyhoz tartozó présház már látogatható, a közeli homokbucka alatt pl. egy műemlék borospincében mutatják be a térség borkultúráját és az ahhoz kapcsolódó eszközöket.
Vágynak egy kicsit a természetbe is?
Akkor sétaképpen a közeli tölgyfaerdő lombalagútját ajánlanánk, ahol igazi famatuzsálemeket találnak – a helyiek legalábbis úgy emlékeznek, hogy az első makkokat még az 1850-es években ültették a homokos talajba. Mára alig egy tucat vaskos derekú, kocsányos tölgy maradt csak, némelyikük még ma is százkarú óriásként hajlongva csalogatja közelebb magához a kirándulót.
A kocsányos tölgyet egyébként 2015-ben választották az év fafajtájának, amelyből a legnagyobb, majdnem 15 méteres törzskerületűt Svédországban, a legidősebb példányt pedig Dániában tartják nagy becsben, utóbbi a szakértők szerint akár 2000 éves is lehet. Persze, aki fiatalabb törzsek látványával is beéri, annak elég a Cserkeszőlőtől délnyugatra húzódó, az őszi színei miatt csak Aranyosinak nevezett tölgyfaerdőbe kerekezni. Az Ős-Duna hordalékán elterülő erdő ma az utolsó képviselője a Tiszazug homoki tölgyeseinek, aggódnak is sokan a fogyatkozásáért.
Akasszanak nyakukba távcsövet!
Mert azt például tudták, hogy Cserkeszőlőn is van egy Fertő-tó? Egészen pontosan Nagy Fertő a neve, még ha jóval kisebb is nyugati rokonánál. A madarak valóságos gyógyparadicsomként szállták meg. A hely különlegessége, hogy a termálfürdőből ide folyik el a meleg gyógyvíz, amely a Cserke patakon keresztül egy mesterséges tavat hozott létre, és amelynek nádasaiban több madárfaj is tanyát vert.
A négyévszakos fürdőzés itt is lehetőség, hiszen ez a tó még télen sem fagy be, így aztán több szárnyascsalád is szívesen választja áttelelésre a januári zimankóban is jólesően gőzölgő mocsarat. Jó eséllyel, és még több szerencsével a Búbos bankától kezdve a Bölömbikán és Cigányrécén át a Fekete gólyáig több szárnyasfajt is lencsevégre kaphatunk – ha olyan a csillagállás, itt aztán tényleg minden megelevenedik, amit a szikes puszták jellemzőiről egykor olvashattunk.
Üljenek kenuba és evezzék be a helyi vizes patkót!
Persze, a Tisza közelében járva joggal merül fel az igény egy kis vízparti bóklászásra, amit például a Cserkeszőlőtől 12 kilométerre fekvő Tiszaugon is megtehetünk. Ha a 44-es főúton Kecskemét irányába tartva érkeznek Cserkéről, akkor balra kell lehajtani a közúti Tisza hídnál található kis faluhoz, amely határában még ma is őrt állnak azok a tölgymatuzsálemek, amelyeket még Sisi, Erzsébet királyné tiszteletére ültettek az 1800-as évek derekán.
És bár nem az élő folyó mentén, de például lenn a patkó alakú tiszaugi holtág partján van egy kenukölcsönző, ahol óránként 600, egész napra 2400 forintért bérelhetünk háromszemélyes kenut, amelyekkel nyugat felé evezve egy kisebb tavirózsa-birodalomhoz, kelet felé pedig egy strandolásra alkalmas partszakaszhoz érkezhetünk. A patkó alakú tavat a táj természetes szépsége és gazdag halállománya miatt a horgászok is kedvelik.
Van még egy nagyon szépen belátható holtága a Tiszának a 44-es úton továbbhaladva Lakitelekre, ahol egy 3500 méter hosszú Kontyvirág tanösvényt lehet bejárni egész évben, gyalogosan, kerékpárral, száraz időben akár kerekesszékkel is. A tanösvény a Tőserdei Holt-Tisza hídjától indul, a szabadstrand parkolója mellől, azt pedig, hogy jó helyen járunk, egy háromszintes, fából készült kilátó jelzi. Kevés helyen látni ma már vízjárta, buja növényzetű ártéri területet - a tanösvény útvonala nagyobb árvíz idején nem is látogatható -, de a Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területén, a Szikra és az Alpári-réten pont ilyet találunk.
A játékmackók, egzotikus madarak és kubirerdők birodalma
Cserkeszőlőtől valamivel messzebb, mintegy harminc kilométerre fekszik Rákóczifalva, ahol már tényleg az élő Tisza partján sétálgathatunk. A folyó bal partján egy hatkilométeres tanösvényt alakítottak ki a Tisza árterének élővilágának bemutatására, amelyet gyalogszerrel és két keréken is felfedezhetünk. Az ösvény itt is elhalad egy tölgyes mellett, beköszön egy fűz-nyár ligeterdőbe, érint egy véderdőként telepített kubikerdőt és egy ártéri mocsárrétet, az út mentén pedig végig táblák mesélnek az itt lakó élőlényekről. Ha végeztek a hatkilométeres túrával, ne felejtsék el megmászni a kilátót, ahonnan egy igazi tiszai tájképpel is gazdagíthatják fotóalbumukat.
Ha mindezek után még arra is kíváncsiak, hogy kerülnek ide a Tiszához Tajvanból, Mianmarból, Kínából és Tibetből származó, egészen különleges madarak, akkor keressék fel a településen az egzotikus madarak mini rezervátumát. Itt húsznál is több ázsiai díszfácán él, de különleges foglyok, fürjek és egzotikus gerlék is láthatók.
És bár jelenleg felújítás alatt áll Rákóczifalva Macimúzeuma, mégsem szívesen hallgatnám el, hogy hazánk legnagyobb játékmedve-rokonsága is ezen a vidéken lakik. Néhány évvel ezelőtt egy rákóczifalvai család kezdte gyűjteni a bundásokat, a közel hatezer mackó között 100 éves, különböző történelmi korokat megidéző jelmezekbe bújtatott példányok is vannak, így ma már a Hét vezér, István király és Gizella királyné alakját öltő dörmögőket is lehet látni. De a társulat örökös tagjai azok az utazó macik is, amelyek a kis magyar múzeum hírét viszik szerte a világban.
Üdvözlet Cserkefürdőből!
Olykor még ma is eszembe jutnak a postás gumival összefogott képeslapok – különösen a cserkeszőlőiek, ahol többször jártam képzeletben, mint ténylegesen. A hazai fürdőink előtti pavilonsorokon ma már alig látni ilyeneket, talán igény sincs rá, akinek mégis, az felmehet a MANDA oldalára vagy a Vaterára, és ott nézegethet archív példányokat – érdekes, hogy cserkés képeket már csak az utóbbin lehet találni.
A régi időkből azonban még ma is őriznek néhány fotót Cserkeszőlőn, és nemcsak a fürdőben, de a vele szemközti apartmanház belső falain is, ahol a két legutóbbi évben mi is eltöltöttünk pár napot. A folyosóin sétálgatva fedeztem fel a fekete-fehér képeket a régi nyarakról, a vízben esernyők alatt árnyékot kereső fürdőzőkről és daliás termetű úszókról. Persze, a fantáziám még ma is megbízhatóan működik: berakott frizurával, sortos fürdőruhájában a nagymamámat is felfedezni véltem az egyik képen, de klottgatyájában talán még nagypapám is ott ücsörög szemérmesen valahol az egyik termálmedencében vékonyka, eres, szüntelenül sajgó lábait áztatva.
Címlapfotó: Cserkeszőlő Fürdő és Gyógyászati Központ / Facebook